Bosszú

Forr a véred és visszavágnál?

Csak nehogy visszájára süljön el!

A keserűség ugyanis olyan méreg, ami leginkább bennünk tesz kárt.

“Olyan dühös vagyok, hogy semmire másra nem tudok gondolni!”

Mindannyian felbőszülünk időről időre, ha viszont ez az érzés nem csillapodik, és hosszan neheztelünk, utálkozunk másokra, az nemcsak beárnyékolja mindennapjainkat, de hatással van a testünkre is.

Ennek oka, hogy a harag felborít egy kényes egyensúlyt a testünkben: a “rossz stressz” nyer a “jó, célok elérésére sarkalló, lelkesedéssel eltöltő stresszel” szemben.

-A stressz megdobja bennünk a “stresszhormon”, a kortizol szintjét, ami arra jó, hogy felkészítsen arra, hogy minél jobban jöjjünk ki egy nehéz helyzetből. Viszont a “formaidőzítés” ára, hogy addig minden más funkciónk háttérbe szorul. Ha túl hosszan stresszelünk, már inkább kárát láthatjuk annak, hogy immunrendszerünk működtetésére nem maradt kellő energia.

-A tartós stressz azt eredményezi, hogy kevesebb kötődésért felelős oxitocin szabadul fel bennünk, így kevésbé fogunk örömöt találni emberi kapcsolatainkban, és ezeket elhanyagolva elszigetelődhetünk, magányossá válhatunk.

A stresszről még itt olvashatsz: http://www.pszichorendeles.hu/…/franya-tunet-a-lelek-veszcs…

Ezért:

Ha minket bántottak…

Megbocsátani és felejteni? Nem egészen.

Tartósan magunkban puffogni nem egészséges, de mielőbb és minél nyíltabban kifejezni haragunkat, megbántottságunkat annál inkább.

A nyílt kommunikációról még itt olvashatsz:http://www.pszichorendeles.hu/ps…/onervenyesito-kommunikacio

Annak érdekében, hogy tényleg meg tudjunk bocsátani és képesek legyünk elengedni a problémát, mondjuk ki bátran, hogy mi zavar!

Ha elmondjuk, mi nyomja a szívünket, a másik sokkal nagyobb valószínűséggel fog megértően viselkedni és bocsánatot kérni, mintha azt várnánk, hogy gondolatolvasson, miközben mi ütünk- vágunk.

Ha mi bántottuk a másikat…

Ha őszintén belátjuk, hogy hibáztunk,
elmondjuk, hogy sajnáljuk a történteket,
bocsánatot kérünk,
és keressük a megegyezést,
az csökkenteni fogja a másik haragját és növeli a megbocsátás valószínűségét.

A békülés utáni igény ugyanis belénk van programozva.

Bár a köztudatban az él, hogy az evolúció alapvetően kegyetlenre, erőszakosra és önzőre “tervezte” az embert, a valóságban mégsem ez a helyzet.
Túlélésünket szolgálta az is, hogy a számunkra fontos kapcsolatokat helyrehozzuk.
Ahogy csoportban élő gerinceseknél – főleg emlősöknél – is megfigyelhető, hogy egy- egy agresszív megnyilvánulás után békülékeny, együttműködő gesztusokat tesznek, úgy az ember jóllétéhez is az járul hozzá, ha tud bocsánatot kérni és megbocsátani.

Ha magunkat bántjuk…

Gyakran magunknak bocsátunk meg a legnehezebben, ami ugyanolyan káros, mintha mások hibáit nem tudnánk elnézni.

Arról, hogy miért nem tudjuk megbocsátani a hibákat itt olvashatsz:http://www.pszichorendeles.hu/…/nincs-bo…/attachment/bunteto

Ezért nem árt tudatosítanunk magunkban, hogy

-hibázni szabad, ráadásul elkerülhetetlen
-kevés hibának van katasztrofális következménye, szinte mind helyrehozható
-nem vagyunk kevésbé értékesek vagy szerethetőek, csak mert nem vagyunk makulátlanok.

A legjobb “bosszú” a boldog élet!

Értsd meg – ismerd el – lépj tovább!

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*