Evészavarok sorozat 4. rész: Az evészavarok következményei és a kezelés lehetőségei

evés 4
Előző bejegyzéseinkben bemutattuk az evészavarok fő tüneteit és működését, most a kezelés lehetőségeit tekintjük át.

Az evészavarok kezelése kiemelten FONTOS, ugyanis ezek a betegségesek gyakran súlyos testi SZÖVŐDMÉNYEKKEL járnak sőt pl. az anorexia a beteg ÉLETÉT VESZÉLYEZTETI (20 év leforgása alatt az anorexiában szenvedők ÖTÖDE meghal egyrészt az alultápláltság miatt, másrészt a fertőzések, öngyilkosság vagy szívmegállás következtében).
Szintén gyors és szakszerű beavatkozást sürget az a tény, hogy az efféle betegségek hajlamosak KRÓNIKUSSÁ válni, azaz hosszan fennállni illetve vissza-vissza térni, amelyben a legrosszabb, hogy akár évtizedekig rontják az ember életminőségét.
Csak enyhe esetekben fordulhat elő, hogy a tünetek “maguktól”, szakszerű beavatkozás nélkül alábbhagynak. Jellemzőbb, hogy az egyes evészavar típusok átalakulnak egymásba, vagy hullámoznak.
Minél régebb óta áll fenn a betegség, minél több a sikertelen kezelési kísérlet annál rosszabbak a kilátások a jövőre nézve, ezért GYORSAN, hatékonyan érdemes cselekedni!

Az evészavarban szenvedők gyakran nem tudnak róla, vagy elmismásolják a betegségük következményeit, ezért a kezelés elején a TÁJÉKOZTATÁSÉ a főszerep.

Íme pár pl. a számos lehetséges testi SZÖVŐDMÉNY közül:
emésztés/ gyomor-bél: hasmenés/ lelassult bélmozgások, gyomortágulat, nyelőcső gyulladás, hasnyálmirigy gyulladás
keringés/szív-ér:meglassult szívverés, szívelégtelenség, szívizom sorvadás, hirtelen szívhalál
légzés: meglassult légzés
vérképzés: vérszegénység, csökkent fehérvérsejt szám
kiválasztás/vese:veseelégtelenség,gyakori vizelés, ödéma
anyagcsere: kiszáradás, túl alacsony vércukorszint, magas koleszterinszint
nőgyógyászat: menstruáció elmaradása, vagy rendszertelen jelentkezése, peteérés elmaradása, termékenység csökkenése, szövődmények szüléskor
hormonrendszer: pajzsmirigy elégtelenség
idegrendszer: epilepsziás rohamok, agytérfogat csökkenése,
csontrendszer:csontritkulás
bőr: jellegzetes “pihe”, puha selymes szőrzet, hajhullás, száraz, repedezett bőr, töredezett körmök,
gégészet:rekedtség, hangszalagvérzés, -ödéma,- polip
fogászat: fogkopás, fogszuvasodás, szájszárazság

stb.

A beteg életének megóvása érdekében a kezdeti időszakban az ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK egészséges mederbe terelése az elsődleges cél, a későbbiek során kerülhet át a hangsúly a háttértényezők kezelésére.

A pszichológus olyan légkört alakít ki, amelyben KÉNYELMESEN érezhetjük magunkat, tulajdonképpen a pszichológus segítőnk a céljainkhoz vezető úton. Kliensként megérezhetjük, hogy itt nem akarnak “lenyomni a torkunkon” semmit, a cél nem az, hogy ránk kényszerítsenek valamit, amit nem akarunk, hanem elérjünk valamit amit akarunk, vagy akarhatunk.
Az evészavar csapdájában talán észre sem veszi az ember, azt amire a pszichológussal folytatott konzultáció során kinyílhat a szemünk, hogy az eddig jónak tűnő stratégia problémáink megoldására rengeteg HÁTULÜTŐVEL jár, vélhetően a saját szempontjaink szerint is ártunk magunknak vele.
Az ülések során tisztázásra kerülnek az esetleg addig nem ismert szövődmények, negatív következmények, ezek ismeretében közösen meghatározhatjuk az együttműködés célját, és az oda vezető út lépéseit.

(Előfordulhat, hogy a beteg olyan rossz fizikai állapotban van, hogy szondával kell táplálni, hogy életben maradjon. Ezt a lehető legrövidebb ideig és csak végső esetben végzik el, mert összességében nem használ a betegségnek, csak “tűzoltásnak” tekinthető. Van, hogy
gyógyszeres kezelésre sor kerül, ez szükségszerű bizonyos a fentiekben kifejtett testi szövődmények esetében, viszont nem ajánlott étvágyfokozókat adni, ugyanis hatástalanok, és növelik a beteg ellenállását.)
A GYÓGYSZEREK közül azoknak lehet értelme, melyek a járulékos HANGULATI problémák kezelésére szolgálnak. Ezek megkönnyíthetik, de nem helyettesíthetik a pszichológussal folytatott “beszélgetéses” módszereket, amelyek a probléma valódi gyökerére hatnak, és a végső megoldást jelenthetik.

A konzultációk során a kliens saját meggyőződéséből tesz egy VÁLLALÁST, amit magát ismerve elérhetőnek tart, hogy pl. 1 hét alatt mennyit szed föl, pl. 1kg-t, saját maga motiválása érdekében “hőstette”:) végrehajtása esetén valami számára tetsző jutalmat kaphat, végre nem hajtása esetén élete megóvása érdekében a klienssel egyetértésben célszerű megakadályozni, hogy lemozogja a maradék kevéske testsúlyát is.

A TESTSÚLY alakulásának ELLENŐRZÉSÉT, ahogy az evészavarokat kialakító és fenntartó tényezők kifejtésénél is láthattuk, túlzásba sem célszerű vinni, de nagyon elhanyagolni sem, mert mindkettő a betegséget erősíti. Időnként viszont szükséges elvégezni, hogy lássuk, hogy elértük-e a kitűzött célt vagy sem, ezért általában hetenként célszerű mérlegre állni.
Sokakat annyira fogva tart a betegség, hogy TRÜKKÖZNI próbálnak, hogy többet mutasson a mérleg, anélkül, hogy a szükséges lépéseket megtették volna, azonban ezek a módszerek hosszú távon HATÁSTALANOK, hiszen bizonyos ütemű súlynövekedést nem lehet mondjuk sok víz megivásával helyettesíteni. A pszichológusként megértjük, hogy a trükközés a betegség velejárója, épp ezért beszélünk róla, a probléma megoldásának és a közösen kijelölt célok elérésének érdekében.
Szintén az ÖNMAGFIGYELÉST szolgálja az EVÉSI NAPLÓ vezetése, kalóriák számlálása nélkül. Úgy tekinthetünk magunkra, mint egy tudományos megfigyelés tárgyára, összefüggéseket tárhatunk fel, s az önmagunk feletti ellenőrzés jobban a saját kezünkbe kerül (ami, mint korábban láttuk, kulcskérdés az evészavarok esetében.)

Bulimiánál fontos az étkezés EGYENLETES ütemezése is, kevésbé élünk át bűntudattal fenyegető falásrohamokat, ha a nap folyamán időben eloszlatva eszünk (első körben mindegy is, hogy mit, lényegesebb hogy többször).
Úgy lehet elmulasztani a bulimiát, ha megszakítjuk az ördögi kört, minél gyakrabban nem következik az egyik tényező a másikból, minél kevesebbszer követi például az étkezést önhánytatás, annál inkább meggyengül a kapcsolat a két tényező között, annál kevésbé lesz automatizmus, annál kevésbé lesz önműködő a betegség, annál inkább kezdjük saját viselkedésünk irányítását a saját kezünkbe venni.
Ennek érdekében az egyik tényezőt ELŐIDÉZZÜK, majd az azt követőt MEGFÉKEZZÜK. Eszünk, megvárhatjuk a teltségérzetet vagy a szorongást, majd rávehetjük magunkat, hogy valami MÁST tegyünk, mint amit megszoktunk, ezt a “mást”, a falást vagy ÖNHÁNYTATÁST “ÜTŐ” viselkedést, előre közösen a pszichológusunkkal kifundálhatjuk.
A kezelés következő szakaszában az a cél, hogy RUGALMASAN mindenféle ételt fogyasszunk, ezért érdemes először összeírni azokat az ételeket, amelyek fogyasztásától idegenkedünk, és ezeket FOKOZATOSAN beépíteni az étrendünkbe, amíg azt nem érezzük, hogy elveszítjük a kontrollt. Később a MENNYISÉG növelése lesz a fő cél.

Mind a bulimiában, mind az anorexiában (és egyéb evésproblémákban is) fontos a GONDOLATAINK MEGVIZSGÁLÁSA!

Pl. gondolhatjuk azt, hogy annyira vagyunk értékes emberek, amennyire számunkra megfelelő az alakunk és a súlyunk.
Ennek a gondolatnak a megvizsgálásakor:
-megtehetjük, hogy összeírjuk azokat a tulajdonságokat, ami alapján értékesnek tartjuk az embereket,
- vagy végiggondolhatjuk, hogy ha egy jó barátunk felszedne pár kilót, megszakítanánk-e vele a kapcsolatot.
Ezek alapján feltehetőleg azt vesszük majd észre, hogy valójában a SÚLY és az ALAK számunkra SEM LÉNYEGES szempont, ha egy ember ÉRTÉKESSÉGÉT akarjuk meghatározni.

Evészavarosként szintén jellemző lehet a tökéletességre törekvés, és a fekete-fehér gondolkodás.

-Végiggondolhatjuk, hogy egy olyan helyzetben, amikor magunkat elítéljük, MEGBOCSÁTANÁNK-E egy szeretett BARÁTUNKNAK? Gondolhatunk úgy magunkra is, mint ahogy máskor egy számunkra kedves személyről gondolkodunk!

Lehet, hogy gondolkodásunk nem teszi lehetővé, hogy egy helyzet kapcsán objektívek legyünk, mert csak a kis százalékban előforduló negatívumra figyelünk, és szem elől tévesztjük a pozitívumokat. Hogy valósághűbben szemléljük a világot, mivel a negatívumokat úgyis számontartja az agyunk, azzal fölösleges külön foglalkozni, viszont a POZITÍVUMOKRA figyelmessé válhatunk azzal, hogy rendszeresen egy naplóban rögzítjük őket.

Ezen túl negatív GONDOLATAINK megfogalmazása, és a mellette és ellene szóló ÉRVEK számbavétele, mint a legtöbb lelki probléma esetében, az evészavaroknál is alapvető kezelés során elsajátítandó és a későbbiek során is alkalmazandó módszer.

A pszichológus segítségével megtanulhatjuk a PROBLÉMAMEGOLDÁS menetét, és előre FELKÉSZÜLHETÜNK a kihívást jelentő helyzetek sikeres megoldására.

Az evészavarok kezelésébe célszerű bevonni a CSALÁDOT is.
A családtagoknak érdemes együttműködniük, ugyanis adott esetben saját viselkedésüket is változtatniuk szükséges, hogy a kellő változás beálljon, és a tünetmentes állapot fenn is maradjon az evészavarban szenvedő családtag életében.
Lehetséges, pl. hogy a családtagok az évek során nagyon elfáradtak, reményvesztetté váltak, ezért nehezükre esik hinni a kezelés sikerében, a beteg törekvéseivel szkeptikusak, vagy nem is tudják minek és milyen módon lenne előrevivő együtt örülni.
Lehet, hogy a családtagokat a jó szándék vezérli, amikor egy adott módon lépnek föl, de lehet, hogy nem azon a nyelven közvetítik a szándékukat, ami az a másikhoz el is ér.
A mások jogait, határait tiszteletben tartó, ugyanakkor önmagunk igényeinek, érzéseinek hangot adó ún. ASSZERTÍV kommunikáció elsajátítása pl. segíthet ebben.

Megfelelő kezeléssel az evészavarosok 75-80% a kedvező változásokon megy keresztül, a visszaesés kivédésére érdemes később is ellenőrizni az állapotukat.

Következő sorozatunkban a szexuális zavarok természetét, okait és kezelését mutatjuk be Nektek!

Kategória: Blog, evészavar, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Evészavarok sorozat 3. rész: Az evészavarok eredete – a bulimia ördögi köre

evés 3
Előző bejegyzésünket az anorexia okainak, működésének bemutatásával zártuk, most áttérünk a falásrohamokkal és a bevitt táplálék mesterséges eltávolításával jellemezhető bulimia ördögi körének felfejtésére.

Nem véletlen, hogy a bulimiát csak nem rég óta különböztetik meg az anorexiától, ugyanis egyrészt ( a szintén meglévő eltérések mellett) több hasonlóság is felfedezhető köztük
másrészt a kezdetben csak az anorexiás koplalással élő személy is átállhat idővel a bulimiára jellemző viselkedésformák gyakorlására.

A bulimiában szenvedők az átlagnál LABILISABBAK érzelmileg,
azokat a helyzeteket, amelyekben feszültséget, frusztrációt, stresszt élnek át,
hajlamosak rosszul viselni, lehetőség szerint elkerülni.

ÖNBIZALMUK könnyen MEGINOG, túlzott AGGODALMAT váltva ki alakjukkal és súlyukkal kapcsolatban. (Az alacsony önértékelés és a szélsőséges gondolkodás tekintetében párhuzamot láthatunk az anorexiával.)

Ezért a bulimiássá válás, csak úgy, mint az anorexiánál, van, hogy SZIGORÚ DIÉTÁZÁSSAL kezdődik.

Ez pedig biológiailag teljesen érthető okokból a hiányzó táplálék pótlására sarkallja a szervezetet.

Kísérletek tanúsága szerint ha teljesen “normális” emberek huzamosabb ideig kevés kalóriát vesznek magukhoz, nagy részüknél ki lehet váltani falási rohamot, és azt az élményt, hogy “soha” (egy kiadós étkezés után) sem elég. Mondhatjuk tehát, hogy a fogyókúra sok esetben (de nem szükségképpen) megágyaz a bulimiának.
A FALÁSI rohamok alatt a bulimiás, (ellentétben a szűkre szabott ételadagját akár fajtájában is keretek közé szorító anorexiással,) nem képes megválogatni mit eszik, ahogy leállni sem. Helyesebben szólva a bulimiában szenvedő személy tudatos életvezetési megfontolásokat félresöprő választása jellemzően puha, kalóriadús édességekre, szendvicsekre esik, melyeket azonban se nem rág se nem ízlel meg, és meglepően rövid idő alatt, rendszerint titokban habzsol be. Ha senki sem zavarja meg a falást, a gyomor “megtelt” jelzése parancsol álljt a folymatnak.

A kör itt válik “ördögivé”!

A falás “JÓ” volt arra, hogy az éhséget csillapítsa,
és “jó” arra is, hogy a hízástól való rettegés okán, sőt most már akár a “lebukástól” való félelem miatt is érzelmi feszültséget, bűntudatot, elkeseredettséget generáljon (ami, mint láttuk, a folyamat beindítója volt.).

A bulimiától szenvedő arra vágyik, hogy mint egy varázsütésre meg nem történtté tegye, “VISSZACSINÁLJA” vagy legalább ellensúlyozza, azt ami valójában megtörtént.

Nade hogyan?

A bulimiások sokszor MÁSOKTÓL “lesik el” és van, hogy először kíváncsiságból próbálják ki az erre általuk alkalmasnak ítélt módszereket. Az ÖNHÁNYTATÁS “JÓ” arra, hogy a hízástól való félelem csillapodjék, viszont “jó” arra is, hogy elmélyítse a “válságot”, ugyanis egy füst alatt nem használ a szintén a folyamat elején megtalálható ingatag önértékelésnek.

(A “JÓ” szavak idézőjelben, arra utalnak, ami valójában természetesen nem jó, ugyanis a betegség irányába hat, viszont a beteg szubjektív szempontjai szerint, az általa felmért lehetőségeihez mérten jónak tűnik.)

A kör bezárul.
A spirálisan mélyülő betegség során

a falás egyre inkább rítus szerűvé válik, egyre kevésbé lesz esetleges, erre a célra szerezhet be az egyén mértéktelenül fogysztandó élelmiszereket.

Az önhányatás pedig nem éri el a célját, nem teszi meg nem történtté a falást,
ugyanis egyrészt ennek ellenére az étel egy része felszívódik,
másrészt felborítja a szervezet telítettségérzetének szabályozását, ami miatt a bulimiában szenvedő egyre éhesebbnek érzi magát, ami miatt újabb kör indul be és így tovább.

A következő bejegyzésünkben számba vesszük, mire számíthat, aki evészavaros…
Következnek a kezelés lehetőségei!

Kategória: Blog, evészavar, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Evészavarok sorozat 2. rész: Az evészavarok eredete – Az anorexia ördögi köre

evés 2Honnan ered a koplalás?

Régről:
Bár legtöbbünk, úgy gondol az evészavarokra, mint korunk betegségeire, a koplalás, mint olyan korántsem a civilizáció terméke.
Pl. az 1200-as években élt Szent Margitról, (aki után a Margit szigetet is elnevezték), tudjuk, hogy éheztette magát.

Kultúránkból:
Sokan közismert vallási előírások betartása miatt böjtölnek,
s ha éhségsztrájkról hallunk, feltehetőleg felkapjuk a fejünket, hiszen az életével játszik az illető, így aztán azt gondolhatjuk, fontos lehet az az ügy, amiért valaki ilyen módon áll ki.

Okok:
Kezdetben azt gyanították, hogy az anorexia hátterében bizonyos agyi területek (az agyalapi mirigy vagy hipofízis) elégtelen műküdése a meghatározó,
később kiderült, hogy a betegség kapcsán a lelki tényezők, azon belül a testünkről alkotott belső kép a lényegesebb, ezért a 60-as évek óta TESTKÉPZAVARként tartják számon a betegséget.

A bulimia egyébként csupán 1979-ben vált külön az anorexiától és lett önálló kórkép.

Sokak elsőként a fogyasztói társadalmat okolják az evészavarok elharapózásáért, melyben nagy hangsúlyt kap a külső, a test, és az evés. Egyszerre van divatja a gyorsételeknek, melyekre rohanó világunkban akarva-akartalan ráutalódunk; és a diétázásnak, amennyiben meg akarunk felelni annak a karcsúságideálnak, melyet egyrészt korunk diktál, másrészt olyan népszerű szakmákban még inkább kifejezett, mint pl. a kifutók vagy a tánc világa.
Ebből is látható, hogy a betegség NEM FÜGGETLEN ATTÓL A TÁRSAS KÖZEGTŐL, AMELYBEN ÉLÜNK..
Az evészavarok kialakulásban, fennmaradásában és kezelésében pedig kiemelten fontos szerepe van a legszűkebb szociális közegnek, a CSALÁDnak.

Ezen túlmenően a szenvedő személy egyéni jellemzőinek, gondolkodásmódjának van döntő szerepe a betegségre jellemző viselkedések beindításában, ami innentől ördögi körként gerjeszti önmagát.

AZ ANOREXIA ÖRDÖGI KÖRE

Az anorexiában szenvedőknek ALACSONY AZ ÖNÉRTÉKELÉSE, emellett igénylik, hogy nagy mértékben képesek legyenek ÖNMAGUKAT KONTROLL ALATT tartani.
TÖKÉLETESSÉGRE törekszenek, nagyon szélsőséges, FEKETE-FEHÉR a gondolkodásuk, pl. azt gondolják, hogy ha nincsen a kezükben a TELJES kontroll önmaguk felett, az egyenértékű azzal, mintha teljesen kicsúszott volna a kezükből.
(Ha belegondolunk, ez logikailag nem igen állja meg a helyét, ezért is nevezzük logikai torzításnak. Számos betegségben játszanak szerepet a logikailag helytelen következtetések, az evészavaroknak is megvannak a jellemző logikai hibái, a lényegeseket a folyamatnak azon a részén ismertetjük, ahol az adott típus jellemzően fontos szerepet játszik)
A maguk számára támasztott, bár illuzórikus de irreálisan magas elvárásoknak megfelelni nagyon nehéz, nem sok sikerélménnyel kecsegtet, így az anorexiára hajlamos személyek NEM gyakran érzik magukat HATÉKONYnak.

Mit tehet az ember ilyen vert(nek hitt) helyzetben?

Ahhoz, hogy alacsony önbizalmát megtámogassa,olyan területet érdemes találnia, ahol sikere számíthat. Melyik legyen ez? Ebben “segít” a valóság átformálásának egy újabb módja, a túláltalánosításnak nevezett logikai bukfenc: Amikor normál testsúlyú voltam, boldogtalan voltam-> tehát ha hízni fogok, rosszul fogom magam érezni./ ha fogyok, boldognak.
Az evés “jó alany”, ha az ember vágya az, hogy teljesen kontrolláljon valamit. Egy egyértelműen behatárolt tevékenység, nem kell túl sok tényezőre odafigyelni, a nem-evés viszonylag könnyen elérhető, lényegében a személyen magán múlik.

Az önkontroll igényt az evés kontrollálása segítségével sikerül kielégíteni, ami egy úttal önbizalmat ad.
Kialakul az a benyomás, hogy JÓ DOLOG KOPLALNI!
Ezzel BEINDUL AZ ÖRDÖGI KÖR!

Ront a helyzeten, hogy a diétázás kezdetben lehet, hogy a környezet elismerését is kiváltja. S bár a fogyás riasztó mértéket öltve az emberekből egy idő után inkább aggodalmat vált ki, mint csodálatot, mégis, pl. mert valamiféle odafordulást eredményez, vagy mert “alkalmas” a családdal szembeni dac kifejezésére stb., végtére is olaj a tűzre.

A beteg EGYRE KEVÉSBÉ ÉRDEKLŐDIK MÁS EMBEREK VAGY TEVÉKENYSÉGEK IRÁNT, ,
s idővel az a benyomása alakul ki, hogy pontosan ANNYIT ÉR, amennyire keveset vagy speciálisat eszik. S mivel életét voltaképp kizárólag az anorexia tölti ki, azt kezdi gondolni, hogy EZ Ő, és semmi más.
Az egyéb életterületek elsorvasztásával az anorexiás MEGSZABADUL azoktól a NEHÉZSÉGEKTŐL, amelyek az evésen kívül bármi másnak velejárói lehetnek, és amely nehézségek a beteg szemében irreálisan nagynak, leküzdhetetlennek tűnnek.
Az emberi kapcsolatok elhalásával, egyre kevésbé van lehetősége külső meglátásokkal találkozni, így egyre KEVÉSBÉ KÉTELKEDIK saját téves logikával kikövetkeztetett “igazában”.

Ha az ember koplal, hamarosan nagyon éhes lesz, ami az anorexiában szenvedő egyén számra valódi fenyegetés önbecsülésének egyetlen pillére, az evés kontrollálása ellen. Más ha éhes, eszik, az anorexiás azonban még jobban ellenáll.
Az éhezési állapot az illető KONCENTRÁCIÓS képességére is rányomja a bélyegét, tehát az önmaga felett gyakorolt kontroll van kicsúszó félben a kezéből. Ha netalán enne, az ebből fakadó telítettségérzet szintén ostromot intéz a tökéletes önkontroll érzete ellen. (Pl. logikai torzítás: Gyenge vagyok, mert tegnap nem tudtam uralkodni magamon és az egész vacsorámat megettem.) Ezen tényezők mindegyike végül is még inkább belehajszolja a személyt a betegségébe.

Az anorexiában szenvedőnek tudnia “kell”, hogy hányadán áll, ezért gyakran állhat a mérlegre. A súly ingadozás nagyon sűrű figyelése azonban káros mert,
1. úgy tűnhet “igazolja” a súllyal kapcsolatos téves hiedelmeket:
pl. babonás hit, téves meggyőződés hogy bizonyos dolgok összefüggenek: ha édességet eszek, azonnal hájas lesz a hasam,
avagy Bizonyos események jelentőségének felnagyítása: híztam 1 kilót ezért soha többet nem vehetek föl rövid szoknyát.
Ha pedig az illető “sikeresen” fogy, azt érezheti, hogy “közel a cél”, ezért “hajrá” gyanánt rákapcsol.
2., a TÚLZOTT ÖNELLENŐRZÉS, csak úgy mint az önellenőrzés TELJES KERÜLÉSE, aggodalom generátor, az aggodalom pedig azt eredményezi, hogy az illető az egyetlen megnyugtatási módhoz, az evés megvonáshoz folyamodik.

S hogy hol a kiút?
Következő bejegyzéseinkben kitérünk a bulimia fő okaira és működésének ördögi körére,
valamint az evészavarok kezelésének kérdésére.
Folyt. köv.

Kategória: Blog, evészavar, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Címke: , | Szóljon hozzá most!

Evészavarok sorozat 1. rész: Tünetek

evés 1

Az evészavarok két alapformája az anorexia és a bulimia.
(Ide kapcsolódik az elhízás is, mely a fejlett országok lakosságának 30-40%-t érinti.)

Mi utal arra, hogy valaki anorexiás vagy bulimiás? Legfontosabb TÜNETEK:

ANOREXIA

súlyfóbia: Az anorexiáben szenvedők rettegnek a hízástól és az elhízástól akkor is, ha valójában soványak.

súlyhiány: Az anorexiások testsúlya nem éri el a koruknak és testmagasságuknak megfelelő még egészséges testsúly 85%-t. Ez a testtömeg index alapján számolható ki: kg-ban vett testsúly osztva a méterben mért testmagasság négyzetével. A normál arány férfiaknál 20-25 lenne, nőknél 18,5-25.

menstruáció hiánya: Ha az ember súlya egy bizonyos szint alá a csökken, automatikusan elmarad a menstruáció. Menstruálás hiányáról akkor beszélünk, ha az 3 egymást követő ciklusban elmarad. (A menses általában javulás esetén sem tér vissza azonnal, csak hónapokkal később.)

testképzavar: Az anorexiában szenvedők nem tudják rendesen megítélni testsúlyukat és az alakjuk milyenségét, viszont ezek határozzák meg, hogy mennyire tartják magukat értékesnek. Vagy az is lehetséges, hogy tagadják, hogy valójában hány kilósak.

BULIMIA

Sokban hasonlít az anorexirára, sőt létezik a kettő “keveréke” is.

Fő hasonlóság, hogy az alakjukból és testsúlyukból származtatják az önértékelésüket.

A bulimiában szenvedőkre ezen kívül az alábbi tünetek is jellemzőek:

falásrohamok: A bulimiában szenvedők legalább heti két alkalommal, rövid idő alatt nagyon sok táplálékot vesznek magukhoz, lényegesen többet, mint amennyit a legtöbb ember hasonló időtartam és körülmények közt elfogyasztana. (pl. kb. 15 perc alatt akár 50 000 kalóriát)
A falásrohamok során az illető azt éli meg, hogy nem tartja az irányítsa alatt a saját viselkedését: nem tudja abbahagyni az evést vagy azt megszabni, hogy mit eszik(gyakran szénhidrátokat) és mennyit.A falásokat általában titkolják.

Annak érdekében, hogy meg ne hízzanak, rendszeresen hányatják magukat, hashajtóznak, vízhajtóznak, beöntést végeznek, koplalnak vagy eddzenek. Egyes estekben akár napi 10-20 alkalommal is.

A bulimiában szenvedők testsúlya nem szükségképpen alacsony, normál testsúly mellett is előfordul ez a fajta evészavar.

Természetesen más evészavarok is léteznek, pl:

Túlevéses zavar vagy kényszerevés (binge eating), melyben a falásrohamok súlycsökkentő manipulációk nélkül jelentkeznek, az ebben szenvedők általában túlsúlyosak.

A kilencvenes évek óta számon tartott betegségek:
Az orthorexia nervosa lényegében egészségesétel-függőség, egészségesnek tartott táplálékok használatnak kényszeres túlhajtása.
Férfiaknál az izomdiszmorfia vagy korábbi nevén inverz(fordított) anorexia. Ahogy az elnevezés is sugallja, az ebben szenvedő férfiak épphogy nem a súlygyarapodástól tartanak, mint az anorexiában szenvedők, hanem attól, hogy soványságuk miatt nevetség tárgyaivá válnak. Ennek elkerülése érdekében fokozottan testépítenek, anabolikus szetroidokat szednek, holott valójában izmosak.

2000 óta létező fogalom a testépítők közt gyakori a testépítő típusú evészavar, másképp szólva testzsír fóbia, hiszen a gyakorlói a test elzsírosodástól tartanak.

Tipikusan gyerekek evészavara a nem ehető anyagok fogyasztásával jellemezhető pica.

Következő bejegyzésünkben az evészavarok eredetét mutatjuk be.

Kategória: Blog, evészavar, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Címke: , , , | Szóljon hozzá most!

Itt a bikini szezon! Le a textillel! EVÉS- majd szexuális zavarok – jönnek az új sorozatok a pszichorendeles.hu- n!

bikini

Kategória: Blog, evészavar, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, szexuális zavar | Szóljon hozzá most!