Ha kergeted, elszalad!

cérnaSokan mondogatják, nem szabad túlzottan akarni valamit, akkor úgysem sikerül. 
Engedd el, és sikerülni fog! – javasolják a “bölcsek”.

Mint minden naiv pszichológiai “bölcsességben”, ebben is van igazság,
de csak részben!

Ami igaz:

A görcsös ragaszkodás sokszor ellenkező hatást váltja ki:

Pl. ha még 10-szer felhívod a munkaerő közvetítőt, levakarhatatlanul kérdezgetve, hogy mi kivetnivalót találtak az interjún való szereplésedben, ami miatt nem választottak ki az állásra, valószínűleg azt éred el, hogy feketelistára tesznek, és nem hogy ezt az állást nem nyered el, de véletlenül sem hívnak majd a jövőben sem.

Ami sántít:

Ha egy sikertelen interjú után azt mondod, most eleresztem a problémát, nem is megyek interjúkra, biztosra vehető, hogy felvételt sem nyersz.

Tehát a túlzott “teszek rá” magatartás ugyanúgy nem visz előre, mint a görcsös akarás.

A két esetben van, ami közös: hogy egyikben sem megfelelően vontuk le a tanulságot!

Mikor görcsöltünk, nem vettük tudomásul a tényt, hogy nem sikerült.
Mikor tettünk rá, túlzottan általánosító következtetést vontunk le, hogy minden állás megkaphatatlan, vagy hogy bennünk van a hiba, és soha többé nem lesz állásunk.

Utóbbi lehet egyébként a hiba akkor is, ha faltörő kosként döngetjük a csukott ajtókat, mert nehéz elfogadni azt a gondolatot, hogy bennünk van a hiba.
A jó hír az, hogy valójában nem bennünk van.
Legalábbis nem a személyünkben.
Legfeljebb a viselkedésünkben, amiben lehet, hisz emberek vagyunk,
és amin lehet változtatni.

A feladat tehát, hogy tanuljunk meg tanulni!
Maradjunk objektívek!

És maradjunk célratartók!.

Ha kitartóak vagyunk, az nem azt jelenti,
hogy folyvást fejjel megyünk a falnak,
vagy hogy át sem lépjük a küszöböt, mert nem sétálunk el a 2 méterrel odébb nyitva hagyott ajtóig.

Ha kitartóak vagyunk, meggyőződésünk, hogy addig nem állunk meg a stratégiánk tökéletesítésével, míg át nem megyünk egy ajtón.

Addig keresünk, míg nem találunk egyet,
vagy ha nincs, hát vágunk (és nem törünk) egyet a falon.

Azt mondjuk, pl. “megtalálom a módját, hogy legyen egy jó állásom, nem érdekel, meddig fog tartani!”

De mindehhez az kell, hogy tiszta maradjon a fejed.
Ha elöntik a negatív érzelmek, rosszul fogsz dönteni.

A megnyugváshoz az kell, hogy tudd, vagy legalább úgy tegyél, mintha az álomálláson nem múlna sok.

Boldog, boldogabb már most is lehetsz.
Van csomó minden, amire hathatsz:
-emberi kapcsolataid,
-vannak-e lélekemelő apróságok a lakásodban, munkahelyeden,
-elmész-e stresszlevezető kocogni egy parkba rendszeresen… stb.

Hass arra, amire már most tudsz, és tégy meg mindent azért, ami nem csak rajtad múlik:
-képezd magad,
-tanulj nyelvet,
-szerezz gyakorlatot,
-építs kapcsolatokat,
-járj interjúkra
így javítod az esélyét, hogy úgy döntsenek, hogy felvesznek egy jobb állásba.

Többet ésszel mint erővel, és célba érsz!

A bejegyzés kategóriája: Blog
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*