A bőrrák ellen a tudatosság erejével – A bőrgondoskodás pszichológiája

melanomaEgyre gyakoribb a fiatalok körében a legveszélyesebb bőrdaganat típus, a melanoma.
De nem vagyunk kiszolgáltatva. Tehetünk ellene! 

A kulcs: önvizsgálat kívül és belül!

Ma a melanoma a vezető rák a 25-29 évesek körében!

A melanoma a bőr pigmentsejtjeiből kialakuló rák.

-Barna, fekete vagy bőrszinű
-lapos vagy kidudorodó
-és bárhol felütheti a fejét a bőrön a fejbőrtől a körmök környékéig, (sőt még a szemünkben vagy a belső szerveinkben is) leggyakoribb azonban a háton és a lábon.
-Asszimetrikus,
-határai szabálytalanok,
-több színű,
-általában 6 mm-nél nagyobb
-és változik.

-Az esetek harmadában meglévő anyajegyből alakul át rosszindulatú daganattá, a többi csak úgy keletkezik.

-Ha későn veszik észre és már mélyebb bőrrétegeket is érint már nehezen, vagy nem kezelhető, különösen, ha már áttétet is képez.
Ugyanakkor ha időben felismerik, nagyon jól gyógyítható!

Ezért is nagyon fontos a megelőzés, melyhez az alábbiakban adunk pszicho-bőrgyógyászati támpontokat:

Ki legyen a legjobban résen?

Ki hajlamosabb a melanómára?

1. Számít egyrészt a külső!

A világos, leégésre hajlamos bőr, kék szemszín illetve a vörös haj. Emellett a nagyszámú anyajegy, illetve a nagyszámú szabálytalan anyajegy szintén hajlamosító tényező.

2. Aztán a család!

Ha előfordult bármely családtagnál melanoma, vagy akár más bőrdaganat, az a genetikai hajalmosító tényezők révén fokozott rizikót jelent.

3. Nem kevésbé a saját múltunk! 

Gyermekkori hólyagos, fájdalmas napégés…felnőttkori leégések…. külön-külön talán nem számítanak, azonban ezek a bőrkárosító hatások összeadódnak.

4. És a szokásaink?

Bizony. A szolárium használat, esetleg függőség komoly kockázati tényező a legfrissebb szakirodalmi adatok alapján. Nem mindegy hogy milyen korán kezdtük (minél korábban, annál nagyobb a kockázata), és az sem hogy milyen gyakran hódolunk e szenvedélyünknek.

5. A munkánk?

Szintén számít. A szabadban dolgozók esetén kisebb eséllyel alakul ugyanis ki melanoma! Veszélyeztetettebbek még például a tűzoltók, vagy a pilóták.

6. Vagy a hobbi?

Az egyébként napfénytől tartózkodó személyek esetén a nagy UV intenzitású nyaralások és/vagy telelések során óhatatlan a napégés és következményes bőrkárosodás. Emellett a hobbi kertészek kapcsán a nem megfelelően szabályozott gyomirtók is a feketelista szereplői.

7. Na meg a stressz, vagy lelki tényezők! 

Valószínűleg önmagukban nem, de a fenti genetikai és/vagy környezeti faktorok kombinációjában szintén hozzátesz a melanoma kialakulásának a kockázatához!

Ha nem beszélünk, beszél helyettünk a testünk

Ha nem tudjuk megfelelően felismerni és kifejezni érzelmeinket, különösen a rossz érzéseket, azon belül is a haragot, jóval hajlamosabbak leszünk a daganatos megbetegedésekre, mint azok, akik tudatosak és hatékonyan eresztik ki a gőzt.

Érzelmek a szőnyeg alatt

A rákra hajlamos személyek ugyanis ahelyett, hogy nyíltan felvállalnák, hogy haragszanak valakire, sokszor az ellenkezőjét bizonygatják, épphogy dicsérik a másikat, szélsőséges esetben maguknak sem vallják be, hogy neheztelnek.

Mások véleménye mindenek felett

Túlzottan is számít nekik, hogy mások mit gondolnak róluk, még akkor is, ha az illető másik máskülönben nem tölt be fontos szerepet az életükben, a konfliktusok elkerülése érdekében sokat nyelnek.

Mindenki más fontos, én nem

Önfeláldozóak, túl jóságosak, maguk kárára is segítőkészek, nem mondanak nemet, csak az számít nekik, hogy a másiknak jó legyen, segítséget azonban akkor sem igen kérnek, ha indokolt volna.

Már megint elrontottam

Mindeközben magukkal gyakran nagyon is kritikusak, ha kis hibát is vétenek -, ami könnyen megeshet, mert gyakorta a magukkal szemben támasztott elvárásaik az egekben vannak, maximalisták – önmagukat ostorozzák.

A rák mint a lélek vészcsengője

A rák, mint sok más testi betegség is, szervezetünk vészjelzése.
A fenti mechanizmusok következtében stresszt őrizgetünk magunkban, ez a “rossz szokásunk” gyakran gyermekkorunkban épült ki azt elősegítendő, hogy minél jobban boldoguljunk abban a közegben, amelybe beleszülettünk, ám idővel fölöslegessé vált.

A jó hír az, hogy ahogy rászoktunk ezekre a beidegződésekre, úgy le is szokhatunk róluk, és új, testi egészségünket (is) szolgáló lelki folyamatokra cserélhetjük őket.
Nem is olyan bonyult!

(A lelki tényezők természetesen önmagukban nem elegek ahhoz, hogy rákosak legyünk. Bonyolult ideg- hormon- és immunrendszeri kölcsönhatások eredményeként jön létre a tumor.)

Mi tehát a teendő? Hogyan előzhetjük meg a melanomát?

I. Tudatos életmód
A javasolt fényvédelmi szabályok betartása nagyon fontos. Ez áll egyrészt abból, hogy nem megyünk a napra védtelenül tavasztól őszig 10-16 között. Másrészt amikor megyünk, akkor ruhával és fényvédővel felszerelkezve tegyük!
A napfényt teljesen elkerülni nem érdemes, és lehetőség sincs rá. Ami azonban fontos, hogy a bőrünket óvjuk az extrém UV hatásoktól, a leégésektől. Ezt tudjuk mindössze megtenni, a fentiek mellett, ugyanis a genetikai adottságaink egyelőre nem változtathatók. A bőrünk pedig nem felejt, tehát ami károsító hatás érte születésünktől fogva, arra emlékszik!

II. Szűrésre fel!
Aki a hajlamosabb kategóriába tartozik, annak megfelelő időközönként meg kell jelennie anyajegy-/ illetve melanoma szűrésen. Ezt általában a bőrgyógyász határozza meg: fél-, vagy egy évente esedékes a kontrollvizsgálatok elvégzése. Amennyiben bármi új, furcsa képlet jelentkezik, vagy valami meglévő anyajegy mutat észlelhető változást, akkor pedig azonnal kell megmutatni bőrgyógyásznak a kontroll vizsgálat esedékességétől függetlenül.

Ám a lelkünk itt is közbeszólhat!

Nem tudom, nem fáj - avagy miért kerüljük széles ívben a szűrővizsgálatokat?

Lelkünk ápolásán és bőrünk védelmén kívül (fényvédő krémek, szolárium kerülésének komolyan vétele) még egy dolgot tehetünk egészségünkért: hogy évente egyszer elmegyünk szűrésre.

Egyre többen tudjuk, hogy erre szükség van, ezzel párhuzamosan egyre többen halogatjuk, hogy meg is tegyük.

A halogatás mögött általában az alábbiak állhatnak:

Alapvetően rettegünk attól, hogy valami bajunk lehet,
ezért inkább el sem megyünk az orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy valóban van félnivalónk
fennen hangoztatjuk, hogy nincs értelme a szűrésnek, úgysincs semmi bajunk, ezért nem is kell elmennünk az orvoshoz- mindezzel elsősorban magunkat nyugtatva
Nehezen vesszük rá magunkat erre a procedúrára, amíg nem kényszerít rá semmi, bár tudjuk, hogy kellene, de “Ráérünk arra még!” felkiáltással halogatjuk.
Ha ebben a cipőben járunk, igen valószínű, hogy nem csak orvosi szűrésekre nem tudjuk rávenni magunk, hanem másra sem.
Az önkontrollunk a ludas!
Pl. folyton késünk találkozóinkról, határidőkkel csúszunk, kerüljük a kellemetlen feladatokat, vitákat, mindent, ami rövidtávon macerás, még ha hosszútávon hasznos is.

Mi a megoldás?

Bármennyire félünk is a vizsgálattól, több okunk van a kihagyásától tartani, hiszen a korán “elkapott” melanóma sokkal jobb esélyeket jelent, mint a bőr mélyebb rétegeibe eljutó.
Ezért jobban járunk, ha sem nem kerüljük el mindenáron a vizsgálatot, sem nem “fütyürészünk a temetőben”, hanem ha torkunkban dobogó szívvel vagy egy hozzátartozónk kíséretét igénybe véve is, de elmegyünk magunkat a szűrésre.
Mérlegelhetjük magunkban, hogy mennyire válik be az életben az a stratégiánk, hogy kerüljük a jó célt szolgáló rövidtávú kellemetlenségeket, bármilyen enyhék legyenek is azok.
Ha arra jutunk, hogy több a hátránya, mint az előnye, fokozatosan elkezdhetjük “tréningelni”magunkat, és kitartóan tenni azért, amit fontosnak tartunk.

A szűrésekkel szembeni viszolygásunk legyőzése csak az egyik front, amelyen a lelkünk felveheti a harcot a daganatokkal szemben!

III. Így előzd meg a tumort a lelked ápolásával!

Legyünk őszinték!

Először magunkkal, aztán másokkal.
Ebben segíthet, ha egyáltalán tudatosítjuk magunkban, hogy valami zavar.
Ezután átgondolhatjuk, hogy a konfliktus, amitől tartunk, nem is kell, hogy olyan kezelhetetlen legyen, ha nincs miért túlzottan neheztelnünk, felháborodnunk, elkeserednünk. A kulcs, hogy belátjuk, hogy mindenki hibázhat!
A baj elsősorban nem az, ha valaki rosszat tesz, hanem az, ha a vélt feloldhatatlan konfliktust kerülve a szőnyeg alá söpörjük a problémát.
Akkor leszünk igazán boldogok és egészségesek, ha békében élünk egymással, de egy jó kapcsolatban soha nem csak az egyik fél akarata érvényesül. A mi felelősségünk magunkért kiállni.

A haragot ki lehet fejezni építően is!

Ha nem személyeskedünk, hanem arról nyilatkozunk, hogy az adott személy konkrét tette hogyan hat ránk, akkor elérhetjük, hogy két legyet üssünk egy csapásra: egyszerre eresszük ki a máskülönben minket emésztő gőzt, és ne bántsuk meg, vagy késztessük visszatámadásra a másikat.
Pl. Nem azt mondjuk hogy Te egy szemét vagy, mert mindig ezt és ezt csinálod, hanem azt mondjuk, hogy amikor ezt és ezt csináltad, az feldühített engem, mert úgy éreztem…
Ha fokozatonént, egyre inkább téthelyzetben kipróbáljuk a fent leírtakat, könnyebb lesz megtapasztalnunk, hogy akár történhet is baj, hiszen nem fog ki rajtunk, hogy kifejezzük, és akár fel is oldjuk.

De mi a baj?

Sokszor magunk sem tudjuk mi bánt, vagy bánt-e egyáltalán valami. Ha évek rutinja, hogy érzelmeinket nem vesszük figyelembe, újra rá kell tanulnuk, hogy észrevegyük, ha valami zavar.
Érzelmeink és testi reakcióink mintha csak össze volnának kötve, együtt mozognak, így ha érzelmeinkre érzéketlenné váltunk, segíthet, ha testi jelzésinkra jobban odafigyelünk, és belőlük próbálunk visszakövetkeztetni, vajon mit is érezhetünk.
Pl. ha egy oroszlán fut fogait vicsorgatva felénk, a szorongás közepette szívünk vadul kalapálni kezd, izmaink megfeszülnek stb. Ha oroszlán híján, a 21. század stresszei közt, hasonló testi jelzéseket tapasztalunk, sejthetjük, hogy szorongani kezdtünk valamely vélt vagy valós veszély miatt. Bátran tippeljünk, mi aggaszt, és máris közelebb kerültünk valós érzéseinkhez.

Önmegvalósítás nélkül nem megy

Mindezek mellett fontos, hogy megtaláljuk saját tehetségünkre (mindenkinek van valamiben) és érdeklődésünkre (mindenkiben kifejleszthető) céljainkat, amelyek lehet, hogy nem egyeznek azokkal, melyekre szüleink is rábólintottak. Céljaink ne korlátozódjanak csak a heti apró- cseprő feladataink vagy egy iskola elvégzésére, esteleg egy adott pénzösszeg felhalmozására. Törekedjünk arra, hogy életünket egy nagyobb cél, egy küldetés köré építsük.
Pl. ha segítőkészek vagyunk, de nem akarjuk magunkat felemészteni mások jólétének oltárán, válasszunk hozzánk illő segítő foglalkozást, ahol a fix időkeretek és a fizetés biztosítja, hogy ne járjunk rosszul, ugyanakkor a munka természete az, hogy valami jót hozzunk létre.
Bármilyen küldetést válasszunk is, testi és lelki egészségünk nem lehet teljes valamilyen értelmes, alkotó tevékenység nélkül.

Mi tehát a konklúzió?
Az emberi szervezet komplex. Genetikai, környezeti és jelentős lelki faktorok azok, melyek együtt, finom összjátékukkal betegségekhez, daganatok kialakulásához vezethetnek. Ennek tudatában éljünk, és akkor van esélyünk a megelőzés tekintetében.

Írta:

-Böhönyey Márta és Tóth Melinda http://www.pszichorendeles.hu/
-Bőrgyógyász szakértő: dr. Hatvani Zsófiahttp://happydermis.hu/

A bejegyzés kategóriája: A rák pszichológiája, Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*