Műhiszti? – Mítoszok a gyereknevelésről 2.

A gyerek valójában csak megjátssza magát?
Hogyan reagáljunk?

Frappáns tanácsnak tűnhet a:
“Micsoda színészi teljesítmény!”
“Az Oscar-díjat idén már kiosztották, nem szükséges megjátszanod magad”
“lebuktatós” mondatai, amivel fölényre tehetünk szert…

De nem feledkeztünk meg valamiről?

A gyerekek aránytalanul hevesnek tűnő vagy oda nem illő reakcióit a szülőnek nehéz lehet hova tenni.
Nyilván nem is fáj neki ennyire, tehát nyilván csak el akar érni vele valamit- gondolhatjuk.
Azt feltételezzük át akar vágni, ki akar játszani, vagy ránk akar erőszakolni valamit.

Megbántottságunk, sarokba szorítottság érzetünk dühöt szülhet, amit vagy nyílt agresszióval, üvöltözve, vagy odacsapva is lereagálhatnak egyesek,
ám ha ez távol is áll tőlünk, könnyen lehet, hogy nem vesszük észre, hogy a fent felsorolt fifikásabb reakciók sem különbek, ugyanis ezek is ellenségességtől fűtöttek.

Ha ránk reagálnának így, valószínűleg még rosszabbul éreznénk magunk, és bár lehet, hogy megszégyenülésünkben abbahagynánk a hisztit, de a fájdalom megmaradna és máshol törne utat magának. Mondjuk egy nálunk gyengébb hasonló “fenkölt” megalázásában.

Tartós, és a gyerek jellemfejlődését szolgáló hatást akkor érünk el, ha ilyen türelmünket próbára tevő helyzetben sem mulasztjuk el gyermekünk érzéseinek visszajelzését felé.

De hogyan legyünk türelmesek?

Először is annak megértésével, hogy valójában SEMELYIK HISZTI NEM MŰ,
mert ha szükség van műhisztizni, akkor már baj van,
hiszen a gyereknek nem az a legkönnyebb út, hogy őszintén, megértésben reménykedve közölné mi baja. Ergo indokolt a hiszti.

Ha abból indulunk ki, hogy érthető oka van a gyerek számunkra kellemetlen viselkedésének, könnyebb lesz szépen fogalmaznunk.

Így valahogy:
“Látom, hogy most nagyon dühös vagy/ bánt valami, viszont ha ennyire hangosan kiabálsz/sírsz nehéz segítenem, pedig szeretnék. El tudnád mondani mi bánt valójában?”

Ha kifejezzük, hogy értjük, hogy valami kínja van, a kellemetlen hiszti lényegét tekintve okafogyottá válik. Ugyanis a gyerek megkapta, amire a legalapvetőbb szüksége van: a szeretet egyik legfontosabb kifejeződési formáját, a figyelmet.

Érzéseinek elismerésével ezen felül arra a szülő számára is praktikus, és a gyerek lelki épülése szempontjából is elengedhetetlen készséget is ki tudjuk építeni a gyereknél: hogy érzéseit fel tudja ismerni, és máskor is bátran ki tudja fejezni.
Mèg mindig jobb ugyanis egy őszinte csalódottságában sírdogáló gyermekkel foglalkozni, mint pillanatnyi idegnyugalmunk érdekében egyéb megoldást nem látva arra nevelni a “galád műhisztizőt”, hogy szomorúságát magába fojtsa.

Végső esetben, ha hirtelen úgy érezzük, bárhogy igyekszünk, elhagy a türelmünk, még mindig kisebb rosszat teszünk, ha kicsit nem reagálunk rá, hagyjunk öt lenyugodni. Alapvetés legyen, hogy ne szégyenítsük meg, és ne csináljunk belöle bohócot!

További tippek a hiszti kezelésére a korábbi cikkünkben

http://www.pszichorendeles.hu/…/hisztizik-gyerek-1-resz-ezt…
és
http://www.pszichorendeles.hu/…/hisztizik-a-gyerek-2-resz-u…

Kategória: Blog, Gyermeknevelés | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*