Nem látsz a szemedtől!? avagy  Európa bajnok és nem örül? Megmutatjuk, miért! 

nagy-kicsBüszkeségtől dagadt a keblünk mikor úszóink egyre másra nyerték a csillogóbbnál csillogóbb érmeket az Európa-bajnokságon.
A büszkeség egyből döbbenetbe váltott, mikor bajnokaink nem hogy nem örültek az interjúk során, hanem még csalódottan szapulták is magukat!

Hosszú Katinkának 3 arany és egy ezüst bezsebelése után hosszan szidta magát, amiért nem koncentrált eléggé, ezért “veszített”,
Verrasztó Dávid pedig élete első EB aranyérme birtokában csalódottan vette sorra, mi mindenben maradt el teljesítménye a tökéletestől. (és itt még nem arról volt szól, hogy az országban mekkora a megbecsültsége ennek az eredménynek).

>>Hogy lehet ilyen jó dolognak nem örülni?

Mintha csak a negatívumot látnák, a pozitívumot pedig alig vennék észre…

Ezzel a logikai bakugrással sokan élünk!

Ha rosszra számítunk, szinte legyártjuk magunknak a rosszat
- erről az oldalról nem először közelítjük meg az önsorsrontás kérdését.

De ha igazán ki akarunk magunkkal szúrni, egy ritkábban emlegetett módszer “segít” az “élvezetek” fokozásában:

NE VEDD ÉSZRE, HA VALAMI JÓ DOLOG TÖRTÉNIK VELED!

viszont

ANNÁL INKÁBB DAGONYÁZZ MINDENBEN, AMI ROSSZ!

A “siker” nem marad el!

Bónuszként “megnyerhetjük” az ún. késő bánatot is, a tartós hatás kedvéét.

Megmutatjuk hogyan védd ki, hogy kiszúrj magaddal!
————————————————————————————–

Sokunk szeme szinte ugrik negítívumokra.

De hisz nincs is belőlük hiány – mondhatjuk – hisz a hírek is csak a szörnyűségekről szólnak.
De a negatívumokban való dagonyázáshoz ez önmagában nem elég!

Családi környezetünk nevel rá, mi fontos és mi nem,
és ha olykor dacolunk is ellene,
az anyatejjel akaratlagos befolyásunkat kikerülve szívjuk magunkba a borúlátást, az aggódást és az önmarcangolást.
És az eredményeink, reményeink leértékelését.

Így lesz kellő hátszél hatására minden, ami negatívum, nagyon rossz, és minden, ami pozitívum, jelentéktelen, említésre sem méltó apróság.

A kontraszt nem mindig szembetűnő!

Kívülről nézve jóval könnyebb lehet megítélni valakinek a gondolkodásmódját, míg ha magunkról van szó, könnyen lehet, hogy elkerüli a figyelmünket, hogy nem sötét van, hanem az orrunkon felejtettük a napszemüveget.

>> HOGYAN ISMERHETJÜK FEL, HOGY MI IS HASONLÓ CIPŐBEN JÁRUNK?

Intő jel lehet,

- ha HIRTELENJÉBEN elkedvetlenedünk, megváltozik a viszonyulásunk magunkhoz vagy a másikhoz.

Pl. ha 3-t kapunk, az kudarc (és úgy gondoljuk, ennek fényében később sem számíthatunk túl sok jóra, illetve rögtön eszükbe jut számtalan élmény, mely gyér képességeinket “bizonyítja”.)
Ugyanakkor ha 5-t kapunk nem jelent semmit (csak szerencsénk volt).

vagy

ha a másik egyetlen hibázása miatt hirtelen elbizonytalanodunk, rágódunk, rugózunk, miközben már meg sem próbáljuk felidézni a pozitívumokat. A korábban vágyott pozitív gesztusoknak nem tudunk örülni.

vagy

- Ha FOLYTON azon gondolkodunk, hogy rosszul áll a szénánk,
majd ha szétnézünk a környezetünkben, rájövünk, hogy a többség ugyanott, vagy még ott sem tart, mint mi.

Lássunk két példát:

1.) DE HISZ EREDMÉNYES VAGYOK!

Erik bosszankodik, hogy elszaladt mellette az élet, túl késő, hogy bármit is elérjen a szakmájában. Biztos, hogy nem elég tehetséges, hogy elérje, amire vágyik.

A pszichológus keresztkérdései nyomán derül csak ki, hogy számos hazai díjat már bezsebelt, amit hiányol, az a nemzetközi elismerés, amire valóban nagyobb esélye lenne, ha nem a közösségi portált bújná munkaidőben, azt a feszültségét enyhítendő, amit “lemaradottsága” miatt érez.

2.) DE HISZ SZERETNEK!

Szandra azt fontolgatja, hogy két hét randizás után szakít.
Párja nem bizonyult megértőnek egy kérése kapcsán, úgy érzi, reményei Alberttel kapcsolatban szertefoszlottak.
Hiába ő az első ember, aki hosszú idő óta érdekli,
hiába beszélgettek jókat,
hiába találja érdekesnek és inspirálónak,
hiába jóképű és stílusos mindezek tetejében,
hirtelen azt sem érti, hogyan kezdhetett vele?

Rövidke idő alatt teljesen kihűlt, emellett dühös és csalódott.

——————————————————————————-
Erik és Szandra hasonló cipőben járnak.
Mindegy, hogy magukról vagy másról,
karrierről vagy szerelemről legyen szó,
véleményalkotásukban
jóval nagyobb hangsúlyt kaptak a negatívumok, mint a pozitívumok.
——————————————————————————-

Természetesen mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amelyek nagyobb súllyal esnek a latba.
Pl. egy hosszú boldog kapcsolat szempontjából fontosabb lehet, hogy meg legyen bennünk a képesség a problémákat átbeszélni, mint hogy 2 vagy mondjuk 6 év a korkülönbség a köztünk.

Ideális esetben örülünk az olyan dolgok teljesülésének, ami értékrendünkben fontos szerepet kap, vagy elkeseredünk, ha nem jön össze, és gondolkodunk a megoldáson,
viszont nem ingunk meg, ha valami jelentéktelen apróságról van szó.

Erik és Szandra viszont nem az adott szempont fontossága alapján súlyoz, hanem ami negatív, az rendre hangsúlyt kap, ami pozitív, az szinte észrevétlen marad.

Ha ilyen módon elvesztjük az objektivitásunkat, saját magunkat gáncsoljuk el, és képtelenek leszünk elégedettek lenni.

A rossz legalább duplán rossz, a jó feleannyira se jó, ha feltűnik egyáltalán.

Igazságtalanság!

És ami még ennél is rosszabb, bár ott az a jó dolog, amire olyannyira vágytunk, szinte kiüti a szemünket, mégsem vesszük észre, és élvezzük ki!
Majd elkönyveljük, hogy ilyen (rossz) az élet, mi megmondtuk.

>> HOGYAN TANULJUK MEG ÖRÜLNI A JÓNAK, ÉS HELYÉN KEZELNI A ROSSZAT?

A megoldás lényegét egy bárki által elvégezhető gyakorlat képezi.

> Gyűjtsd a pozitívumokat, esetleg a pro és kontra listát! <

Pozitívum bármi olyan dolog, ami Neked kicsit is nehézséget okozott, és mégis megtetted, vágytál rá, és elérted, avagy ha a másikról formálsz véleményt, minden olyan dolog, aminek kicsit is megörültél.

Erik listájára számos olyan eredmény került föl, amit eddig említésre méltónak sem tartott, s melyeket ha másról van szó, maga is értéknek tartott volna.

Amikor Szandra megírta a listáját, észre kellett vennie, hogy az egyetlen negatívum számára hegyként emelkedett ki Albert jótéteményeinek tengeréből.
Arról nem beszélve, hogy amikor Szandra nem csak magában ápolgatta az ellenérzését, hanem megosztotta azokat Alberttel, értő fülekre talált.

A listák használatát Erik esetében hasznos volt KIEGÉSZÍTENI azzal, hogy tisztáztuk, honnan erednek irreális teljesítményelvárásai,
Szandra esetében pedig azzal, hogy átgondoltuk,milyen érzések fűzték ellentmondást nemtűrő apjához.

Az EREDMÉNY az lett, hogy Erik ráébredt elért érdemeire, így mivel már nem kellett aggódni, hogy le van maradva, felszabadult, és teljes munkaidejét az alkotásnak szentelte, mely hamarabb hozott nemzetközi babérokat, mint várta és mint az önmagát ostorozva elérhető lett volna.

Szandra pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor észrevette a pozitív oldalon Albert gesztusait, melyekkel azokat az érzelmi szükségleteit töltötte be, melyek kielégítésére gyermekkorában szülei, felnőttként volt párjai saját problémáik miatt képtelenek voltak.

S bár egy- két dolog még így is nyugtalanította, azt nem fojtotta magába, és nem is szakított, mint azt eredetileg tervezte, hanem Albert elé terjesztette a dolgot, aki megértőnek és változtatásra késznek bizonyult.
Amikor elbizonytalanodik, Szandra azóta is visszatér a bevált módszerhez, így azóta érett problémakezelésű és nem utolsósorban boldog párként élnek együtt.

>> Objektivitásra fel!

Ha a leírtak alkalmazás mellett marad bennünk bizonytalanság, bátran forduljunk szakemberhez!

>>További logikai bakugrásokról olvashatsz alábbi cikkeinkben:

-Fekete-fehéren gondolkodni árnyalatok helyett:

https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/659388207463984/?type=1&theater

-Ördögöt festeni a falra a semmi alapján:

https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/663076103761861/?type=1&theater

-Egy egyedi esetből messzemenő következtetést levonni:

https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/664530533616418/?type=1&theater

-Leegyszerűsítő címkékkel bélyegezni meg magunkat vagy másokat:

https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/685155941553877/?type=1&theater

-Saját hibánknak betudni, ha valaki rosszul bánik velünk:

https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/686644044738400/?type=1&theater

-Megrögzötten hinni, hogy valaminek így vagy úgy kellene történnie, ahelyett hogy szembenéznénk a valósággal, és ezáltal könnyedebben megoldást találnánk stb. :

https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/687662154636589/?type=1&theater

-Kiolvasni a másik fejéből a gondolatot ahelyett, hogy elméletünket szóbeli tisztázással letesztelnénk:

https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/690343181035153/?type=1&theater

Kategória: Blog, Logikai torzítások | Szóljon hozzá most!

Gondolatolvasás márpedig létezik! – Csak nem úgy, ahogy hiszed!

gondolazolvIsmerős a jelenség? Akármit is mond, pontosan tudod, mi jár a fejében? 

Lehet, hogy fölösleges kiborulnod! Helyette segítünk, hogy valóban meglásd, mit gondol a másik!

Virág élete az utóbbi pár hónapban kész katasztrófa, munkáját unalmasnak tartja, tanulmányait anyagi okok miatt felfüggesztette, szerelmi élete romokban, szüleitől (akikkel soha nem volt jó a kapcsolata) mostanában végképp eltávolodott, most aztán igazán szüksége lenne a segítségre!
Segítségre, de kitől?
Bár elvileg sok barátja van, úgy érzi, teljesen egyedül maradt. Észrevette, hogy senki sem kíváncsi rá igazán, tehernek érzik folyamatos nyavalygását, negativitásával láthatólag mások kedvét is elrontja. Szökőévente még elhívják ide- oda, de azt is csak udvariasságból.
Virág ezt nem is tudja a szemükre vetni:
tökéletesen érthető, hogy a hisztire senki sem kíváncsi.

“Tisztában vagyok vele, mit gondol!”

Legtöbbünkkel előfordul, hogy időnként szent meggyőződésünk, hogy tudjuk, mit gondol a másik.

Pl.:

- Tuti hülyének néz a főnököm, amiért összevissza hebegtem az osztrák partnernek, nyilván ezért jelentette be, hogy hó végén mindenkivel leül majd egy teljesítményértékelő beszélgetésre.
- Látom, milyen sandán pislantgat az új ruhámra a kolléganőm, biztos felszínes picsának tart, amiért ennyit költöttem egy rongydarabra.
- Minden tizedik üzenetemre válaszol a párom, nem is érdeklem egyáltalán.

Az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben gyakran eszünkbe sem jut megkérdőjelezni megállapításunkat, holott egyáltalán nem biztos, hogy igazunk van!

Ahhoz képesnek kéne lennünk a gondolatolvasásra!

Márpedig úgy tűnik a kommunikációt más úton oldotta meg az emberi faj.

Ha a gondolatolvasási képesség birtokában lennénk, most nem nem lenne ez a cikk sem, hiszen teljesen fölösleges volna, csak kisugároznánk gondolatban, amit közölni szeretnénk.

Emellett teljesen fölöslegessé válna a beszéd is, ami nyilván idővel ki is kopna, mint ahogy pl. a régen testünket borító szőrzet is elkopott az idők során.

A gondolatolvasási képességünkbe vetett hit tehát nem különb, mint

a fekete-fehér gondolkodás árnyalatok helyett, (https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/659388207463984/?type=1&theater),

a semmi alapján a legrosszabb kimenetelre következtetni, (https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/663076103761861/?type=1&theater),

egy egyedi esetből messzemenő következtetést levonni, (https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/664530533616418/?type=1&theater),

leegyszerűsítő címkékkel bélyegezgetni meg magunkat vagy másokat, (https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/685155941553877/?type=1&theater),

vagy saját hibánknak betudni, ha valaki rosszul bánik velünk,
(https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/686644044738400/?type=1&theater)

esetleg megrögzötten hinni, hogy valaminek így vagy úgy kellene történnie, ahelyett hogy szembenéznénk a valósággal és ezáltal könnyedebben megoldást találnánk stb. (https://www.facebook.com/147598735309603/photos/a.222107704525372.53472.147598735309603/687662154636589/?type=1&theater)

A gondolatolvasás tehát csak egy illúzió, logikai bakugrás.

Azonban nem kell lemondanunk az élményről, hogy jól látjuk azt, ami a másik fejében van!
Sőt!

Most láthatunk csak igazán tisztán!

Ehhez azonban észre kell vennünk, mikor képzeltünk túl sokat intuitív képességeinkről!

A gondolatolvasás csapdája

- Félelmeink megtréfálhatnak: ahogy a sötétbe is ki- ki azt “látja bele”, amitől fél, úgy a másik fejéből is azt vélhetjük kiolvasni, ami a legfőbb aggodalmunk.
Ha nem vagyunk elégedettek német tudásunkkal, bármit is gondoljon vagy tegyen a főnökünk, könnyen lehet, hogy azt fogjuk gondolni, ő is hasonlóan vélekedik rólunk..

- Mivel megfigyelésünk eddig is meglevő félelmeinkre rímel rá, nem kezdünk el kételkedni benne, így nem latolgatjuk az egyéb eshetőségeket,
pl. hogy a kolleganőnk azért is nézhet, mert csinosnak lát.

- Így persze esélyünk sem lesz átgondolni az egyéb eshetőségeket alátámasztó érveket:
pl. egész nap ügyfelekkel tárgyal a párunk, kisebb dolga is nagyobb annál, minthogy velünk cseteljen, egyébként pedig ezer más dologgal kimutatja, hogy szeret.

- Ha pedig kritikátlanul hiszünk meggyőződésünknek, esélyes, hogy nem a valóságra, hanem a fejünkben élő képre fogunk reagálni, és olyan miatt aggódunk, dühöngünk, szomorkodunk stb., ami meg sem történt.

Mi történt, amikor Virág felhagyott a gondolatolvasással?
Avagy:
élet a sosemvolt gondolatolvasó varázslók ingoványán innen,
a beszélő emberek birodalmában

Mit tennél fordított helyzetben?

- Szakember segítségével Virág felismerte, hogy ahogy neki sincs terhére, ha támogatni kell egy barátját, valószínűleg barátai is együttéreznének vele, vigasztalnák, és még jól is esne nekik, hogy őszinte velük

Mi szól az ellen, amit kiolvastál a másik fejéből?

- Eddig bármikor, amikor szüksége volt barátaira, rendelkezésére álltak, és segítettek, amiben tudtak, illetve amikor elkezdett eltűnni a társaságból, sokan faggatták (eredménytelenül), hogy van-e valami gondja, és tehetnek-e érte valamit

Azon kívül amit beleláttál a másik fejébe, mi játszhatott még közre abban, hogy rosszul alakultak a dolgok? Könnyen lehet, hogy benne volt a Te kezed is!

- Mivel azt gondolta, hogy senki nem kíváncsi rá, Virág rendre lemondta a találkozókat, és ha elment is úgy tett, mint akinek semmi baja, illetve csak felszínes témákról beszélt, nem arról, ami igazán foglalkoztatta. Barátai helyében ő maga sem sejtette volna meg, hogy baja van és törődésre vágyik.

Így aztán nem meglepő, hogy barátai előbb- utóbb tudomásul vették, hogy hiába is hívnák, másrészt nem tudtak arról, hogy Virág továbbra sincs jól

Ezeket átgondolva Virág arra jutott, hogy talán tehet egyedülléte ellen.
Leült barátaival, elmondta, hogy mi a helyzet, és hogy attól tartott, terhükre lesz, ha gondjaival nyomasztja őket, ezért húzódott el tőlük.

Kiderült, hogy barátait bántotta, hogy elhanyagolja őket, és fogalmuk sem volt az okáról. Elmondták, hogy eszük ágában sem lett volna elfordulni Virágtól csak azért, mert gondjai vannak.
Sokat beszélgettek a Virág által eddig ki nem mondott témákról, és bár sok mindenre nem találtak azonnali megoldást, Virágnak az már önmagában nagy segítség volt, hogy újra azt érezte, érdekel másokat, törődnek vele, és egyáltalán nincs egyedül.

Kategória: Blog, Logikai torzítások | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Tényleg kell?

kellPontosan tudjuk kinek hogyan kéne viselkednie,
és ha nem elvárásainknak megfelelően történnek a dolgok, igen csak kiborulunk?

Lehet, hogy csupán a gondolkodásunk játszik velünk, és mégsem egyetlen elviselhető megoldás létezik?

Megmutatjuk, hogyan könnyíthetsz az életeden az által, hogy józan eszeddel kiütöd a nyeregből a félrevezető logikai bakugrásokat!
————————–————————–————————–——–

Henrik ambíciózus ember. Első vágya egy jobb motor volt, aztán jött a kocsi, a lakás. Azon veszi észre magát, hogy ingerült, érthetetlen hibákat vét, állandóan kialvatlan. Szabadságra azonban nem megy, bár már egy éve sem volt. Úgy érzi nem állhat le, muszáj dolgoznia, el kell érnie a következő célját, a medencés kertes házat.

Stella egyre elégedetlenebb kapcsolatával. Párja, Dani úgy tűnik, nem is törődik vele, hiszen tudnia kellene, Stella mire vágyik. Tudnia kell, hogy Stella abból érzi, hogy szeretik, hogy nem csak akkor hoznak neki virágot, mikor születésnapja van vagy évfordulójuk, tudnia kellene, hogy semmit nem utál jobban, mint azt, ha egy vitás kérdést nem beszélnek ki, hanem feszülten elalszanak. Dani pedig úgy fest, nem tudja. Más kérdés, hogy Stella sem mondta még soha.

Henrik és Stella ugyanannak a logikai bakugrásnak az áldozatai, amit kell és kellene állításoknak hívunk az elkövetésekor használt szavak alapján.

NEM ÉLHETEK NÉLKÜLE avagy MI NÉLKÜL NEM ÉLHETEK VALÓJÁBAN?

A kell és kellene szavak nagyon erős kényszert fejeznek ki, és olyan érzetet keltenek, mintha az adott dolog alapvető szükségletünk lenne, mint mondjuk a víz vagy a levegő.

Segít tisztábban látni, ha eljátszunk a gondolattal, mi történne, ha szükségesnek hitt dolog elmaradna?

Belehalnánk?
Lenne esetleg előnye is?
Az előny vagy a hátrány több és súlyosabb, ha az életünk egészét nézzük?
Melyiket lenne kár kihagyni egy teljes életből?

Melyiket hiányolnánk igazán halálos ágyunkon fekve, visszapillantva az életünkre?
És amúgy mi a legjobb abban, hogy elérjük a vágyott célunk?

Henrik pl.
-észrevehetné, hogy valószínűleg alapvetőbb szükséglete, hogy kipihenje magát, mint hogy egy héttel hamarabb vegyen meg az eddig felhalmozott javak tetejére egy sokadikat.

-Arról nem beszélve, hogy ha kipihenné magát, akkor elkerülné a baleseteket, melyek a sokadik cél elérésével szemben VALÓBAN szükségesek a hosszú élethez,

-mi több, valószínűleg munkafronton is jobban jeleskedne, ha nem lenne kifacsart állandóan.

-Az olyan lelki egészséghez szükséges dolgok, mint a szabadidő spontán, örömteli társas eltöltése, programok a családunkkal szintén megérnék talán azt a késlekedést ami a házvásárlás projektben beállna. (Már ha beállna egyáltalán.)

-Főleg ha Henrik abba is belegondol, hogy a medencés kertes ház megvételében valójában az olyan csábító neki, hogy úgy véli, akkor végre pihenhet és a családjával lehet.
De hisz nem szükséges ezzel a ház vételig várni!
Olcsóbban is hozzájuthat már most!

AZ EGYETEMES IGAZSÁG

A kell és kellene szavak olyan érzetet is keltenek, mintha az, amire mi vágyunk egyetemes, mindenkire jellemző igény lenne, mintha nem csak mi működnénk így, hanem mindenki más is.

Ha szomjasak vagyunk valószínűleg mindannyian folyadékot fogunk felkutatni, és magunkhoz venni, azonban ha szeretetre vágyunk, nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk.

Valaki egy szimpla hétfőn “csak úgy” kapott rózsacsokornak örül,
de ha Stella párja korábbi tapasztalataira épít
-pl. előző barátnőjére, aki Stellával szemben beszélt az igényeiről, és aki Dani tudtára adta, hogy megjátszós udvariassági körnek tartja a virág vásárlást és azt is, hogy sokkal többet ér a szemében egy finom vacsora, -
teljesen logikus, hogy azt a következtetést vonta le, hogy akkor tesz jót egy nővel, ha eteti, nem pedig ha virágokkal halmozza el.
Így hát amikor Dani a legnagyobb jó szándékkal főz egy zaftos pacalt szombaton, legnagyobb megdöbbenésére Stella már-már meg fog sértődni rajta, ahelyett, hogy örömmel töltené el.

Rengeteg fölösleges munkától és sértődéstől óvhatjuk meg magunkat, és megoldást találhatunk az addig feloldhatatlannak hitt ellentétekre, ha a “kell”-t “jó lenne” -re és “így szeretném” – re cseréljük.

Nyilván van olyan helyzet, ahol helytálló a kell használata,
innunk kell, hogy 3 nap után is életben maradjunk,
meg kell értenünk saját működésünket ahhoz, hogy minden téren jól boldoguljunk az életben,

De jóval kevesebbszer indokolt a kell használata, mint többségünk véli.

Ha a fentiekben ismertetett szempontokba belegondolunk, eldönthetjük, reális-e kényszerítő erejűnek és általános érvényűnek gondolni azt,ami épp a fejünkben jár,
vagy megkönnyebbülve nyugtázhatjuk, hogy nem az,
és ráfordulhatunk valódi igényink kielégítésére, immáron a megfelelő igényre válaszolva és a megfelelő módszerekkel.

További logikai bakugrásokról olvashatsz az alábbi cikkeinkben:

Fekete-fehér/ szélsőséges gondolkodás:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=659388207463984&set=pb.147598735309603.-2207520000.1405590182.&type=3&theater

Katasztrofizálás avagy miért festjük az ördögöt a falra:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=663076103761861&set=pb.147598735309603.-2207520000.1405590182.&type=3&theater

Túláltalánosítás:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=664530533616418&set=pb.147598735309603.-2207520000.1405590182.&type=3&theater

Címkézés/ megbélyegzés:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=685155941553877&set=pb.147598735309603.-2207520000.1405590174.&type=3&theater

Magunkra vétel:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=686644044738400&set=a.222107704525372.53472.147598735309603&type=1&theater

Kategória: Blog, Logikai torzítások | Szóljon hozzá most!

“Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.”

megszemélyesítésIllés mindig a lehető legjobban akarja ellátni a feladatát, az elvárásoknak maximálisan megfelelve. Főnöke azonban nem egy dicsérgetős fajta, és akkor még finoman fogalmaztunk. Egy alkalommal olyannyira leteremti, hogy szinte köpni-nyelni nem tud. Álmatlan éjszakákon át azon tépelődik, vajon mit rontott el ennyire, hogy így magára haragította nagy szakmai tekintélynek örvendő főnökét.

Juli minden vágya a szerető család. Feri, akivel már a gyermekvállalást tervezgetik, egyszer csak lebukik, hogy több ízben megcsalta. Feri szerint Juli felfújja az egészet, és amúgy is fölöslegesen idegeskedik mindenen, úgysem talál más férfit, aki gyereket akarna tőle. Juli abbahagyja a Ferivel való vitatkozást, próbál helytállni, mint rendes feleség, majd pszichológushoz fordul, hogy stresszességét kezeltesse.

Kati az iskolai menzán eszik. A konyhásnéni lesajnáló megjegyzéseket tesz rá, hogy milyen ügyetleneül viszi a tálat és hogy folyton elfelejt valamit, amit a többiek számára az asztalhoz kéne szállítania. Kati otthon alig meri elmondani szüleinek a dolgot, de mindig, amikor neki kell kiosztania a többieknek az ételt, gyomorgörccsel megy iskolába, előre fél, hogy megint rosszul fog csinálni valamit, amilyen ügyefogyott.

Karcsi vállalkozni szeretne, ezért kénytelen hivatali ügyeket intézni. Azonban az ügyintézés nem gördülékeny, az ügyintéző kisasszony pedig látványosan fancsalog, mikor Karcsi kerül sorra. Egyáltalán nem segítőkész, húzza a száját. Karcsi nem az a fajta, aki másokra hárítja a felelősséget, gondolkozni kezd, mi rosszat tett, amiért ezt kapja? Nem elég hangosan köszönt? Nem mosolygott eleget? Illetlenül fogalmazott? Nem eléggé öltözött ki?

“Biztos azért bánt, mert megérdemlem”

A felsorolt példák szereplői egyformák a tekintetben, hogy magukat okolják azért, ahogy mások bánnak velük.

A baj ott van, hogy megragadtak egy féle magyarázatnál, annál, amit a másik viselkedése számukra sugall.
Nem hallgattak saját belső mércéikre sem.

Általában jól tesszük, ha gyanút fogunk, ha hirtelen elszomorodunk vagy feldühödünk, mert valamiről 100%-osan meg vagyunk győződve.
Ilyenkor általában valamilyen gondolkodási csűrcsavar áldozatai vagyunk, ezért jól tesszük, ha bekapcsoljuk józanabbik eszünket.

A trükk: a nézőpont megfordítása

Általában jóval objektívebben látjuk a helyzeteket, ha

1.) arra gondolunk, hogy ha egy jó barátunk hasonló helyzetbe kerülne, mint mi, lenne-e okunk azon kívül, hogy valaki bántotta, másból is arra következtetni, hogy a barátunk hibázott?

Illés pl. ha Petire, a legjobb barátjára gondolna, automatikusan azt vizsgálná meg először, hogy Peti elvégezte-e a dolgát, és ha igen, máris nem érezné jogosnak a letolást.

2.) Megvizsgálhatjuk azt is, hogy a hibázáson kívül mi mindenről szólhat még a helyzet?

Karcsi észrevenné, hogy szinte mindenki botlott már morcos ügyintézőbe, és ha másvalakiről van szó, előbb gondolja, hogy az ügyintéző nincs kiteljesedve munkájában, azért dühös saját választása helyett a világra, mintsem, hogy az amúgy jófej és illedelmes haverja bármi rosszat csinált volna.

3.) Emellett az is segít tisztán látni, ha elképzeljük, ha mi lennénk valakinek a főnöke/ párja/ konyhásnénije/ ügyintézője, bánnánk-e így egy alkalmazottunkkal/ párunkkal/ gyerekekkel/ ügyfelünkkel bármilyen körülmények között.

Erre rendszerint rávágjuk, hogy mi sosem bánnánk így mással!

Tehát kettős mércével mérünk!

Ha mi üvöltözünk, mi vagyunk a hibásak,
ha más üvöltözik velünk, ellenben nem más: az üvöltöző,
hanem megint csak mi vagyunk a hibásak.

De melyik logika szerint ítéljünk igazából?

Többnyire a másokról alkotott ítéleteink a pontosabbak.
Különösen a magunkra vonatkozó következtetéseink attól függően változnak, hogy milyen végkövetkeztetésre “akar” az agyunk kilyukadni.
Kis ferdítés, kis csúsztatás, és máris “kiderül”, hogy alapvetően hiányosak, hibásak vagyunk.
Minden út Rómába vezet.

A ferdítések a logikai torzítások,
“Róma” pedig az a kép, ami kisgyermekkorunk óta kimondva vagy gyakrabban kimondatlanul él a fejünkben magunkról, az emberi viszonyokról és a világ működéséről.

Ám mindennek tetejébe sokszor azt is elfelejtjük, vagy meg sem tanultuk, hogy ha hibát követett el valaki, ha se, senki nem érdemli meg, hogy pl. üvöltözzenek vele, hiszen minden embert megillet a tisztelet. Függetlenül attól, hogy ezzel a másik fél egyetért-e vagy sem.

Pl. Illés főnökének megvan a lehetősége, hogy alkalmazottjait írásban figyelmeztesse, majd többszöri figyelmeztetés után legálisan elbocsájtsa, ha elégedetlen a munkájával.
Ezen fázisok ideje alatt azonban mindvégig szükségtelen és helytelen az üvöltözés!

Az üvöltözés tehát nem azt minősíti, akivel ezt teszik, (még ha hibát is követett el), hanem azt, aki sértő dolgokat vág a másik fejéhez, fittyet hányva a másik jogaira.
És igaz ez
a megcsalásra,
a másik lekicsinylésére,
sértegetésére
de a testi bántalmazás bármilyen szintjére és formájára is stb.

Hogy milyen jogok illetnek meg mindenkit a másik emberrel való kommunikáció során, arról az un. Asszertív jogok szólnak.

Az alábbi linken érheted el a cikket:https://www.facebook.com/photo.php?fbid=461075370628603&set=pb.147598735309603.-2207520000.1405516435.&type=3&theater

Ezek jó vonalvezetőül szolgálnak ha az után is bizonytalanok maradnánk, hogy a másik helyébe képzeltük magunkat.

Ha a leírtak bevetése után is még hatékonyabb haladásra vágyunk, forduljunk szakemberhez!

Kategória: Blog, Logikai torzítások | Szóljon hozzá most!

“Minek nevezzelek?” – Legjobb, ha semminek… Avagy a megbélyegzés átka

címkézésBéna vagy? Vagy ő a szemét?
Sokkal kevesebb a reménytelen eset mint gondolnád, 
hiszen sikered útjában sokszor csak a megbélyegzés áll.
Bemutatjuk, hogyan találd meg a megoldást akkor is, mikor úgy tűnik hiábavaló küzdeni!

Amikor nem készül el határidőre egy munkával, Olivér első gondolata, hogy béna. Ez ugyan lehangolja, de nem akar hosszan ezen keseregni, pár órát netezik munkaidőben, hogy kissé felviduljon a mókás állatos videóktól, vagy elgondolkozzon a tudományos felfedezéseken, amelyek mindig is lekötötték. A következő munkafeladattal azonban ismét csúszik, főnöke előveszi. Olivér kifejezetten dühös lesz, hogy főnöke milyen barátságtalan, hogy bénaságát dörgöli az orra alá, elég baj neki az amúgy is.

Olivér fő baja, hogy bénának gondolja magát. Valahányszor hibázik vagy nem tud valamit, azzal intézi el a dolgot, hogy magára nyomja a “béna” bélyeget, s máris lehet mással foglalkozni. A fenti esetben is azonnal rávágta, hogy ő ilyen, és ezt tekintette az egyetlen és helyes magyarázatnak a történtekre.

Milyen vagyok?
Béna.
Eszi- nem eszi, nem kap mást.
Aki ilyen, az ilyen is marad.
Nincs mit tenni.

Ha csak a MILYEN? kérdésre válaszolunk tehetetlenségre kárhoztatjuk magunkat.
Pedig nem vagyunk azok,
csak elfelejtettük a célravezető kérdéseket feltenni:
MIÉRT? és HOGYAN?

Tehát Olivér számításába hiba csúszott. Nem kérdezte meg ugyanis, hogy MIÉRT történt, ami történt.

Ha megkérdezte volna magától, hogy miért maradt el a munkával, észrevehette volna, mi mindent tett nem igazán praktikusan.
Észrevehette volna pl., hogy a munkaidő nagy részét azzal tölti, hogy a neten barangol, azért hogy a felhalmozódó feladatok miatti lelkifurdalását, és az idő fogyta miatt érzett nyomást csillapítsa. Észrevehette volna azt is, hogy miután a tökéletes teljesítményt tartja csak elfogadhatónak, túl elérhetetlennek tűnik a cél, ezért nőttön nő rajta nyomás, ami a fenti mechanizmus miatt egyre távolítja a feladatoktól.

A miértek keresése megóv önmagunk (vagy más esetben mások) igaztalan és túlzott elítélésétől, ami valójában nem segít abban, hogy megtanuljunk jobban működni, sőt rossz érzéseket keltve egyre távolabb sodor a sikertől.

Ha Olivér megkereste volna a miérteket, ismerné a hibázása valódi, megváltoztatható okait, így jöhetne a másik, eddig soha fel nem tett kérdés: a hogyan?

Hogyan lehetne jobban csinálni?

Önmagában a kérdés feltétele is nyitottságra sarkallja az agyunkat, de ha kitartóan keressük a megoldási módokat az esetek többségében találunk is az eddiginél célravezetőbb megoldást.

Pl. Célravezető az apró lépéseket is sikernek tekinteni,
naponta mindig csak egy kicsit behozni a lemaradásból,
az esetleges megakadásokat és hibázásokat nem bénaságunknak betudva szomorúan nyugtázni,
hanem a fejlődés szükséges velejárójának és emberi mivoltunknak betudni,
és ennek tudatában nem netezéssel “kábítani” magunk,
hanem megkönnyebbülten felállni, és tovább próbálkozni,
amíg kisebb- nagyobb siker nem koronázza igyekezetünket és kitartásunkat,
amit már saját ügyességünknek tudhatunk be,
cáfolva a fejünkben élő megkövesedett nézetet , miszerint bénák vagyunk.

Erika

Erika szintén jobban jár, ha párkapcsolati sikeretelenségét nem veleszületett kripliségének tudja be,
hanem észreveszi, hogy ő sem feltételezné, hogy barátkozni akar vele olyasvalaki, aki összefont karokkal, lehorgasztott fejjel rá se néz,
márpedig ő így próbál kapcsolatokat kialakítani.
A jobb pillanataiban mutatott csöndes szemlélődése is olyan, amire embertársaink jó eséllyel vetítik ki saját frusztációjukat (a legtöbb embernek van valamekkora),
így míg az egyik azt gondolja, hogy lenézi őt,
addig a másiknak úgy tűnik, hogy a rejtegetni kívánt testi hibáit fürkészi,
a harmadik pedig azt véli látni, hogy Erika humortalannak tartja, hiszen nem nevetett az imént elhangzott poénján.
Ki-ki a saját szája íze szerint fantáziálhat rosszat Erikáról, hiszen nem ismerik valós álláspontját és személyiségét.
Amint Erika felismeri, hogy a sikerességtől az a meggyőződése választotta el, hogy szinte minden arról árulkodik, hogy ő egy menthetetlen kripli, máris tehet az ellen, hogy ne a társaság peremén tengődjön, és hamar barátokra, majd párra leljen.

A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy felsorolt bénaság, kripliség mellett ugyanúgy lehet valaki kedvenc címkéje
a bunkó,
a túl-sok,
a kisugárzás-nélküli,
a dörmögő,
és még sorolhatnánk.
Számos külső-belső vonás, amiben a lényeg, hogy állandó, megváltoztathatatlan és rossz legyen.

Olivér és Erika esete jól példázza, miért nem érdemes magunkat valamilyen lesújtó címmel illetni, egyúttal reménytelen esetként elkönyvelni.

Az érem másik, hasonlóan kártékony oldala, ha másokat bélyegzünk meg végérvényesen valamilyennek.

Ha valakit egyszer és mindenkorra szemétládaként könyvelek el, lehet, hogy egyszerűsíti az életemet olyan szempontból, hogy egyből tudom, mit tegyek, pl. nem szólok hozzá, azt azonban nem veszem észre, hogy ezalatt elesek egy csomó cselekvési lehetőségtől, és nem mellesleg a valóságtól.

Pl. mondhatom azt magamban, hogy szemétláda a főnököm, mert folyton rajtam kéri számon azt a munkát, ami az ő munkájára épül, amit viszont nem végez el.
Haragudhatok a szemétláda főnökömre és felmondhatok, de félő, hogy legközelebb másvalaki más miatt lesz szemétláda számomra.
Ha elszakadnék attól, hogy valamilyennek elnevezem a főnökömet,
megkérdezhetném, hogy miért is csinálja ezt.
Lehet, hogy nem rosszindulatból, hanem azért, mert nagyon szétszórt, és mostanában erre rátesz egy lapáttal, hogy gondjai vannak otthon.
Jól tesszük, ha minden vele kapcsolatos információt tekintetbe veszünk: pl. egyébként máskor megdicsért, amikor jól végeztem el egy feladatot, és kedvesen bevont egy másik kollégával való személyes beszélgetésbe is annak ellenére, hogy új vagyok a cégnél, ami alátámasztja, hogy valószínűleg nem egy velejéig romlott nő, csak ő sem tökéletes, minthogy ember.

Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy felmentjük a másikat, vagy szemet hunyunk a ránk nézve káros vagy bántó viselkedése fölött.
Ellenkezőleg.

Épphogy akkor válunk képessé konstruktívan tárgyalni a főnökünkkel, ha nem azon merengünk, mekkora szemét, hanem ha szemét, ha se (jelen esetben inkább utóbbi, hiszen inkább szétszórt) teszünk róla, hogy ne annak megfelelően viselkedjen, azzal, hogy szólunk róla, hogyan hat kedvezőtlenül ránk és a munka minőségére az, ahogy ő viselkedik, és közös megoldási mód keresését is kezdeményezhetjük vele.

Összefoglalva:
pontosabban látjuk a valóságot, és sikeresebbek is leszünk,
ha ahelyett, hogy azt vizslatnánk, ki milyen,
arra fókuszálunk, hogy ki mit miért tett, és hogyan lehet a csorbát kiköszörülni.
Legtöbbször lehet!

Kategória: Blog, Logikai torzítások | Szóljon hozzá most!

Te beadatnád magadnak azt az új védőoltást, amit egyetlen emberen próbáltak ki?

túláltValószínűleg többségünk nemet mondana a fenti kérdésfelvetésre, még akkor is, ha az említett oltást az egyetlen kísérleti alanynak bevált.
Hiszen elhamarkodott volna egy eset alapján ítélni.

Mégis természetesnek vehetjük, hogy hasonló pontosságú becsléseket tegyünk a mindennapi életünkben.
Pl.
“Ledobott a ló, tehát soha nem fogok megtanulni lovagolni.”
“Ismertem egy szőke nőt, aki nem tudott vezetni, tehát minden szőke nő rosszul vezet.”

Soha, mindig,örökké, mindegyik, mindenki…

Sokunk által puffogtatott nagy szavak…

Párkapcsolatai vitáink visszatérő slágerei lehetnek a pl. “soha nem állsz ki mellettem a rosszakaróimmal szemben”, “Mindig felhajtva hagyod a wc ülőkét” típusú vádak amelyeket rendszerint a “hogy mondhatsz ilyet, hiszen a múltkor is…” típusú szőrszálhasogatónak tűnő védekezés követ, ahelyett, hogy partnerünk megértené közlendőnk velejét.
Ha mi kapjuk a vádakat valószínűleg máris túlzónak érezzünk az általánosítást, még ha egyes esetekben jogos is lenne a vád.
Az érdemek figyelmen kívül hagyása ugyanis bánthatja a “vádlott” igazságérzetét, így jó eséllyel inkább visszatámadni fog, nem pedig átérezni a fájdalmunkat, pláne nem beismerni “bűneit” és változtatni.

Lehet hogy tudomásunk sincs róla, hogy a mi hétköznapi problémáink mögött is a fentiekhez hasonló ferdítés áll.

Két ilyen problémát mutatunk be és az is kiderül, hogyan kímélhetjük meg magunkat az apróságokból/ egyedi esetekből levont messzemenő következtetések okozta szenvedéstől.

>>1.) Kitti értelmes, ügyes nő. Folyamatosan képezi magát, igyekszik újabb és újabb dolgokat megtanulni munkája és a mindennapi élet során is. A bökkenő akkor van, amikor valami nem sikerül neki. Ez történt most vezetés kapcsán.

A friss jogosítvánnyal rendelkező Kittinek egyszer nem sikerül beparkolnia egy szűk helyre, és még kicsit el is kavarodik a városban, mire egyből az a gondolat fészkeli be magát a fejébe, hogy egyáltalán nem tud vezetni.

Ennek megfelelően évekig nem ül volánhoz, míg más ügyből kifolyólag pszichológushoz nem fordul.
Ekkor kiderül, hogy korábban hasonló mechanizmus szerint hagyott fel a nyelvtanulással, ugyanis egy vizsga közbeni leblokkolás után szent meggyőződéssel hitte, hogy képtelen egy idegen nyelv elsajátítására, s annak ellenére nem próbálkozott többet, hogy korábban minden vágya volt, hogy tolmács lehessen.

Kitti problémája az, hogy egy-egy botlást nem csak egyedi esetnek tart, hanem messzemenő következtetést von le belőle a képességeire nézve.

>>2.) Zsolt nemrégiben zárt le egy hosszú kapcsolatot. Csúnya vége lett, sok veszekedés, megcsalás, semmi olyan, amit bárki is kívánna magának. Zsolt meg van róla győződve, hogy minden nő könnyűvérű, és soha az életben nem lesz már épkézláb kapcsolata, legfeljebb kalandozni fog.

Zsolt csalódott egy számára fontos nőben, s most a bolygó női népességéről gondolja azt, amire valójában csupán a volt barátnője adott okot.

Mi a közös bennük?

Kitti elhibázott valamit a vezetés során, ezért azt gondolja, hogy nem csak egy egyedi hiba volt, hanem a “vezetés-gén” hiányzik belőle
Zsolt csalódott egy nőben, ezért úgy véli, nem csak egy nő, hanem a világ összes nője megbízhatatlan.

Mindketten egy-egy egyedi eseményből vonnak le következtetést sokkal szélesebb körre, mint amiről valójában érdemi információjuk lehet.
Ezt nevezzük túláltalánosításnak, amely egy sokunk életét megkeserítő logikai bakugrás.
Itt nem az a baj, hogy ne lenne alapja a következtetésnek, mert alapja éppen van,
-tényleg nem sikerült akkor ott és kellő tapasztalattal beparkolnia Kittinek,
-tényleg megcsalta Zsoltot a barátnője,
csak az a túlzó, hogy az egyedi esetből varázsütésre szabályszerűség lett.

Karikírozva ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy: egy barna hajú kisfiú nem adta át a helyet az öreg néninek a villamoson, tehát minden barna gyerek csak magára fog gondolni ha rászorulót lát.

A helyzet reális értékeléséhez segítségül hívhatjuk a tudományt!

Egy esetből jóformán semmilyen következtetést nem vonhatunk le egy szélesebb csoportra nézve, ehhez többek közt egy egynél jóval több esetből álló statisztika kell.

Ezért aztán ahhoz, hogy megvizsgáljuk, hogy az egyedi eset szabályszerűségre utal-e vagy akár csak kivétel, arra van szükségünk, hogy több tapasztalatot gyűjtsünk:

“Ha ledob a ló, azonnal ülj vissza rá!”

Mi történik, amint Kitti és Zsolt felhagynak a túláltalánosítással?
Felismerve, hogy életük során sok esetben túlzó következtetéseket vontak le, igyekeznek következtetéseiket először kétkedéssel fogadni, és megvizsgálni, hány bizonyítékot találnak, ami alátámasztja, és hányat, ami cáfolja a hozott szabályt.

>> Kitti több olyan tényt vesz észre, ami a túláltalánosító következtetését cáfolja:

- sikeresen levizsgázott

- többször elboldogult már önállóan

- ha barátnőjének kell tanácsot adnia, ő is azt a nézetet vallja, hogy a vezetés egy olyan készség, amit gyakorolni kell, senki sem vezet azonnal tökéletesen

- mivel még új neki a dolog, folyamatosan van benne egy drukk, többek között emiatt hibázik, nem is csak a kezdeti ügyetlenkedés az oka.

Így megérti és át is érzi, hogy egy egyedi hibából túlzás következtetni a képességeink hiányára, és türelmet szavaz magának.
Újra gyakorolni kezd, célja ezúttal nem az azonnali tökéletes vezetés, csak a fejlődés. Eleve belekalkulálja, hogy lesznek hibák, így nem is lepődik meg, mikor azok bekövetkeznek. Hamarosan azon veszi észre magát, hogy eleve kevésbé izgul, így kevesebbet is hibázik. Ennek és a gyakorlásnak hála hamarosan kiderül, hogy mégis csak tud vezetni, olyannyira, hogy élvezi is.

>> Zsolt a túláltalánosítást félretéve

- észreveszi, hogy voltaképp most is fel tud sorolni pár nőt, akiket megbízhatónak lát, csak épp őket nem vette számításba eddig, mert nem tartotta őket potenciális partnernek pl. havernője, nővére, anyukája, legjobb barátjának felesége stb.

- Volt olyan barátnője is, aki hűséges volt, de vele más okból szakítottak.

- Rájön, hogy a föld női népességének igencsak kis szeletét ismeri, ehhez hozzájárul előítéletei miatti elutasító hozzáállása, ami ellehetetleníti, hogy olyan kapcsolatba kerüljön egy nővel, melyben egyáltalán kiderülhet, hogy az monogám-e.

- Végiggondolva saját szerepét a kapcsolat alakulásában észreveszi, hogy bár a barátnője nem jó eszközt választott, hogy kifejezze elégedetlenségét a kapcsolattal, de voltaképp volt mivel elégedetlennek lennie, hiszen Zsolt nem volt túl kompromisszumkész mikor a nő kifogásolt valamit.

- Barátnőjére korábban nem minden pasiját csalta meg, tehát már rá sem teljesen igaz, hogy született “megcsalós” lenne, nemhogy a világ többi nőjére.

Zsolt így egyelőre nem könyveli el használhatatlannak a többi nőt, és elhatározza, amíg nem tapasztal semmi rosszat, addig fokozatosan a bizalmába fogadja azt, aki szimpatikus neki. Pár hónapon belül egy új párkapcsolatba kezd, jóval kompromisszumkészebben és ezidáig elégedetten és boldogan.

Egy eset nem szabály!

Kategória: Blog, Logikai torzítások | Szóljon hozzá most!

Ezért festjük az ördögöt a falra!

katasztrofiA legrosszabbra gondolsz?

“Úgyse fog sikerülni!”
“Örökre egyedül maradok!”

Valóban ilyen sötét lenne a jövő vagy csak sötét a jövőbelátó szemüveged?

A jelenség oka, sokszor nem az, hogy valóban ilyen lesújtó esélyeink volnának, hanem egy sokakra jellemző logikai bakugrás,

az ún. katasztrofizálás.

A katasztrofizálást egy olyan jósnőhöz hasonlíthatnánk, aki bármilyen jövőnkre vonatkozó kérdésre valamilyen borúlátó választ ad.

Amikor sötéten látjuk a jövőt, lényegében erre a fejünkben lakó pesszimista jósnőre hallgatunk, ráadásul anélkül, hogy tisztába lennénk vele, hogy mi történik odabenn.

Jobban megérthetjük a katasztrofizálás működését és gyógyulását az alábbi példa segítségével:

Máté 7 éve dolgozik egy olyan munkakörben, aminek nem sok köze van a végzettségéhez, viszont nap-nap után anélkül túlórázik, hogy azt valaha is kifizették volna neki.
Egészen addig nem gondolkodik a váltáson, amíg pániktünetei meg nem szaporodnak, annyira, hogy már csaknem lehetetlenné teszik a munkavégzést.

Szinte látja lelki szemei előtt a siralmas jövőt:

1.) A pánik miatt kirúgják, nem fogja tudni fizetni az albérletét, és utcára kerül.

2.) Ha meg is gyógyul, élete végéig megbecsülés nélkül fog robotolni, miközben olyan feladatokat lát el, amelyeket nem talál érdekesnek.

A kezelés zajlik, mikor is egy ismerőse felajánlja, hogy csatlakozzon egy most induló vállalkozáshoz, ami még szakmába is vág. Annak ellenére elbizonytalanodik, hogy már korábban eljátszott a vállalkozóvá válás gondolatával.
Most azonban az dübörög az agyában, hogy

3.) nem jó értékesítő

4.) és vállalkozni rizikós dolog, a tetemes konkurenciát leküzdeni lehetetlen.

Máténak idáig sem mókával-kacagással teltek mindennapjai, minden oka megvan tehát, hogy úgy érezze, rá már csak rossz dolgok várnak a jövőben. Vagy mégsem?

Miben torzít mégis a hányattatott sorsú(?) Máté jóslata?

1.) Azért törődik bele többek közt a sorsába, hogy érdektelen és kiszipolyozó munkát végezzen, mert egy komplett horrorsztorit fest maga elé a koldusbotra jutásról. Ami valójában igen valószínűtlen, mert vannak barátai és családja, akiktől bár nem szívesen kér semmit, de eddig is segítettek, ha nagyon kellett.

2.) Az ingyen és rendszeresen végzett túlórázást azért nem hozza szóba, mert 100%-osan hisz abban, hogy felettesével beszélni reménytelen, az állását is veszélyeztetné, ha szóba hozná, miben térnek el attól, amiben a szerződésük megkötésekor megállapodtak.

3.) Biztosra veszi, hogy rossz értékesítő, bár soha nem próbálta ki magát e téren.

4.) Anélkül, hogy felmérné, mennyire rizikós a vállalkozás, és mennyire komoly a konkurencia adott területen, illetve hogy hogy lehet kiküszöbölni az előre látható nehézségeket, elkönyveli, hogy reménytelen belevágni.

Mi történt, miután Máté lépésről lépésre elkezdte elhallgattatni a fejében lakó “borúlátó jósnőt”?

1.) Elmondta szüleinek és legjobb barátjának, hogy megnyugtatná a tudat, hogy számíthat rájuk, ha valami oknál fogva vészhelyzetbe kerülne. Szerettei biztosították támogatásukról, sőt az elkövetkezendő időszakban rendszeresen érdeklődtek Máté hogyléte felől, és igyekeztek vele ötletelni.

2.) Leült felettesével, és vázolta a problémáját, miszerint eltértek a megállapodástól. Főnöke legnagyobb meglepetésére teljesen együttműködő volt, elmondta, hogy ez egy családias vállalkozás, a legtöbb kolléga csak azért marad benn munkaidő után, mert elbeszélgetnek- elkávézgatnak, de valójában semmi hasznosat nem csinálnak, ő pedig sem tőlük, sem Mátétól nem várja el a túlórát. Ahogy megbeszélték, munkaidő után a maga ura, akkor megy, amikor akar. Amit nem végez el aznap, folytatja másnap.

3.) Kivett egy hét szabadságot, és elment pár tárgyalásra először az ismerősével együtt, majd önállóan, hogy kiderüljön, képes-e értékesíteni. A kezdeti döcögés után hamar rátanult a dologra, és önállóan beindított egy reményteli üzletet.

4.) Összeírta a konkrét fenntartásait, az összes lehetséges kockázatot és akadályt, majd egyesével mindnek utána járt. Arra jutott, hogy azonnal felmondani és a mély vízbe ugrani valóban veszélyes, hisz eleinte nem fog annyit keresni, hogy eltartsa családját. Viszont mivel korán végez, egy-két hónapig párhuzamosan is végeztheti a két feladatát, így csak akkor vált majd, ha az megalapozottá válik.

Kiderült tehát, hogy a jövő sokkal kevésbé sötét, mint ahogy a fejében lakó pesszimista jósnő sugallja. Máté fenntartásainak itt- ott volt ugyan alapja, de ezek is kezelhetőnek bizonyultak, amint nem a reménytelenségre, hanem a megoldásra koncentrált.
Rajzolta: Porer Ágota
Írta: Böhönyey Márta és Tóth Melinda

Kategória: Blog, Logikai torzítások | Szóljon hozzá most!

Fekete- fehér vagy tarka árnyalatok – a szélsőséges gondolkodás, és ami mögötte van

f-fHamar döntünk: jó vagy rossz? Elítélünk és dicsőítünk másokat? Nem vagyunk egyedül!
Sokunkat jellemző logikai bakugrás a fekete-fehér gondolkodás.

Talán van, aki figyelmeztet: lehetnek valakinek a rossz mellett jó vagy a jó mellett rossz tulajdonságai, mi több, az is nézőpontunktól függ, mit tartunk jónak vagy rossznak, ami egyikünknek rossz, a másikunknak még jó lehet és fordítva.
Élhetünk mi is a gyanúperrel, hogy túl szélsőségesek vagyunk, a valóság talán nem ennyire egyértelmű…

A gond ilyen esetben azzal van, hogy nem a valóságot látjuk, tehát mindegy, hogy negatív vagy épp a kevésbé károsnak tűnő pozitív irányban torzítunk, a torzítás ténye mit sem változik.

Túl rossz- túl jó?

Lássunk mindkettőre egy-egy példát:
a) “Hibáztam a munkahelyemen, tehát alkalmatlan vagyok a feladatra.”
b) “Jól éreztem magam az első randin, tehát biztos, hogy ő életem szerelme.”

Miért kényszerítjük be a világ dolgait jó és rossz kategóriákba?

Azért vonzódunk a kategorizáláshoz, mert biztonságosnak érezzük – többnyire úgy, hogy nem is tudatosul bennünk, hogy ez a szempont vezérel, inkább automatikusan működünk így.

A könnyebb út

Sokkal könnyebb dönteni egy jó vagy rossz álláslehetőségről, egy jó vagy rossz emberről. Nincs kérdés: ha fekete, nem kérek belőle, ha fehér, kérek.
Magunkat is könnyebb hova tenni, ha két kategóriában gondolkozunk: hibáztam, tehát rossz munkaerő vagyok, szeret a párom, tehát jó barát(nő) vagyok, semmin sem kell változtatnom.

Ez a biztonság viszont egyrészt csak illúzió, másrészt többet árt, mint használ.

Ez az ára a fekete- fehér biztonságának

A világ nem fekete- fehér, tehát ha ezt látjuk, nem a valóságot látjuk, és nem arra reagálunk. A fenti két példa esetében is rosszul járunk:

a) Ha egy apró hiba alapján elkönyveljük, hogy rossz munkaerők vagyunk, a következő feladat során nem fogunk hinni magunkban, idegesek leszünk, és épp ezért fogunk hibázni.
Elindítunk egy önrontó kört: egyre kevesebbnek fogjuk látni magunkat, így valóban egyre rosszabbul teljesítünk, tehát még “bénábbnak érezzük magunkat.

b) Bármekkora is a vonzalom, egy randi alapján lehetetlen megállapítani, hogy a szemben ülővel akarjuk-e leélni az életünket. Ha ennek ellenére azonnal elkönyveljük, hogy csak a másik kell, és senki más, jó eséllyel csalódhatunk:

- pl. mert ha randipartnerünk nem viszonozza érzéseinket , úgy fogjuk érezni, mintha a boldogságra való lehetőségünket veszítenénk el, nem egy szinte idegent, akivel eltöltöttünk pár kellemes órát

- vagy mert elriaszthatjuk a másikat a túlzott csimpaszkodásunkkal

- illetve mert ha nem azt szerettük, aki a másik igazából, akkor évek múltán nagyot fogunk csalódni, amikor lehullik rólunk a rózsaszín szemüveg

Ezért járunk jobban az árnyalatokkal: 

a) Ha minden árnyalatot tekintetbe veszünk,

- tudatosíthatjuk magunkban, hogy mindenki hibázik néha

- felmérhetjük, hogy az általunk okozott kár valóban olyan nagy-e, és hogy mit tehetünk a megoldása érdekében

- rájöhetünk, hogy alapvetően jól dolgozunk, ritkán hibázunk, felettesünk elégedett velünk

- illetve ha arra jutunk, hogy valóban rosszul teljesítünk, átgondolhatjuk, hogy mi ennek az oka: meg kell még tanulnunk valamit? segítséget kell ebben kérünk? nem érdekel, amit csinálunk, ezért érdemes lenne tennünk a váltásért?

Tehát ahelyett hogy kilátástalannak éreznénk a helyzetet, és szapulnánk magunkat,
megnyugodhatunk, hogy mégsem fekete a helyzet, nem történt tragédia, csak egy mindennapi apróság
vagy
esélyünk lehet előremutatóan gondolkodni, és előbb- utóbb megoldani a problémát, ami a hibát okozta.

b) A “rózsaszín köd” jó dolog, de akkor a legjobb, ha van alapja is: természetes, hogy elfogultak vagyunk azzal, akit szeretünk, de érdemes megvárni, hogy ez magától alakuljon ki: ismerjük meg a másikat, vegyük észre jó és rossz tulajdonságait is, kérdezzünk rá arra, ami érdekel, mondjuk ki igényeinket, és nem utolsó sorban figyeljünk az ő kimondott és kimondatlan visszajelzéseire is.

Ha ezeket az árnyalatokat mind meghalljuk- látjuk, akkor valóban a másikat fogjuk megszeretni (vagy elutasítani), nem pedig egy illúziót, amiben gyakorlatilag csak csalódni lehet.

Sokszor elég csak tisztában lenni tipikus gondolati bakugrásainkkal és fülön csípni, amint épp a csapdájukba esünk. Ha kicsit vitatkozunk magunkkal, máris ellensúlyozni tudjuk kártékony hatásukat, és odafigyelhetünk azokra a részletekre is, amit hajlamosak vagyunk kirekeszteni a tudatunkból.

Tárgyilagos kiegyensúlyozottságra fel!

Kategória: Blog, Logikai torzítások | Szóljon hozzá most!