Fóbiák kezelése: Félek? Fölösleges! Kezelhető! Belevágok!

képregényA legtöbb fóbia kezelésében biztosan alkalmazásra kerülnek az alábbi módszerek:

1) Az egyik módszer, hogy fóbiánk tárgyának képzelt vagy valódi JELENLÉTÉBEN RELAXÁLUNK. Mivel a relaxáció és a félelem egymással összeegyeztethetetlen.

(Ahogy már a pánik esetében is leírtuk a félelem hatására szívünk hevesebben dobog, izmaink megfeszülnek stb., míg ha nyugodtak vagyunk, izmaink lazák, szívünk egyenletesen dobog. Érzelmeink és testi érzéseink kéz a kézben járnak! Nemcsak az érzelmi állapot hat a testi változásokra, hanem fordítva is: laza izmokkal stb. “nehéz” szorongani.)

Végeredmény: az újonnan tanult relaxált, nyugodt válasz fogja felváltani a félelmi reakciót.

Ahogy előző bejegyzésünkben a valóban veszélyes helyzethez időben kapcsolódott az “ártalmatlan”  vízcsobogás, és ezzel maga is félelemkeltővé vált, úgy tudja elveszteni félelmetes mivoltát egy inger, ha a nyugalom érzésével párosul.

2) Egy másik módszer, ha nem menekülünk el félelmünk tárgyától, hanem hosszabb időn át szembesítjük magunkat vele, ezen belül léteznek “kímélőbb” és “bevállalósabb” módszerek:

2) a) “Emberségesebbnek” tűnnek azok a módszerek, amelyek során a fokozatosság elvét alkalmazzuk, nem pedig egyből a mélyvízbe dobjuk a kezelésre váró alanyt:)

A fokozatosságot szem előtt tartó módszer a “félelemhierarchia”, ami szintén alkalmazható a korábban ismertetett pániknál is. Ez esetben fokozatosan növeljük a félelmi szintet, így fokozatosan tapasztaljuk és szokjuk meg, hogy nincs mitől tartanunk.

Pl. ha a magasságtól félünk, első lépésként csak elképzeljük, amint kinézünk a magas kilátóról, legközelebb végignézzük, amint a turisták fel- le járkálnak, következő alkalommal felmegyünk a feléig olyan valaki kíséretében, akiben bízunk, ezután szintén vele együtt a tetejére, majd egyedül, de a korláthoz még nem merészkedve, végül egyedül, a korlát mellől lenézve a mélységbe.

Ha a közlekedéstől félünk, kezdetben egyre nagyobb távolságokba számunkra egyre félelmetesebb közlekedési eszközökön utazunk a való életben, a pszichológus kezdetben kísér bennünket, egyrész biztonságérzetet nyújtva másrészt kezelve a közben felmerülő problémáinkat, harmádrészt példát mutatva a helyzet kezelésére saját viselkedésével, később 1-2-pár megállót egyedül megyünk és csak azt tudjuk róla, hogy pár megálló múlva találkozunk vagy már csak elérhető pl. telefonon.

A fokozatok lehetővé teszik, hogy csak annyi szorongást kelljen elviselnünk, amennyit még elbírunk, amennyit még kezelni tudunk a tanult módszerekkel.

2) b) A mélyvíz technikát ingerelárasztásnak hívják. Ennek során alanyunkkal nem “cicózunk”, előzőleg megegyezünk vele, hogy egy adott ideig egy számára TÖBB MINT FÉLELMETES (valójában persze nem veszélyes) helyzetben tartjuk, annak érdekében, hogy szorongásától megszabaduljon.

Pl. egy pókfóbiával küzdő embert rengeteg, amúgy ártalmatlan pók közé zárjuk.

Kezdetben nagyon szorongani fog, de ha kellő ideig a helyzetben MARAD, nem menekül el, szervezete nem fogja bírni szusszal az izgulást, egyszerűen NEM TUD TOVÁBB FÉLNI, és alanyunk azt fogja tapasztalni, hogy az oly félelmetesnek tartott helyzetben nyugodt, amiből levonhatja azt a következtetést, hogy valójában ebben a helyzetben lehet nyugodtnak lenni, valamint, hogy a menekülés a félelemkeltő helyzetek kipróbálása hasznos félelmünk csökkentése szempontjából, az azt fenntartó elmeneküléssel szemben.)

Szociális fóbia

esetén a relaxáción és a fokozatos gyakorláson kívül érdemes szociális készségeinket is fejleszteni a pszichológus segítségével. Ehhez szükséges azoknak a félelmeinknek a felismerése és kezelése is, melyek társas helyzetekben hatással vannak ránk.

Pszichológus segítségével tetten érhetjük, milyen GONDOLATOK jelennek meg a fejünkben automatikusan, amik miatt végül leblokkolunk. Ezek a gondolatok sokszor nem is tudatosulnak, így ha fülön csípjük, és kezeljük őket, máris jelentős javulást érhetünk el. Például:

helyzet: baráti összejövetel, a többiek régebben ismerik egymást, izgulok, gyakran megbotlik a nyelvem

automatikus gondolat: hülyének, esetlennek fognak nézni

érzés: zavar, idegesség, csalódottság, szomorúság

mi szól amellett, hogy automatikus gondolatom igaz?: az előbb az egyik ismerősöm hirtelen elnézést kért, és odébbment mással beszélgetni

mi szól ellene?: x keresi a társaságomat, y kedves és érdeklődő mikor beszélek hozzá, z jókat nevetett velem, más sem viselkedik tökéletesen, mégsem látom, hogy megvetnék stb.

mi lehet egy reálisabb gondolat?: valószínűleg semmivel sem vagyok bénább mint mások,inkább csak jobban elítélem magam ha nem “szerepelek” tökéletesen

hogy érzek most?: kevésbé izgulok, nyugodtabb és összeszedettebb vagyok, képes vagyok másokra is figyelni, nem csak magamra

Félelmeink felismerésén és kezelésén túl nagyon fontos a GYAKORLÁS is! Pszichológus segítségével védett környezetben szituációs gyakorlatokban próbálhatjuk el, hogyan fogunk viselkedni élesben. Addig gyakorolhatunk, amíg egyre magabiztosabbá nem válunk.

Szociális fóbiában jellemző, hogy szinte kizárólag ÖNMAGUNKAT FIGYELJÜK társas helyzetekben, ami, mint ahogy már korábban kifejtettük, csak növeli szorongásunkat. Megpróbálkozhatunk azzal, hogy egy kísérletet végzünk el:

szándékoltan MÁSOKAT figyelünk meg!

Mit látunk másokon? Miről mesélnek, hogy néznek ki, milyen viszonyban vnnak egymással, esetleg ők is vétenek-e “hibákat”: mennyire magabiztosak, pirulnak el, vannak nyelvbotlásaik vagy bármi más.

Megtehetjük, hogy SZÁNDÉKOSAN “BÉNÁZUNK”, aztán figyeljük, hogy mások reakcióira ez milyen hatást gyakorol.

A magabiztos fellépés kialakítására jó lehetőség az asszertív tréning, melynek során a nyílt, önmagunkat érvényesítő kommunikációt sajátíthatjuk el. Erről az alábbi linkeken olvashatsz részletesebben:

http://www.pszichorendeles.hu/pszichologus-grafologus/onervenyesito-kommunikacio

http://www.pszichorendeles.hu/pszichologia-grafologia/blog/asszertiv-csoport-indul-hogy-vegre-onmagad-add.pszichologia

Ahogy minden esetben, fejlődésünkhöz itt is fontos, hogy megtaláljuk, honnan ered problémánk, mi az az alapvető élményünk, mely a fóbiás tünetek mögött húzódik meg. Erről bővebben olvashatsz itt:

http://www.pszichorendeles.hu/pszichologus-grafologus/sema-sorozat

Testi és viselkedéses tünetekről szóló sorozatunkat a poszttraumás stresszzavarral folytatjuk!

 

Kategória: Blog, fóbia, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Szóljon hozzá most!

Miért rettegek a sötéttől, a metrótól és a befőttesgumitól? – A fóbiák okai

kingkong
Lássuk, milyen módon alakulhatnak ki a fóbiák!

Szociális fóbia kialakulása:

Lehet, hogy azért/ azért is alakul ki nálunk, mert
-Az evolució, az emberi faj fejlődése során érzékennyé váltunk rá:
Azok az emberek nagyobb eséllyel örökíthették át genetikai állományukat, akik jelentőséget tulajdonítottak azoknak a helyzeteknek, amelyekben mások megfigyelhetnek és megítélhetnek minket, akár negatívan. “Ki vagyunk élezve” a fenyegető társas helyzetekre, mások elutasító viselkedésére, ezekben a helyzetekben “könnyebben” kialakul fóbiás viselkedés.
Ehhez az eleve meglévő emberi hajlamhoz hozzá kell jönnie valaminek:
-Lehet, hogy velünk született, genetikusan kódolt temperamentumunk “félénkebb”: passzívabb, visszahúzódóbb az átlagnál.
-Lehet, hogy életünk során valamilyen traumatikus élmény ért bennünket, vagy legalább is mi megalázónak éltünk meg egy később is félelmünk tárgyul szolgáló helyzetet.

Szociális fóbiában szenvedőként a társas helyzeteknek akár anélkül, hogy ezt megfogalmaznánk magunknak, a következő előfeltevésekkel indulunk neki:
“engem senki sem szeret”,
“ha ismernének, nem állnának velem szóba”
Tehát a társas helyzeteket hajlamosak vagyunk veszélyesnek látni.
Azt gondoljuk, hogy ha veszélyesnek élünk meg egy szituációt, akkor az valójában, természetéből adódóan az is.
Az a gondolat, hogy veszély fenyeget, szorongást ébreszt bennünk.
Mivel a “veszély” forrása saját “ciki” viselkedésünk, majd minden figyelmünket önmagunkra fordítjuk.
Ez azonban csak ront az izgalom okozta tüneteinken, jobban izzadunk, jobban elpirulunk, kiürül a fejünk.
A másik lehetőség, hogy kimenekülünk a helyzetből, vagy bele sem megyünk, így azt a nem feltétlen tudatos kövtekeztetést vonhatjuk le, hogy csak igy oldhatjuk meg a helyzetet.

Agorafobia kialakulása

Az agorafóbiában szenvedőknél gyakori, hogy nem volt szabad ottonról elmenniük
mert betegek voltak vagy lábadoztak,
vagy mert a szüleik egyszerűen nem engedték el őket akkor sem,
ha csak rövid időre maradtak volna el,
vagy ha a barátaikkal játszottak volna.
A szülők úgy interpretálták az “otthonról elmenést” mint valami veszélyes dolgot,
vagy mert a külvilág veszélyes, az emberek nem támogatóak
vagy mert a gyerek túl gyenge testileg- lelkileg, hogy megküzdjön a felmerülő nehézségekkel.

A gyermek alapvető szükséglete a függetlenségre és saját rátermettségének megélésére sérül, hiába szeretne uralni helyzeteket, az úgy érzi nem megy, kivéve egy módon, ha otthon marad.

Specifikus fóbik kialakulása:

1) Az egyik lehetőség, hogy szorongásunk oka eredetileg nem a fóbiánk tárgya, csak TÁRGYAT “KERESÜNK” szorongásunknak. Az érthetőség kedvéért egy példán mutatjuk ezt be:

Elképzelhető, hogy az egyetlen rokonunk, akire számíthatunk, és akivel felhőtlen a kapcsolatunk, beteg, mi pedig rettegünk attól, hogy meghalhat. Ezt viszont magunknak sem valljuk be, gondolni sem akarunk erre az eshetőségre. Igyekszünk ezt a gondolatot minél mélyebbre “süllyeszteni”, félelmünket pedig inkább egy könnyebben kontrollálható, semleges tárgyra vetíteni. “Szívesebben” félünk a szobán áthaladó póktól, amit ki is rakhatunk a kertbe, mint hozzátartozónk halálától, amire nem vagyunk hatással, ki vagyunk neki szolgáltatva. Így bár megéljük a szorongást, de tudattalanul eltereljük figyelmünket arról a problémáról, ami a leginkább aggaszt minket.

Az is lehet, hogy sokkal korábbra nyúlnak vissza félelemeink gyökerei. Elképzelhető pl., hogy gyermekkorunk óta szorongunk, pl. mert szüleink nem voltak elég fogékonyak az igényeinkre, nem reagáltak elég gyorsan vagy elég jól, ha éhesek, álmosak, szomorúak stb. voltunk, így nem éreztük magunkat biztonságban, vagy mert többet követeltek, mint amennyire képesnek éreztük magunkat, igy nem tapasztaltuk meg a feltétel nélküli elfogadás nyújtotta nyugalmat, ehelyett folyton teljesíteni igyekeztünk, feszített tempóban. Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok miatt hajlamosak lehetünk szorongásra.
Látszólag “indokolatlanul” szorongani viszont stresszelőbb, mint ha tudjuk az okát, ezért szervezetünk tárgyat kereshet félelmünknek, így gondolhatjuk pl., hogy a liftben félünk. Ezzel megvan a megoldás is, nem utazunk lifttel. Általában viszont ilyen módon csak ideig- óráig érjük el nyugalmunkat, hiszen szervezetünk újabb és újabb módon fogja jelezni, hogy az igazi problémát még nem orvosoltuk.

2) Másik lehetséges módja félelmeink kialakulásának a tanulás.

a) Elképzelhető, hogy két IDŐBEN KÖZEL eső esemény ÖSSZEKAPCSOLÓDIK képzeletünkben: pl. amikor egy kiránduláson beszorult a lábunk két szikla közti résbe, és hosszan nem tudtunk szabadulni, a víz csobogott a háttérben. Innetől a csobogó víz félelemet kelthet bennünk, hisz automatikusan egy ijesztő élményt kapcsolunk hozzá. Szervezetünk ez esetben azt a következtetést vonta le, hogy a vízcsobogás veszélyt jelez.

b) Ezt a félelmet ÁLTALÁNOSÍTUNK, és már minden olyantól is félhetünk, ami HASONLÓAN hangzik, mint a vízcsobogás, pl. a reggeli tejünk kiöntése.

c) Környezetünktől is ÁTVEHETÜNK félelmeket, pl. ha az anyánk félt a kutyáktól, elképzelhető, hogy azt tanultuk meg, ez egy veszélyes állat, jobb tőle távol tartanunk magunkat.

3) Egyes félelmeink genetikailag (is) kódoltak, ez emberi faj rendelkezik bizonyos hajlamokkal egyes félelmekre, mint pl. a sötétség, a magasság vagy az állatok.

Következő bejegyzésünkben a fóbiák kezeléséről olvashattok!

folyt. köv.

Kategória: Blog, fóbia, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Szóljon hozzá most!

Fóbia

szarvasAz eddig bemutatott 2 betegségnél (pánik és kényszer) a hangsúly az intenzív testi tüneteken illetve az önkéntelenül megjelenő gondolatokon és cselekvéseken volt. A most kifejtésre kerülő probléma, mely gyakran társul pánikkal, azzal jár, hogy intenzív félelmünk tárgyától minden áron “menekülni” igyekszünk.

Mindannyian félünk valamitől, teljesen természetes, hogy bizonyos dolgok az átlagosnál kellemetlenebb hatást gyakorolnak ránk.
EGYÉNENKÉNT változik, hogy mi a félelmünk tárgya,
bár vannak ÉLETKORI jellegzetességek is:
pl. húszas éveinkben gyakori a magasságtól, vihartól, bezártságtól, kígyótól vagy társas helyzetektől való rettegés,
hatvanas éveinkben inkább a tömegtől, a haláltól, a betegségtől és az elválástól való félelem jellemző ránk.
Bizonyos fóbiákra, mint pl. a sötéttől, kígyóktól való félelem MINDANNYIUNKNAK nagyobb hajlama van, valószínűleg azért, mert ezen veszélyforrások elkerülése javította őseink túlésési esélyeit.

Miben különböznek ezek a hétköznapi félelmek a fóbiáktól?

A fóbiás félelem:

- INTENZÍVEBB
- HOSSZABB ideig fennáll
- a késztetés a félelmet kiváltó dolog ELKERÜLÉSÉRE jóval sürgetőbb

Szintén jellemzi a fóbiát, hogy túlzottnak vagy indokolatlannak tartjuk a félelmünk mértékét. Bár TISZTÁBAN VAGYUNK félelmünk ÉSSZERŰTLENSÉGÉVEL, mégis nehéz “leszoknunk” róla. Ennek az az oka, hogy félelmünk tárgyát rendszerint ELKERÜLJÜK, így nem tapasztalhatjuk meg azt, hogy semmi bajunk nem történik, ha szembesülünk vele: megfogjuk a pókot, felszállunk a repülőre stb.

Fajtái

A fóbiának számos fajtáját különböztetjük meg, alapvetően az alábbi 3 kategóriát különítjük el:

- agorafóbia: ez esetben az olyan NYILVÁNOS HELYEKTŐL vagy eseményektől félünk, ahonnan vész esetén nehézkes a menekülés vagy a segítségkérés. Tipikusan akkor jelentkezik, amikor egyedül kell elmennünk otthonról, tömegben vagyunk, sorban állunk, hídon vagyunk, busszal, autóval, vonattal utazunk. Ez a fóbia gyakran társul pánikkal.

- szociális fóbia: ez esetben a mások előtti beszéd, SZEREPLÉS, de akár az egyszerű kapcsolattartás is gondot okoz. A valóságosnál gyengébbnek ítéljük mások előtti “teljesítményünket”, kínosnak érezzük a mások számára semleges helyzeteket is. Erre gyakran visszahúzódással reagálunk, félénkek, “lámpalázasak” lehetünk.

- specifikus fóbiák: ilyen esetben egy KONKRÉT tárgytól vagy helyzettől félünk, leggyakrabban valamilyen természeti helyzettől (pl. árvíz vagy vihar), vér vagy sérülés látványától, állattól (pl. pók), bezártságtól, magasságtól stb.

Van azonban sok kevésbé ismert fóbia is, az érdekesség kedvéért felsorolunk pár FURA FÓBIÁt:)

Irtózásunk tárgy lehet:

minden ami angol: anglofóbia
babák, gyerekek: pediofóbia
élve eltemetés: tapofóbia
emberek: antrofóbia
eső: ombrofóbia
fény: fotofóbia
férfiak: androfóbia
hangos beszéd: fonofóbia
isten: teofóbia
kudarc: kakorrafiafóbia
megfigyelés: szkopofóbia
nappal: fengofóbia
nemi közösülés: koitofóbia
nők: ginofóbia
prém: dorafóbia
rakéták: ballisztofóbia
szakáll: pogonofóbia
tükrök: eizoptrofóbia
vasút: sziderodromofóbia
virág: antofóbia

Ide tartozik a korábban már bővebben kifejtett kötelélfóbia is: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=468425119893628&set=a.222107704525372.53472.147598735309603&type=1&theater

Következő bejegyzésünkben a fóbiák lehetséges okairól és kezeléséről olvashattok!

folyt. köv.

Kategória: Blog, fóbia, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Szóljon hozzá most!