A depresszió kezelése

depi_2
A depressziónak biológiai és lelki okai is lehetnek, ezek külön-külön vagy együtt is szerepet játszhatnak a depresszió kialakulásában.

Az fő okot a szakember állapítja meg, és dönt
a gyógyszeres+beszélgetéses
vagy a csak beszélgetéses gyógymód között.

ÖNMAGÁBAN A GYÓGYSZER szedése NEM gyakran jelent VÉGLEGES MEGOLDÁST, a gyógyszerezés abbahagyásával a tünetek kiújulhatnak.

Azonban ha a szakember azt állapítja meg, hogy ERŐS HAJLAMOT ÖRÖKÖLTÜNK a depresszióra, a gyógyszeres kezelés valószínűleg nem lesz megkerülhető. A gyógyszer főként abban segít, hogy a hosszú távú hatást biztosító pszichológussal folytatott beszélgetések hamarabb kifejthessék a hatásukat, “RÁSEGÍTÉSKÉNT” szolgálnak. A lelki változás, amelyet a pszichológussal folytatott beszélgetések során lehet elérni, visszahat a fizikai állapotunkra is, ezért a gyógyszerek fokozatosan egyre fölöslegesebbé, s végül legtöbbször teljesen elhagyhatóvá válnak. Tehát depresszió esetében is nagyon fontos, hogy pszichológus segítségét (is) kérjük.

Ha pedig depressziónk OKA ELSŐSORBAN LELKI, akkor jó eséllyel gyógyszer nélkül, KIZÁRÓLAG PSZICHOLÓGIAI SEGÍTSÉGGEL is orvosolható lesz a problémánk.

A PSZICHOLÓGUSNÁL

Az alábbiakban azt mutatjuk be, mire számíthatunk, ha pszichológushoz fordulunk!

1.) Légy AKTÍVABB!- tevékenységeink körének bővítése.

Depresszióban jellemző, hogy visszahúzódunk, egyre passzívabbak leszünk, egyre kevesebb dologgal foglalkozunk, így örömforrásaink is jelentős részben elapadnak. Hangulatunk így csak tovább romlik, ördögi kör alakul ki.
A kezelés egyik célja, hogy fokozatosan visszacsempésszük életünkbe azokat a dolgokat, melyektől korábban HASZNOSNAK, ÉLVEZETESNEK, ÉRDEKESNEK találtuk az életünket, vagy ha ilyen korábban sem volt, akkor most megkeressük ezeket.

Elsőre erőfeszítést fog igényelni, hogy aktivitásunkat növeljük, ezért érdemes fokozatosságra törekedni olyan módon, hogy HETI TERVEKET készítünk. Összeírhatjuk, az adott héten mikor mivel fogunk foglalkozni, és tevékenységeink számát és változatosságát fokozatosan növelhetjük.

2.) Vedd elő a JOBBIK ESZED!

Előző bejegyzésünkben bemutattuk, hogy mely logikai bakugrások vezetnek oda, hogy a körülöttünk levő világot és magunkat az átlagosnál negatívabban ítéljük meg.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=566139633455509&set=a.222107704525372.53472.147598735309603&type=1&theater
Ezek a torzítások tetten érhetők és felülírhatók. A pszichológus segít abban, hogy észrevegyük,és “kikalapáljuk” őket.

Ehhez az szükséges, hogy ún. GONDOLATNAPLÓt vezessünk.

Valahányszor, ha hirtelen/ mégjobban elszomorodunk, vagy egyszerűen csak azt érezzük, hogy “valami nem jó”, kikutathatjuk, hogy mit jelent számunkra a helyzet, MI kedvetlenít el pontosan.. Ha tudatosítjuk, mi minden fut át az agyunkon, az több szempontból is a hasznunkra válik.
Egyszeriben elkezdjük KÍVÜLRŐL (is) látni a helyzetet, ami önmagában segít, hogy objektívebbek legyünk.
Ezen felül a korábban nem tudatosított és formátlan gondolat, miután megfogalmaztuk, KIÉRTÉKELHETŐVÉ válik: Érzéseinket egy pillanatra félretéve számba vehetjük azokat a tényeket, amik a helyzetértelmezésünk mellett szólnak, és azokat is, amik pont az ellenkezőjét igazolják.
Ezt követően pedig azt is ellenőrizhetjük, HOGYAN HAT LELKIÁLLAPOTUNKRA a helyzet reálisabb értékelése. Egy százas skála segíthet abban, hogy elfogulatlanul mérjük, hogyan változnak az érzéseink. Az érvek átgondolása előtt és után jelölhetjük érzéseink erősségét.
Pl.:

ESEMÉNY: Hosszú ideje munkanélküli vagyok, végre elmentem egy állásinterjúra, ami nem sikerült.

ÉRZELEM: Szomorúság (80%), csalódottság (90%), reménytelenség (90%), düh (40%),
TESTI ÉRZÉS: fáradtság és letaglózottság (95%),
VISELKEDÉS: hazamentem, lemondtam a találkozómat a barátaimmal, ettem és aludtam

Negatív (tartalmú) automatikus(an beugró) GONDOLATOK:
“Béna vagyok”, “Hülye vagyok”, “Alkalmatlan vagyok”, “Soha nem lesz munkám”, “Az egész életem boldogtalan lesz”

Mi szól AMELLETT, hogy a negatív automatikus gondolataim igazak?:
Egy ideje nem értem el sikereket. Hónapok óta nincs munkám. Amikor dolgoztam, is volt, hogy hibáztam.

Mi szól negatív automatikus gondolataim ELLEN?:
Nem vagyok béna vagy hülye, mert amikor dolgoztam,a főnökeim elégedettek voltak velem.
Egy sikertelen állásinterjúból semmi nem következik, mindenkivel előfordul, nem az én bénaságom bizonyítéka, ezer oka lehet annak, hogy nem engem választottak, pl. másnak relevánsabb tapasztalata volt, másvalaki bár hasonló képességű volt, de jobban csapatba illőnek látták stb.
Valószínűleg előbb- utóbb lesz munkám, nem egy próbálkozásra kell mindent feltennem.
Nálam rosszabb képességűeknek, lustábbaknak is van munkája.
Hónapok óta azért nincs munkám, mert eluralkodott rajtam a levertség, nem azért, mert képtelen vagyok munkát szerezni.
Amikor dolgoztam, néha hibáztam is, ez mindenkivel így van. Az nem hibázik, aki nem dolgozik.

Milyen LOGIKAI TORZÍTÁSOKAT hajtottam akaratlanul is végre, hogy a helyzetet az adott színben lássam? Amikor az automatikus következtetéseket bevillantak, az agyam az alábbi elferdített logikával dolgozott:
ördögöt festettem a falra, megbélyegeztem magam, túláltalánosítottam
(ezekről részletesebben ld.: előző bejegyzés)

Végiggondolva a saját józan eszem érveit és az eddigi tényeket, a következő REÁLISABB, kiegyensúlyozottabb GONDOLATRA jutottam:
Az eddigi tapasztalataim alapján képes vagyok jó munkát végezni.
Az, hogy az előző hónapokban nem dolgoztam, nem a képességeim, hanem a levertségem miatt volt.
Túlzás azt gondolni egy sikertelen állásinterjú után, hogy az egész életem boldogtalan lesz. Inkább az az előrevivő, hogy erőt vegyek a csalódottságomon, és kézbe vegyem a dolgokat.

Megváltozott érzés, testi tünet, viselkedés: szomorúság 40%, csalódottság 30%, reménytelenség 30%, düh 0%,fáradtság, letaglózottság 50%, bizakodás 60%.

Minél több negatív automatikus gondolatunkat érünk tetten, és értékelünk át, annál inkább tudjuk közelíteni magunkat a helyzetek reálisabb, egyben pozitívabb értékeléséhez, ami jó hatással lesz hangulatunkra és tetterőnkre.

Idővel már kevésbé lesz szükség a gondolatnapló írásos használatára, és fejben, “rutinból” is át tudjuk gondolni, “igaza volt-e” első, reflexes gondolatainknak, egyre inkább ez lesz a természetes,mintegy a “vérünké válik”.

Ezzel együtt a gondolatnapló depressziótól függetlenül bármikor jól jöhet életünk folyamán, amikor valami minket zavaró problémát akarunk minél józanabbul kibogozni, megérteni.

3.) (ÍGY) KOMMUNIKÁLJ MÁSOKKAL!

A depressziót az emberi kapcsolatok hiánya vagy nem eléggé támogató volta is fenntartja.

Ebben két dolog játszik szerepet.
Az egyik, hogy depresszióra eleve is hajlamosabb, <-aki kommunikációs nehézségei miatt kevésbé mély emberi kapcsolatokat ápol.
Másrészt a depresszióban szenvedők kommunikációja, viselkedése el is ->“elmarja” a környezetet, hisz visszahúzódunk. Emiatt a környezetünk elhanyagolva érzi magát, illetve szeretteink tehetetlenséget élhetnek át, mert bármit mondanak, csinálnak, a mi rossz kedvünk és érdektelenségünk a válasz.

Ezért a pszichológussal folytatott munkának az is fontos része, hogy kommunikációnkat, társas készségeinket fejlesszük. Például képesek legyünk elmondani, hogy fontos a másik, nem neki szól, hogy elhanyagoljuk, nehézségeink miatt állt elő ez a helyzet, de kérjük, hogy támogasson, ez meg ez esne jól/ jelentene segítséget, illetve megkérdezhetjük, hogy ő mit vár tőlünk. Tanulható, hogy hogyan hozzuk ki a legtöbbet emberi kapcsolatainkból, hogy azok tartalmasak, mélyek, biztonságot nyújtóak legyenek akár a mindennapokban, akár egy betegség, mint pl. a depresszió időszakában.

4.) Lehet, hogy átláthatóbb, mint gondolod? DERÍTSÜK KI HOL VAN A KUTYA ELÁSVA!

Leegyszerűsíti az egyes helyzetek elemzését, ha kiderítjük magunkról, hogy mik azok a legalapvetőbb sémáink, (alapvető elgondolásaink magunkról, mások és a világ működéséről) melyek szerteágazó negatív automatikus gondolatainkat “ihletik”. Feltáthatjuk, hogy az automatikus gondolataink között milyen HASONLÓSÁGOK mutatkoznak. Lehet, hogy egy tőről, egy sémából fakadnak? Ha ebből, a pszichológussal folytatott beszélgetésekből, teszt segítségével vagy képzeletben zajló munka során kikutatjuk, melyek a ránk jellemző sémák, elég “csak” egyszer “átállítanunk” magunkat, és az a helyzetek egész sorában fejti majd ki a hatását. Elég csak felismernünk, hogy “hopp, itt ez vagy ez a sémám működött”, és “előkapnunk” a pl. a gondolatnaplóhoz hasonló mérlegelés segítségével előre kidolgozott választ.
Gyakorlással sok olyan tapasztalatot zsebelhetünk be, ami ellentmond azoknak a sémáinknak, melyek borús világképet festenek elénk. A sémák meggyengíthetők, s ha a hályog lehull a szemünkről, örömmel csodálkozhatunk rá addig észre nem vett lehetőségeinkre.
A sémákról bővebben az alábbi linken olvashattok:

http://www.pszichorendeles.hu/pszichologus-grafologus/sema-sorozat/page/3

Egy példával pedig itt is szemléltetjük ezek működését:

Ha például szüleink rendszeresen azt emelték ki, hogy mi az, amit rosszul csinálunk, és nem dícsértek meg, hanem alapvetőnek vették, amikor ügyesek voltunk, akkor azt gondolhattuk, hogy mindent rosszul csinálunk. Ez a “csökkentértékűség” séma kialakulásához vezet, tehát bármi történik is velünk életében, alapvetően annak bizonyítékát látjuk meg benne, hogy hülyék, alkalmatlanok, bénák vagyunk.

A pszichológussal folytatott munkának ezen sémák megtalálása és kezelése is célja, erről bővebben szintén a fenti linken olvashattok.

“Pszichológus válaszol” rovatunkban szeretettel várjuk depresszióval kérdéseiteket is!

Kategória: Blog, depresszió | Szóljon hozzá most!

Őszi-téli depresszió sorozat 1.

depi_1
Előző bejegyzéseinkben az alvászavarok kapcsán érintettük a depressziót. A lelki betegségek közül ez az, amiről lépten-nyomon hallunk, pláne ebben az időszakban, hiszen a köztudatban az ősz és a “bedepizés” összekapcsolódik.

Viszont azzal együtt, hogy a témáról szóló cikkek már elcsépeltnek hatnak, jellemző, hogy inkább csak a tünetekről olvashatunk, azokról is csak felületesen, és a lehetséges kiutakról már kevésbé.

Mai posztunkban arról olvashattok miről ismerhető föl a depresszió, és mi áll a hátterében, a következőben pedig a betegség kezeléséről lesz szó!

A DEPRESSZIÓ TÜNETEI

A depresszió tünetei több területen is jelentkeznek: A depresszióról leghamarabb a szomorúság jut eszünkbe, és a zavar valóban legkarakteresebben ÉRZELMI életünkre hat ki. De ezzel összefüggésben MOTIVÁCIÓNK is elvész, és a zavar rányomja a bélyegét VISELKEDÉSÜNKRE és FIZIKAI állapotunkra is. Lássuk, pontosan hogyan::

Érzelmi tünetek:

Ha depresszióval küzdünk, hangulatunkat alapvetően a levertség, SZOMORÚSÁG jellemzi. ÜRESSÉGet élhetünk meg, elsorvadhatnak szeretteink iránti érzéseink. Szintén jellemző, hogy KEVÉSBÉ TUDUNK ÖRÜLNI, a korábban örömtelinek számító dolgok többé nem vidítanak fel.

Motivációs tünetek:

Depresszióban jellemző, hogy elveszítjük érdeklődésünket a külvilág felé, ELVÉSZ A LENDÜLETÜNK, spontaneitásunk, kezdeményezőkészségünk, minden apróság óriási erőfeszítésbe kerül. Bénultak, fáradtak vagyunk, nincs késztetésünk bármibe is belefogni..

Viselkedéses tünetek:

Tevékenységünk a depresszió miatt beszűkül, egyre többet maradunk EGYEDÜL. Egyre hosszabban heverünk az ágyban, lelassulunk, energiahiányban szenvedünk, NEM vagyunk PRODUKTÍVAK,. Jellemző, hogy HALK, vontatott, monoton hangon beszélünk, tekintetünket a padlóra szegezzük, összegörnyedve járunk. Mozgásunk ennek ellenkezőjébe is átcsaphat: nyugtalanná, izgágává válhat.

Testi tünetek

Depresszióban gyakoriak a korábbi sorozatainkban érintett ALVÁS- ÉS ÉTVÁGYZAVAROK, (jelentős fogyás, hízás, emésztési problémák) járhat. Szintén előfordulhat FEJfájás, szédülés és kellemetlen MELLKASI szorítás.

Mindezeknek a hátterében a tipikus depressziós gondolkodás áll:

Gondolkodási tünetek

Depresszióban általában rossz véleménnyel vagyunk magunkról, környezetünkről, a világról, és a jövőben sem számítunk semmi jóra. Úgy érezhetjük, hogy romlanak intellektuális képességeink. Zavarodottak lehetünk, elfelejtünk dolgokat, a legkisebb zajra is kizökkenünk a munkából, nehezünkre esik összpontosítani, és még a legapróbb problémák kapcsán is képtelenek vagyunk dönteni, megoldást találni. Értéktelennek érezhetjük magunkat, önvád, bűntudat gyötörhet. Foglalkoztathat az öngyilkosság gondolata.

A gondolkodás “torzításai”

A depressziósokra jellemző egyfajta negatív gondolkodásmód. Ilyenkor ugyanazt a beérkező információt (eseményt, személyt, kapcsolatot, hírt stb.) negatívabbnak éljük meg, mint a depresszióban nem szenvedő társaink.

Az átlagnál NEGATÍVABBNAK ítéljük meg:

a) MAGUNKAT

- értéktelennek érezzük magunkat, így pl. ha egy tanácsot kapunk, azt kioktatásnak vesszük
- elkönyveljük, hogy nem vagyunk elég egészségesek, pl. “úgysem élek soká” szólamokat hangoztatunk
- különleges személynek érezzük magunkat abból a szempontból, hogy amire a legtöbben képesek, arra magunkat képtelennek tartjuk

b) VISZONYUNKAT MÁSOKKAL

- arra számítunk, hogy minket nem lehet szeretni, ha valaki mégis ezt állítja, “be kell bizonyítania”
- úgy gondoljuk – kimondva vagy kimondatlanul-, hogy “ha nincs velem, akkor ellenem”, azt feltételezzük, hogy az emberek sohasem őszinték
- azt hisszük, soha senki nem ért meg

c) A KÜLVILÁGOT

- egyrészt a tárgyi világot: azt gondoljuk, a világ csupa rosszal van tele
- másrészt az embereket: feltételezzük pl., hogy az emberek csak érdekből ragaszkodnak egymáshoz

d) A JÖVŐT

- aszerint az elképzelés szerint működünk, hogy a jó rosszat jelent, így ha valami jó történik velünk, nem is örülünk, hisz arra számítunk, hogy rossz fogja követni
- úgy gondoljuk, minden egyre rosszabb, azt képzeljük, régen jobban működött a világ
- száz százalékosan bebiztosítjuk magunkat, hisz úgy vélekedünk, hogy csak magunkban bízhatunk

A depresszió önrontó köre

Ezek az általános vélekedések megjelennek a mindennapi apróságokban: ha pl. megdicsérnek a munkahelyünkön, rögtön arra gondolunk, hogy csak szánalomból, vigasztalásból mondják.
Bármi történik is, meglátjuk benne a rosszat – akkor is, ha az benne sincs.
Innentől pedig beindul az ördögi kör, hisz az ELEVE NYOMOTT HANGULATUNKAT
a “ROSSZ”-KÉNT MEGÉLT tapasztalatok még tovább rontják.
Erre válaszul visszahúzódunk, egyre KEVESEBB EMBERREL TALÁLKOZUNK, így még KEVESEBB LEHETŐSÉGET ADUNK magunknak
KELLEMES ÉLMÉNYEK átélésére,
és arra, hogy megtapasztaljuk MÁSOK MÁSHOGY, esetleg pozitívabban, előremutatóbban LÁTJÁK ugyanazt a helyzetet.

Úgy látjuk, bármit teszünk is, rossz dolgok történnek, így az ún. “TANULT TEHETETLENSÉG” állapotába süppedünk, és nem látunk/ keresünk kiutat.
Azt gondoljuk, hogy ha történik velünk valami, (1.) annak MI VAGYUNK AZ OKA, (2.) nem egy egyedi esetről van szó, hanem mostantól MINDIG ÍGY LESZ, méghozzá (3.) MINDEN TÉREN.
Pl. ha elveszítjük az állásunkat, csak arra gondolunk, hogy rossz munkaerő vagyunk, ez mindig is így lesz, és semmilyen munkakörben nem bizonyulnánk jobbnak.
Eközben pedig figyelmen kívül hagyjuk, hogy volt munkahelyünkön leépítés volt, rajtunk kívül még 20 embert elküldtek, a munkánkat jól végeztük, hisz 4 évet ott töltöttünk, tehát munkánkra igényt tartottak, és valószínűleg akár ilyen munkakörben, akár olyanban, ami még ennél is jobban érdekel minket, képesek lennénk újra helytállni.

Amikor egy adott eseményből levonjuk a fentiekben példázott negatív következtetéseket, azt gyakran LOGIKAI BAKUGRÁSOK által érjük el, de a depresszió szemüvegén át nem vesszük észre azt, hogy józan eszünket elővéve nem így gondolkodnánk. Lássuk, milyen módon vagyunk hajlamosak torzítani depresszió (és más lelki problémák) hatására:

a) Ördögöt festünk a falra

Ez esetben a jövőre gondolva a lehető legrosszabb eshetőséget vetítjük előre, a jóval valószínűbb kimeneteleket figyelmen kívül hagyva. Pl. “annyira ideges leszek, hogy leblokkolok, és többé nem leszek képes megszólalni, és teljesíteni.”

b) Megbélyegezzük magunkat (és/vagy másokat)

Egy általánosító, rögzült vonást tulajdoníthatunk magunknak vagy másnak, nem hagyva lehetőséget a változásra. Pl. “Csődtömeg vagyok.” “X egy szemétláda”.

c) A negatívumokat vesszük észre, és túlértékeljük, míg a pozitívumokat nem látjuk meg, vagy leértékeljük

Ez esetben a negatív dolgokat túl, a pozitívakat alul értékeljük, jelentőségüket különbözőképp ítéljük meg. “A közepes jegyek bizonyítják, hogy nem leszek jó a szakmámban, a jók viszont nem jelentik, hogy értem a dolgom.”

d) Úgy gondoljuk, a másik rosszat gondol rólunk, (hiába mondja az ellenkezőjét)

Azt hihetjük, belelátunk mások fejébe. “Bár X azt mondta, jól nézek ki, igazából csak udvarias, és rondának lát.”

e) Túláltalánosítunk

Elhamarkodott, az aktuális helyzeten túlmutató, negatív következtetésekre juthatunk egyetlen tapasztalat alapján. Pl. “Nem éreztem jól magam a buliban, tehát képtelen vagyok emberi kapcsolatok kialakítására.”

f) Magunkra vesszük azt is, ami nem nekünk szól

Azt gondolhatjuk, hogy mi vagyunk az okozói mások elfogadhatatlan viselkedésének. Pl. “A pincér azért volt velem udvariatlan, mert valamit rosszul csináltam.”

Következő bejegyzésünkben arról olvashattok, hogyan tud segíteni a pszichológus depresszió esetén!

Kategória: Blog, depresszió | Címke: | Szóljon hozzá most!