Segítség, megőrülök!

skizoHonnan tudjam, hogy őrült vagyok-e?

Annyira sokan félnek attól, hogy megőrülnek, hogy kénytelek vagyunk segíteni, hogy eldöntsd, reális-e a veszély.

A klasszikus őrültség alatt legtöbbek a skizofréniára gondolnak, vagy egyenesen meg is nevezik a betegséget, mint félelmeik tárgyát.

Ezért nem:

Azoknak, akik ezzel a félelemmel küzdenek, jó hír lehet, hogy a skizofrének pont azért skizofrének, mert nem tudják, hogy épp nem a valóság az, amit észlelnek.

Aki hallucinál, félelmetes, fenyegető gondolatait külső, számára látható, hallható vagy máshogy észlelhető, ám valójában “odaképzelt” alak szájába adja.

Szemben velünk, akik ugyan szintén aggódunk, de aggodalmunkat sajátunkként éljük meg.

A skizofrén tudni véli, hogy veszély leselkedik rá, így érthető, hogy retteg, hiszen nem azt észleli, hogy megőrült volna. Ha rálátásunk van a problémáinkra, még ha aggódunk is állapotunk miatt, az azt jelenti, hogy kapcsolatot ápolunk a valósággal, tehát nem lehetünk skizofrének.

Ezért igen, de csak kicsit:

Ha sokat aggódunk azon, hogy megbolondulunk, annyiban nem fogunk mellé, hogy enyhébb és kezelhetőbb lelki gondokkal azért küzdünk. Ezek azok a problémák, melyekkel érdemes foglalkozni ahelyett, hogy olyantól félnénk, ami valójában nem fenyeget.

Az ilyesfajta aggódás felütheti a fejét pl. pánikroham tüneteként, és azoknál is, akik az ún. sérülékenység-veszélyeztetettség sémával rendelkeznek, erről részletesebben olvashatsz itt: http://www.pszichorendeles.hu/pszichologia-grafologia/blog/baj-lesz.pszichologia

Ez a gyermekkori berögződés lehet az oka, hogy úgy érezzük, folyton valami veszély les ránk, mellyel szemben ráadásul teljesen tehetetlenek vagyunk.

A bejegyzés kategóriája: Blog
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*