A változás küszöbén

változás küszöbVágyunk a változásra.
Azt a bizonyos első lépést mégsem merjük meglépni – miért?

Mert kényelmes

A jelen helyzettel bár nem vagyunk elégedettek, mégis ragaszkodunk ahhoz, amit már ismerünk. Hiába bűzlik itt-ott a kanális, ez a mi kanálisunk – aminek minden zegét-zugát ismerjük már, így egyfajta keserédes nosztalgia köt hozzá. Hiába nem szolgálja már érdekeinket, félünk elhagyni azt, amit már ismerünk.

Mert a jövő bizonytalan

A változás bizonytalan kimenetelű. Tudatalattink a biztosra vágyik, a kiszámíthatóra, éppen ezért ódzkodik mindentől, ami változással jár – hiába lenne az a változás számunkra kedvező. Olyan ez, mint télen kidugni a lábunkat a takaró alól, megérezni a hideget, és visszahúzni azt a melegre. Ösztönös reakciónk a kényelmes felé hajlani. Ha azonban sorozatosan a kényelmet választjuk, úgy sose jutunk előrébb utunkon.

Mert nem bízunk saját magunkban

Kételkedésünk saját képességeinkben pedig racionalizálja ragaszkodásunkat a jelen helyzetünkhöz. Sokkal egyszerűbb magunknak azt ismételgetni, hogy “sose leszek elég jó ehhez a feladathoz” vagy “mások sokkal jobbak nálam”, mint cselekedni, és rászánni napi 1-2 órát arra, hogy valóban fejlődést produkáljunk. Kétségünk önnön képességeinkben észrevétlenül konzervál minket a jelenben, és kiszolgálja kényelmi szükségleteinket.

Ahhoz, hogy álmod ne csupán egy illúzió legyen, meg kell tenned az első lépést a célod felé – akármilyen ijesztőnek is hat!

“Az álmaid és a valóság közti szakadék neve: cselekvés”

Kategória: Blog | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*