Így állj ki magadért!

asszert körKommunikációnk alapvetően 4 kategóriába sorolható be az alapján, hogy milyen módon igyekszünk – vagy nem igyekszünk- érvényt szerezni érdekeinknek, igényeinknek.

Ha PASSZÍVak vagyunk, nem mondjuk meg mit szeretnénk, mi bánt stb., ehelyett csendben visszahúzódunk, semmit nem teszünk azért, hogy megkapjuk azt, amire az adott helyzetben szükségünk lenne. Pl. bár nem tetszik, hogy az orvos nem informált rendesen a betegségünkről, mégsem fejezzük ki a további tudnivalók iránti igényünket, hanem elkullogunk a rendelőből, hogy aztán majd magunk nyomozzunk szaktudás nélkül.

Pár vonás, ami a passzív kommunikációt jellemzi: tétova, szolgaian alázatos, gátlásokkal küzdő, önsajnáló, elkerülő, várakozó, vesztes, eredménytelen, gyáva, áldozat, erőtlen, jellegzetes válasza a “nekem mindegy”

Ha AGRESSZÍVAK vagyunk, megmondjuk ugyan, hogy mit akarunk, viszont eközben egyáltalán nem vagyunk tekintettel a másik félre, és gyakran a legrosszabbat feltételezzük róla. Pl. nekiesünk párunknak, amiért nem takarított ki, elhordjuk mindennek, ellenségünknek tekintjük ahelyett, hogy elmondanánk, hogy bánt, hogy nem tette meg, amit megígért, és megbeszélnénk, hogy mi volt ennek az akadálya, és mi lehet a megoldás.

Az agresszív kommunikációt jellemző vonások: követelőző, kompromisszumra nem hajlandó, arrogáns, hibáztató (közvetlenül), nem figyel másokra, másokat hibáztat (szembe), elnyomó, megbántó, erőszakos, harsány, győztes, erőfölényt demonstrál, energiát szív el

Ha KÖZVETETT módon kommunikálunk, nem mondjuk ki egyenesen, amit gondolunk, ehelyett célozgatunk, manipulálni igyekszünk a másikat. Az elmaradt takarítás példájánál maradva ilyen esetben így reagálnánk: “Örülök, hogy ismét tapasztalhattam, hogy mennyire fontos neked az, amit megbeszéltünk.”

A közvetett kommunikáció jellemzői: ítélkező, manipulatív, megtévesztő, hibáztató (közvetetten), félig hallgat meg másokat, másokat hibáztat (a hátuk mögött), reagáló, bosszúálló, elnyomó, érzelmileg zsarol, mártír, erőtlen,  tóle is gyakran halljuk: “nekem mindegy”

Ha ASSZERTÍVEK vagyunk, érzéseinket, gondolatainkat, igényeinket stb. kifejezzük mindig, amikor szükségét érezzük, méghozzá olyan módon, hogy közben másokat tiszteletben tartunk. “ÉN- KÖZLÉSEKet” alkalmazunk, tehát nem azt hangsúlyozzuk, mit csinál a másik rosszul, hanem azt mondjuk el, NEKÜNK mi hogy ESIK, mit gondolunk, és mit kérünk ez alapján. Ezzel a MÁSIK FÉL KÉPESSÉGEIT is “AKTIVÁLHATJUK”, hisz nem kell védekeznie vagy visszatámadnia, hanem megérthet minket, és a felmerült témát nyugodtan megbeszélhetjük, közös megoldára juthatunk. Szintén a fenti példánál maradva mondhatnánk ezt: “ROSSZUL ESIK, hogy nem takarítottál ki. Megbeszéltük, de úgy érzem, semmibe vetted a kérésemet. Kérlek, hogy erre figyelj oda a jövőben, ha pedig valami közben jön, egyeztessünk, hogy mi legyen a megoldás!”

Az asszertív kommunikáció jellemzői: én- közlések, közvetlen, őszinte, felelősségvállaló, figyelmesen hallgató, saját magát és másokat tisztelő, kezdeményező, megbocsátó, hatékony, spontán, realista, belső erővel bíró, képesség- aktiváló

A 4 kommunikációs stílus mellett felsorolt jellemzők áttekintésével érdemes átgondolni, melyik stílus(ok) jellemzi(k) megnyilvánulásainkat. Ezután mérlegelhetjük, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az, ahogy jelenleg kommunikálunk, és “tesztelhetjük”, mi történik, ha asszertívan viselkedünk, hogyan változik ennek hatására akár a saját lelkiállapotunk, akár a többiek reakciója, így a velük való kapcsolatunk.

folyt. köv.

A bejegyzés kategóriája: Blog, Önérvényesítő kommunikáció
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*