Tuti beteg a rokonom! Hogyan segítsek? 

beteg rokonAz esetek többsége nem egyértelmű. Ha bántanak, vagy gyanús, hogy szerettünk magában tenne kárt, akkor: ügyeletet vagy mentőt kell hívnunk.

De mi van, ha csak gyanítjuk, hogy baj van? 
vagy szinte biztosan tudjuk, de szerettünk hallani sem akar arról, hogy orvoshoz forduljon,
sőt azt sem ismeri el, hogy baja lenne?

No igen.

Miért is menne olyasvalaki orvoshoz, aki meg van arról győződve, hogy semmi baja?

Mi mennénk?

Valószínűleg akkor sem gondolnánk meg magunkat, ha valaki azt hajtogatná, hogy be vagyunk kattanva, megőrültünk. Inkább azt éreznénk, hogy az ellenségünk, nem ért meg, stb. Még annyira sem hallgatnánk rá, mint annak előtte.

“Majd a szeretet erejével megváltom!”

Sajnos sokszor hiába fejezzük ki szeretetünket, ajánljuk föl segítségünket, nem jutunk egyről a kettőre.
Dühünkben, vagy alapból áteshetünk a ló túloldalára mondván majd ha jól megijed, hogy elveszít, akkor magához tér. A szeretetünk megvonásával való fenyegetés (pl.: elválok, elköltözök, ha ezt tovább csinálod!) sem mindig visz előre.

Különösen ha nem gondoljuk komolyan.
Pl. az alkoholbeteg férj felesége csak fenyegetődzik, s a férj pontosan tudja, hogy úgysem fog lépni az asszony, mert nincs rá módja vagy még inkább ereje. S többek közt ezért sem változtat semmin. Nyilván azért, mert nem is szeret-gondolja, sokszor tévesen az asszony.

Szomorú kétségbeesésünk dühöt szül, még sürgetőbbnek érezzük, hogy megoldást találjunk és újfent az orvos/pszichológus erőltetése mellett dönthetünk.
Ő persze még inkább feszült lesz ettől, és még problémásabban fog viselkedni, és még jobban herótot fog kapnia segítő szakember gondolatától is.

Totális zsákutca.

Ha célba akarunk érni másik ösvény kell!

Bár senki nem szereti, ha hülyének nézik (még ha “hülye” is épp:)
viszont jó hír, hogy mindenki szereti, ha pontosan értik, és az Ő bajára segítenek megoldást találni!!!

Ezért aztán:

Érdeklődjünk hogy van? Mi az, ami neki gondot okoz?

Nem tud aludni?
Feszült? Stresszes?
Ingerlékeny?
Étvágytalan?
Fáj a feje?
Lehangolt? Hullámzik a hangulata?
Nem tud ellenállni az alkoholnak? Utál másnapos lenni?
Fél, hogy elveszíti a munkahelyét? Stb….

Ugynis ez lesz az a motiváció, ami miatt Benne is megfogalmazódhat, hogy segítséget kérjen.

Magyarázzuk el, hogy bár mi is szívesen segítenénk, de a felsorolt problémában csak a szakember tud segíteni.
Azt is hozzá tehetjük, hogy mi nagyon örülnénk neki, és végre megnyugodnánk, és nem veszekednénk vele többet, ha egy szakember javaslatát is meghallgatnánk legalább egyszer az ő problémájával kapcsolatban. És ki ne akarná, ha nem veszekednének vele többet?

Próba szerencse, ha nem tetszik, nem megy többet oda.
Elmehetünk vele közösen.

Az első alkalmat elérni a legnehezebb, mert később a szakember tudni fogja a módját, hogy hogyan erősítse és tartsa meg a motivációját a betegnek az együttműködésre és a terápiára.

Persze van, amikor a szakember is tehetetlen.

Ezt azért fontos tudni, mert ettől talán érthetővé válik miért mondjuk: a laikus családtag is lehet az. Ha már jobbról-balról próbáltuk, ráadásul kitartóan, van az a pont, amikor már nem használunk azzal, ha újra próbálkozunk, viszont a tetejében még ártunk is. Magunknak.

Van az a kifejezés, hogy ártalomcsökkentés.

Drogfüggőknél használják többnyire, és arra vonatkozik, hogy ha már valakit nem lehet lebeszélni a káros szokásról, akkor legalább ne szerezzen be mellé még pár betegséget, gyilkos vírusokat sem saját részre, sem megfertőzve nagyobb tömegeket. Ne pénzelje fogyasztásával a bűnszervezeteket és ne fenyegesse az ártalmatlan embertársait azzal, hogy szenvedélye bűnözésre sarkallja.

Az ártalomcsökkentés azt is jelentheti, hogy mentsük, ami menthető.

Ha mi jobb állapotban vagyunk, mint vélhetőleg beteg családtagunk, akinek semmi belátása nincsen, akkor jobb híján mentsük csak magunkat.
Meg tulajdonképpen nem csak magunkat!
Mentsük meglévő vagy eljövendő gyermekeinket!
Mentsük a baráti kapcsolatainkat!

Van amikor a legtöbb amit tehetünk, hogy eleresztjük a másik kezét. És bár segítünk abban amiben tudunk, de nem őrlődünk föl abban, amiben esélytelen, hogy segítsünk.

Ha mégis minden áron Terézanyáskodnánk, lehet, hogy egy rossz berögződés áldozatai lettünk, amit Önfeláldozás sémának hívnak.
Erről itt olvashattok: http://pszichorendeles.blog.hu/2014/04/20/a_martiromsag_csapdaja

Írta:
A pszichorendelés pszichológusai:
Böhönyey Márta és Tóth Melinda
http://www.pszichorendeles.hu/kapcsolat

valamint pszichiáter partnerünk: Kliment Edit
http://www.alfaegeszsegkozpont.hu/Szakterulet/Pszichiatria/Orvos/14/Dr-Kliment-Edit/SzakmaiAdatok

Kategória: Blog | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*