Ezért vagy Te is majdnem olyan, mint egy skizofréniás

orrszarvú“Skizofrén és én! Ugyan már! Ég és föld!”-mondhatod, 
de tetszik vagy sem
hasonlóbbak vagytok, mint gondolnád!

A hallucináló skizofréneket nagyon különbözőnek láthatjuk magunktól, mit sem sejtve arról, hogy a hallucinációk nagyon is hétköznapi jelenségek. Ugyanis:

1. Bármelyikünknél kiválthatunk hallucinációkat,
ha kellően hosszan vagyunk elzárva külső ingerléstől.

Az agyunk mintegy “elszórakoztatja” magát. Egyes kábítószerek hallucinációgeneráló hatását nyilván sokaknak nem kell bemutatnunk.

2. Másrészt, azt is kevesen tudják, hogy a hallucinációk táptalaját ugyanolyan sötét gondolatok alkotják, mint amelyek gyakran a hétköznapi “normális” emberek tisztánlátását is elhomályosíthatják.

Pl. egy paranoid ember hallucinációi pl. azt mondogatják: “nem fog sikerülni”, “semmirekellő vagy”, addig egy átlagember önmagát leértékelő belső hangjai szintén ilyen jóslatokat és minősítéseket tehetnek mondjuk egy állásinterjú előtt. Ld. séma sorozatunk:http://pszichorendeles.blog.hu/2014/01/28/_ugyanaz_az_ajto_megis_bevered_a_fejedet

Amiben különbözik a skizó és a nem skizó,

az leginkább az, hogy a nem skizofrénekben megvan az igyekezet, hogy a tapasztaltaikat korrigálják, ha nem férnek össze valósággal.

A skizofréniában szenvedők azért nem bírják ezt megtenni, mert:

Még magzatkorukban, a 2. trimeszterben különböző behatásokra, mint pl. oxigénhiány, vírusferőzés stb. agyuk (a mezolimbikus rendszer és a homloklebeny) rendellenesen kezd fejlődni.
Ennek következtében azok az agykérgi területek kerülnek gátlás alá, amelyek többek közt azzal foglalkoznak, hogy meg tudjuk határozni egy általunk észlelt inger belülről vagy a külvilágból származik-e, ugyancsak ez a terület felelős az információk szűréséért.
A kéreg alatti területeken viszont áll a bál, ugyanis a rendellenesség a gátlási folyamatok elégtelenségét eredményezi.

Mellesleg az sem annyira nagyon csak a skizofréniára jellemző, hogy ha tapasztalunk egy ingert, akkor azt inkább külsőként, mint belsőként értelmezzük. Ez a jelenség az úgynevezett “alapvető kapcsolati hiba”. Az ilyen hibát a nem skizofrén hamar korrigálja, a skizofrén, pláne ha stresszes, nem igen.

A skizofréniás magával kapcsolatos meggyőződései tehát hasonlóképp keletkeznek, mint a hétköznapi halandók sötét gondolatai a különbség annyi, hogy miközben azokat épp egy külső szándékként kezdenék értelmezni, a józanabb agykérgi folyamatok a skizofréniásnak nem csapnak a kezére.

Itt jön az a folyamat ami úgyszintén nem idegen senkitől sem, ha egyszer beleszökik egy gondolat az agyunkba, az ezt támogató bizonyítékokra kap a szemünk.
Így aztán egyre inkább azt érezzük, hogy igazunk van, holott csak a figyelmünk játszik velünk, egyre gyakrabban tapasztaljuk meg azt, amit eredetileg is rosszul gondoltunk, így hétköznapi emberként is egyre félelmetesebbnek hat az interjúra járás, skizofrénként pedig egyre gyakoribbá és élethűbbé válik pl. a krampusz jelenléte, aki minduntalan minket ócsárol.

A hallucinációk amúgy annyira hasonlítanak a belső beszédre, hogy ki is sikerült mutatni bizonyos képalkotó eljárásokkal, hogy ugyanazok az agyterületek lépnek működésbe hallucinációkor, mint akkor, amikor az amúgy jellemzően nem hallucinálgató emberek elképzelik, hogy valaki beszél hozzájuk.
Ha ezek a területek kellő elfoglaltságot kapnak, pl. ha másokkal beszélget a skizofrén, akkor az agy kevésbé generál hallucinációkat, nem úgy, mint amikor alig van inger, mert akkor mint feljebb írtuk, a hallucinációk megszaporodnak.

Mivel ennyi párhuzam van a hétköznapi agyműködés és a skizofrének hallucinálása között újabban e betegség kezelésében is felütötték a fejüket a mi szívünknek is kedves és a legtöbb lelki probléma kezeléseében manapság leghatékonyabb kognitív-viselkedésterápiás eljárások.

A bejegyzés kategóriája: Blog
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*