Pénz – Ezért elég annyi, amennyi most van a jobb élethez!

pénz-”Valósítsd meg önmagad!” – hangzik a jól ismert szlogen.
-“Nem mindenki engedheti meg ezt a luxust, valamiből meg kell élnem! ” – válaszolhatjuk dühödten.

Ha azt csináljuk, amit szeretünk, az valóban egyenlő volna a pénzügyi csőddel?

Röviden a válasz: Nem! 

Ehelyett azt, ami a szívem csücske, lelkesebben, jobban fogom csinálni
Arról, hogy igaz-e ez a szabály, azonnal meg is győződhetük! Figyeljük csak meg,
-mi megy jobban/gyorsabban,
-mire kapunk több pozitív visszajelzést,
-miben vagyunk felkészültebbek, ügyesebbek:
abban a részfeladatban, amit a hátunk közepére sem kívánunk, vagy abban, amibe lelkesedéssel vetjük bele magunkat?

Miért?

Ha versenyben akarunk maradni, azokat is be kell érnünk, akik szintén lelkesedéssel dolgoznak.
Ha utáljuk az egészet, szükségképpen lemaradunk.

Hogyan?

Apránként!

-Nem kell mély vízbe ugrani, amíg nem tudunk úszni!

Az anyagi csőd akkor fenyegetne, ha csapot- papot otthagynánk azonnal, majd elvonulnánk pl. a hegytetőre gondolkodni, majd ha olyanunk van ráérősen visszasétálnánk, és mindezek után nekiállnánk megvalósítani álmaink.
Ez nem életszerű, de nem is szükséges!
Ugyanis majd’ minden élethelyzetbe belefér, hogy pénzkereső munkánk mellett, és nem helyett -megkeressük, miért tudnánk igazán lelkesedni,
-utánajárjunk,
-felmérjük a leküzdendő akadályokat,
-megtervezzük a megvalósítás lépéseit,
-nekiálljunk a munkánkkal párhuzamosan dolgozni rajta,
és csak akkor váltsunk, ha már viszonylag biztonságos (teljesen semmi sem az, a jelenlegi munkánk sem).

-De lehet, hogy még csak ekkorát sem kell ugrani!

Első lépés lehet az is, ha a jelenlegi tevékenységünkből hozzuk ki a legjobbat. Legtöbbször lehet mit javítani!
Például néha elég:
-egyeztetni főnökünkkel a feladatkörről, amiben a leghatékonyabbak lennénk
-meglátni a jót a jelenlegi munkánkban, pl.: bár nem ez az életcélom, de jó eszköz arra, hogy pár év alatt közelebb kerüljek hozzá, addig is, ha ezt jól csinálom, az sikerélmény, és esetleg lehetőségeket teremt a továbbiakhoz stb.

Oké, lehet, hogy csődbe nem megyek, de szinte biztos, hogy kevesebbet fogok keresni!

Node!
Tényleg baj, ha kevesebbet keresünk?

Hosszútávon összességében igaz, hogy lelkesen jobban keresünk, mint utálva az egészet, de nem vitás, hogy ha pl. most egy menő cég vezérigazgatói vagyunk, esélyes, hogy a következő munkánk (bármi legyen is), kevésbé lesz jövedelmező.

-A kevesebb pénz az katasztrófa?

Közhelyszámba megy, mégis igaz, hogy ha csak a pénzért dolgozunk, nem leszünk boldogok.
Maximum a pénzen vehetünk olyasmiket, ami fájdalomdíjul szolgálhat az egész napi szenvedésért.
De élvezkedhetnénk a munka idejében is.
Hm.
Melyik éri meg?
Ha a boldogságunk rovására megy, hogy életünk harmadát olyannal töltjük, amiért nem lelkesedünk, az valószínűleg túl nagy ár.

-Arról nem beszélve, hogy ha élvezzük a munkát, kevesebb pénzre lesz szükségünk!

Ez meg hogy lehet?
Mint fentebb említettük, gyakran azért vásárolunk össze mindenféle -ha jobban belegondolunk, szükségtelen – tárgyat, vagy azért nevezünk be az ezredik programra is, hogy “fájdalomcsillapítóhoz” jussunk.
Ha olyannal foglalkozunk, ami értelmet ad az életünknek, erre egyszerűen nem lesz szükség.

“Hülyeség az egész, mert eleve lehetetlen, hogy mindenki lelkesedjen a munkájáért!”

Egyáltalán nem lehetetlen!
Mindenkinek máshoz van tehetsége, és mindenkinek van valamihez.
Ha mindenki azon lenne, hogy azzal foglalkozzon, amiben a legjobb és amit a legjobban szeret, a világ összes munkaköre találna magához való embert, hiszen sokan vagyunk.

Valakinek valóban borsózik a háta az “aktatologatástól”, de másvalaki éppen abban leli örömét, hogy nyugis, tiszta környezetben precízen iratokat rendszerezhet, címkékkel felragaszthat, írhat, nyomtathat, lefűzhet, hogy aztán bármelyik pillanatban elő tudja kapni a szükséges aktát.
No meg azért sem kell egymást kiütni a nyeregből, mert különféle céljaink felé haladva más és más szakaszban tartunk épp.

Szép ez a vízió, és reméljük, közelíthetünk afelé, hogy ilyen ideális legyen a világ
De tény, ami tény, valóban sokan nem olyan munkát végeznek, amit szeretnek.
A kérdés az, hogy akarunk-e közéjük tartozni, csak azért, mert sokan vannak?

A bejegyzés kategóriája: Blog
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*