A kényszer kezelése 2/2.

DIRT-IS-GOOD
A kényszer hatékony és tartós kezeléséhez a viselkedési rutinok megváltoztatásán túl a kényszereket “tápláló” gondolkodásmódunk felülvizsgálata is szükséges.Ahogy az első kényszerről szóló bejegyzésünkben írtuk, a kényszeresek jellegzetes “görbe” lencsén keresztül látják a valóságot. Ennek összetevői a következők:

1.: Sötét napszemüvegen át látjuk a világot, tehát akaratlanul a NEGATÍV dolgokra figyelünk oda, illetve sok mindent értelmezünk negatívan, ha az, ha se, és pesszimisták vagyunk a jövőt illetően.

Negatív elképzeléseinket felülvizsgálhatjuk: keressük meg, mi szól elképzeléseink mellett és ellen, lássuk meg, mik azok a pozitív dolgok, amik elkerülték a figyelmünket, és amik az ellen szólnak, hogy valóban a legrosszabbra kell felkészülnünk (vagy ezt kivédenünk kényszereinkkel).
.
2.: SZIGORÚAK vagyunk magunkhoz, megengedhetetlennek, negatívnak bélyegezünk olyan dolgokat is, amit mások nem, pl. bizonyos szexuális tartalmú gondolatokat.

Ez esetben is mérlegelhetjük, valóban van-e okunk elítélni magunkat! Mások is gondolnak ilyenre? Ha egy barátom gondolna ilyenre, őt rossz embernek tartanám emiatt? Valóban nagy tragédia, hogy ez jutott eszembe pl. dühömben? Ha tényleg elítélem, ami eszembe jutott, az, hogy rágondoltam egyenlő azzal, mintha megtettem volna? stb.

3.: Feltételezzük, hogy gondolatainkkal ÁRTHATUNK. Ha rágondolunk valamire, az bekövetkezik, és minél többet gondolunk rá, annál valószínűbben következik be. Nem csak, hogy bűntudatunk van amiatt, hogy pl. egy szomorú esemény bekövetkeztére gondoltunk (amire nem vágyunk, mégis eszünkbe jutott), de azon is aggódni fogunk, hogy a valósságban is megtörténik.

Ennek az elképzelésnek a tesztelésére megpróbálhatunk olyasvalaminek “ártani”, amiért nem annyira “kár”. Mondjuk valami háztartási gépezet, pl kávéfőző. Gondoljunk rá napi 100-szor, hogy elromlik, és figyeljük meg, mennyire vált ez ki hatást.

Amiatt, hogy azt hisszük, árthatunk velük, gondolatainknak különösen nagy JELENTŐSÉGET tulajdonítunk.

Ennek átértékeléséhez megvizsgálhatjuk, vajon minden figyelmünket megragadó gondolat lényeges-e. Kitűzhetünk egy időintervallumot (akár csak 10 percet), amíg MINDEN fejünkön átszaladó apró-cseprő gondolatot feljegyzünk VÁLOGATÁS NÉLKÜL. Utólag mérleget vonhatunk, hány volt olyan, ami említésre, figyelemre “méltó”.

4.: Úgy gondoljuk, gondolkodásunkat TÖKÉLETESEN ELLENŐRZÉSÜNK ALATT KÉNE TARTANUNK, ha ez nem sikerül, jó eséllyel meg fogunk őrülni.

Hogy ezt az elképzelést felülvizsgáljuk, érdemes akár barátainkat is megkérdezni, hogy ők képesek-e tökéletesen kontroll alatt tartani gondolataikat, vagy akaratuktól függetlenül is eszükbe jutnak dolgok? Azt fogjuk tapasztalni, hogy egyik ember sem képes ellenőrzés alatt tartani, hogy mire gondol.

Szintén átgondolandó, hogy érdemes-e ennyire feketén- fehéren gondolkodni: csak a tökéletes kontroll a jó? Vagy az átlagos, (emberi fajt jellemző) is megfelelő? Végiggondolhatjuk milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ez a fajta gondolkodásmód, azzal szemben, ha átmenetek is elképzelhetők lennének?

Érdemes megfigyelni, milyen gyakran és mely konkrét helyzetekben gondolkodunk ilyen logika szerint, hogy aztán eleinte a pszichológus segítségével, majd önállóan is kiértékelhessük gondolatainkat, hogy egy racionálisabb, megnyugtatóbb következtetést vonhassunk le. Mindezt addig érdemes csinálni, amíg rutinná nem válik, és a valóságnál aggasztóbb képet festő gondolatainkat józan eszünk felülírja.

Ahogy a pániknál, az egyik lehetőség itt is a gyógyszeres kezelés, ami mellett, vagy lehetőség szerint helyett -a pániknál már leírt okok miatt-, itt is hasznos a pszichológusi segítség kérése.

Ahogy egyik testi vagy lelki (vagy kevert) problémánál sem, itt sem hagyhatjuk ki a gyökerek kezelését, mely a hosszútávú javulást hozza. Ahogy korábbi bejegyzésünkben bemutattuk, a kényszer – mint tünet – szintén értelmezhető a sémaelmélet segítségével, tehát ennek hátterében is valamilyen korábbi sérülésünk áll. Ha megtaláljuk, mely sérülésünk, milyen hatást gyakorolt érzelmeinkre és gondolatainkra, már közel vagyunk a probléma megoldásához. A sémák kezeléséről bővebben olvashatsz itt:

http://www.pszichorendeles.hu/pszichologus-grafologus/sema-sorozat

folyt. köv.

 

Kategória: Blog, kényszer, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Szóljon hozzá most!

A kényszer kezelése 1/2.

tiny seed
Ha kényszercselekvés(ek)től szenvedünk
bizonyos KÖRÜLMÉNYEK között,
ha akarjuk, ha se ADOTT MÓDON REAGÁLUNK, s bár ez a reakció önkéntelensége és furcsasága miatt kellemetlen a számunkra,
mégis MEGKÖNNYEBBÜLÜNK tőle.
Ez a megkönnyebbülés érzet azt eredményezi, hogy egyre nagyobb lesz a hajlamunk az adott, egyébként kellemetlen reakcióhoz folyamodni.
Kényszergondolatok esetében pedig az tartja fenn betegségünket, hogy minél inkább igyekszünk nem gondolni arra, amire megítélésünk szerint nem lenne szabad, annál nehezebb elszakadni az adott gondolattól. Így rossz érzésünk csak nőttön nő. Ezt könnyen megfigyelhetjük: igyekezzünk ne gondolni arra, hogy “fehér elefánt”, máris mit látunk magunk előtt? Egy fehér elefántot:)

Mint annyi más pszichológiai problémánál, itt is az ördögi kör megszakítása vezet gyógyuláshoz.

Talán nehéznek TŰNIK elsőre, de érdemes PRÓBÁT tennünk, mert mert minden egyes próbálkozással közelebb kerülünk a sikerhez, ami megfelelő segítséggel bizonyítottan elérhető:)

Lássuk, miben segíthet a pszichológus!

Az ördögi kör megszakítása, a fent felsorolt tényezők bármelyikének “megbolygatásával” lehetséges.

Talán laikusként a legkézenfekfőbbnek az tűnik, ha szép fokozatosan “leszoktatjuk” magunkat a kényszereinkről, egyszerűen úgy, hogy “visszafogjuk “ magunkat, és NEM REAGÁLUNK a kényszer diktálta módon.
A pszichológussal közösen meghatározhatjuk, milyen sorrendben, milyen helyzeteknek fogjuk magunkat kitenni úgy, hogy nem válaszolhatunk rá a szokásos beidegződésekkel.
Ha pl. a tisztasággal kapcsolatos a kényszerünk, lehet az első fokozat, hogy azzal a felmosóronggyal mossuk fel a fürdőszobát, mellyel az egész lakást. Következő lépésként egy hétig nem mosunk fel egyáltalán. Ezután megkérjük családunkat, hogy járjanak cipővel a lakásban stb-stb. Így fokozatosan tapasztaljuk meg, hogy semmi baj nem történik, ha kevéssé vagyunk pedánsak, tehát nem kell az egész életünknek rámennie a takarításra.
A gyakorlat eredményeképpen megtapasztalhatjuk, hogy kényszeres viselkedés híján sem “dől össze a világ”.

A kényszeres viselkedések lényege, hogy meghatározott SZÁMBAN és MÓDON “kell” őket végrehajtani, az ettől való bárminemű eltérés az ördögi kör megszakításához vezet.

Talán meglepő, de szintén hatásos módszer, ha nem próbáljuk elkerülni kényszeres gondolatainkat és cselekedeteinket, hanem épp ellenkezőleg, “TÚLNYOMJUK” azokat.
Tehát ha az a kényszerünk, hogy naponta 5-ször öltözünk át, tegyük ezt meg mostantól naponta 20-szor.
Mindaddig, míg szervezetünk MEGELÉGELI ezt, és többé nem lesz túlzott “öltözködhetnékje”:)
Ez a módszer a “habituáció” jelenségén alapul: ha nagy rendszerességgel ismétlődik, fennáll egy inger, a szervezetünk hozzászokik, “immunis” lesz rá, az inger veszít a “varázsából” hatásosságából, így pl. félelmet keltő gondolataink már nem lesznek félelmetesek.

Nem csak TÚL SOKSZOR, hanem TÚL KACIFÁNTOSAN is végezhetünk egy mozdulatsort, annak érdekében, hogy a szervezetünknek “elege legyen”. Mindenféle “lehetetlen” pluszfeladatokkal bonyolíthatjuk túl az eredendő kényszercselekvésünket.

Ezen felül végrehajthatjuk a kényszerünket más körülmények közt, mint eddig, máshol, egyre inkább késleltetve is…

Ezek a módszerek bár hatásosak, önmagukban ritkán elégségesek.

A közös munkának egy másik része GONDOLATAINK felismerése és átértékelése, melyet a következő bejegyzésünkben mutatunk be.

folyt. köv.

Kategória: Blog, kényszer, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Szóljon hozzá most!

Miért gondolok rá, mikor nem akarok? Miért teszem ezt így és ennyiszer akaratom ellenére?

kényszer kezel szövAz önkéntelen, kényszerítő jelleggel megjelenő gondolatok és cselekedetek hátterében meghúzódó okok:

Alapvetően 4 módon alakulnak ki kényszereink.

1) Mindannyiunknak vannak ismétlődő, akaratunktól független, zavaró, erőszakosan nyomakodó gondolatai. A különbség abban áll, hogy hogyan KEZELJÜK ezeket.

Sokszor minden nehézség nélkül túltesszük magunkat rajtuk.

Elképzelhető viszont az is, hogy SZÉGYELLJÜK gondolatainkat, magunknak sem szívesen valljuk be, hogy egyáltalán eszünkbe jutottak, HIBÁZTATJUK magunkat, és úgy véljük, hogy gondolatunkkal valami ROSSZ DOLOG BEKÖVETKEZTÉT IDÉZZÜK ELŐ.

Lássunk egy példát arra a különbségre, ahogy gondolatainkat kezelhetjük:

Előfordulhat pl. hogy azon kapjuk magunkat, hogy belegondoltunk szüleink esetleges halálába, akikkel egyébként jó viszonyban vagyunk.

Reagálhatunk erre úgy, hogy tisztázzuk magunkkal, hogy az embernek önkéntlenül is eszébe jutnak ilyen dolgok, és az, hogy rágondol, nem jelenti azt, hogy erre vágyik, sőt, kifejezetten szörnyű lenne, ha bekövetkezne.

Lényegesen nagyobb szenvedéssel jár, ha arra  a következtetésre jutunk,  hogy rossz emberek vagyunk, hisz az ártatlan szüleink halálát “kívánjuk”.

A példánál maradva senki nem akarja azt tudni magáról, hogy rossz ember, aki árt másoknak, az ennek kapcsán keletkező rossz érzésekben sem kíván senki lubickolni. Az emberi elme természete, hogy meg kíván ezektől szabadulni, tudatos önmagunkat akár ki is kerülve “elintézi”, hogy jobban érezhessük magunkat a bőrünkben. Ha tudjuk ha se, az alábbi folyamatok zajlanak le bennünk mikor valamiféle kényszeres magatartásformát “választunk” a fent vázolt helyzet megoldására:

Annyira visszataszítónak és stresszkeltőnek találhatjuk tehát az önkéntelenül befurakodó gondolatot, hogy megpróbáljuk lerázni, elkerülni, valahogy semlegesíteni.

Ez úgy érhető el, hogy KÍVÜLRŐL jövőnek kezdjük megélni, hiszen ha kívülről furakszik az agyunkba, nem tehetünk róla, kevésbé vagyunk bűnösök.

Próbáljuk elkerülni hogy eszünkbe jusson,

ezért kényszeredetten takarítunk, ha kell ha se,

vagy túlkompenzáljuk “bűnös” gondolatainkat, és olyan szinten kezdjük el támogatni szüleinket, amilyen szinten ők nem is igénylik, viszont a saját életünket már ellehetetleníti.

Abban tehát, hogy hogyan viszonyulunk önkéntlenül felmerülő gondolatainkhoz, 4 szempontból különbözünk:

-Mennyire ítéljük meg gondolatainkat depresszív, levert, szomorú hangulatunk sötét szemüvegén keresztül: minél depresszívebbek, lehangoltabbak vagyunk,

annál inkább írtéljük meg NEGATÍVAN gondolatainkat is, (mint ahogy minden mást is)

és annál nagyobb JELENTŐSÉGET is tulajdontunk  ezeknek a gondolatainknak.

-Mennyire tartjuk elfogadhatónak gondolatainkat : elképzelhető, hogy szigorúak vagyunk, hajlamosak vagyunk  gondolatainkat különösen -pl. azokat amelyek agresszívek vagy szexualitssal kapcsolatosak- ELFOGADHATATLANNAK minősíteni.

Illetve úgy vélhetjük, hogyha eszünkbe jut valami, ha egy GONDOLAT jár a fejükben az EGYENÉRTÉKŰ azzal, mintha meg is TENNÉNK: pl. ha arra gondolok, hogy elverem a gyerekem, az egyenértékű azzal, mintha meg is tenném

-Mennyire gondoljuk azt, hogy gondolatainkkal kárt okozhatunk, mennyire érzünk felelősséget ezért: úgy gondolhatjuk, hogy negatív gondolataink alkalmasak arra, hogy velül kárt okozzunk magunknak vagy másoknak, így pláne bűntudatot okoz, ha rosszra gondolunk

-Hogyan vélekedünk gondolataink kontrollálhatóságával kapcsolatban:

meggyőződésünk lehet, hogy ha nem bírunk teljes kontrollal a gondolataink felett, akkor az egyben azt jelenti, hogy az irnyítás teljesen kicsúszik a kezünkből és megbolondolunk. HA NEM TUDJUK GONDOLATAINKAT TELJESEN KONTROLLÁLNI akkor az azt jelenti, hogy SEMENNYIRE SEM KONTROLLÁLJUK ŐKET.

Nem vesszük számításba, hogy minden emberre, ránk is egyformán jellemező az, hogy gondolatainak nem ura teljes mértékben.

Összefoglalva, úgy vélhetjük, hogy bizonyos gondolatunknak nagy jelentősége van, nem helyén való rágondolni, ha rágondolunk olyan mintha nem csupán gondolnánk az adott dologra, hanem meg is tennénk,  kárt okoznánk vele, és ha nem tudjuk őket teljes egészében kiirtani a fejünkből, akkor az csaknem beláthatatlan következményekkel jár, megőrülünk.

2) lehet, hogy betörő gondolataink kontrollálását, “jóvátételét” mintegy “babonás” jelleggel valamilyen cselekvéssortól reméljük. Ennek oka lehet az is, hogy ezek bizonyos cselekvések VALAMIKOR valóban HASZNOSNAK BIZONYULTAK szorongásunk kezelésen.

A legtöbb embernél kezdetben véletlenszerűen és elszórtan jelennek meg a későbbi kényszeres viselkedés elemei, pl. ha egy helyzetben, mely szorongással töltött el bennünket véletlen ép kezet mostunk, és eközben, figyelmünk pár pillanatra elterelődött, izgatottságunk csökkent, és már meg tudtuk oldani a helyzetet, főleg ha ilyen a véletlen egybeesések miatt többször is történt, arra juthatunk, hogy a kézmosás a megoldás, és legközelebb már tudatosan alkalmazzuk. Nem gondolunk arra az eshetőségre, hogy az segített, hogy egy pillanatra megálltunk, elgondolkodtunk, így a helyzetre megoldást találtunk, és később már megfelelően tudtuk kezelni azt. Ehelyett a kézmosást kapcsoljuk össze a helyzet pozitív kimenetelével.

3) A kényszerbetegségben olykor valamilyen biológiai természetű eltérés áll, mint az alacsony szerotoninszint vagy a homloklebeny bizonyos területeinek túlműködése. Ilyen esetben gyógyszeres kezelés IS szükséges.

4) Természetesen a már bemutatott sémák keretében is értelmezhető, ha hajlamunk van a kényszerre.

Pl.: Ha könyörtelen mércékkel rendelkezünk, nem csoda, hogy hajlamosak leszünk megijedni a kontroll elvesztésének lehetőségétől, és ezt túlkompenzálva az utolsó lehullott porszemet is azonnal eltakarítani.

Ha büntető készenlét sémánk van, szigorúak leszünk magunkkal, és bűnösnek érezzük magunkat, ha csak rosszra is gondolunk.

Negativizmus- pesszimizmus séma esetén arra számítunk, hogy rossz dolgok fognak történni, ezért nem meglepő, hogy ennek megelőzésére háromszor is ellenőrizzük, bezártuk-e az ajtót.

Természetesen nem vezet egy adott séma feltétlen egy adott betegséghez, nem lesz minden büntető-készenlét sémával rendelkező kényszerbeteg, a séma inkább egyfajta hajlamot jelent, de változatos problémákat eredményezhet, nem feltétlen a szóban forgót.

Következő bejegyzésünkben elérkezünk a kényszerek kezeléséig:)

folyt. köv.

Kategória: Blog, kényszer, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Szóljon hozzá most!

Kényszer

monk
Bizonyos lelki problémák, mint pl. a depresszió egyértelműen “lelki” természetűek, hiszen HANGULATUNK változik sötétre általa. Mint, ahogy korábban több ízben kifejtettük, általában nem azért érezzük rosszul magunkat, mert valóban olyan rossz a helyzet, hanem mert annak látjuk. Így kézenfekvő, hogy a kezelés kulcsa a GONDOLKODÁSUNK, a célunk az, hogy levegyük a “sötét szemüvegünket” és figyelmessé váljunk a sokszínűbb valóságra.

Bizonyos problémákat kicsit máshonnan kell megközelítenünk.

Korábbi bejegyzésünkben egy olyan lelki problémáról ejtettünk szót, amely legészrevehetőbben TESTI tünetek formájában mutatja meg magát nekünk. (A pánik esetében riadalmunkat erőteljes és kellemetlen testi tünetek kísérik és erősítik tovább.) Megoldást ilyenkor csak az jelenthet, ha a gondolkodáson túl a testi feszültséget is kezeljük bizonyos RELAXÁCIÓS technikák segítségével.

Természetesen csak akkor beszélhetünk javulásról, ha VISELKEDÉSÜNK IS kedvező irányba változik.
Pl. Csupa negatívumot véltünk látni a jövőben, ezért nem vágtunk olyan dolgokba, amire vágyunk, és most reálisabban felmérve a helyzetet mégis megtesszük.
Eddig attól való félelmünkben, hogy elájulunk munkahelyünkre menet, családtagunkkal kísértettük magunkat, de most tudva, hogy kezelni fogjuk a helyzetet, az elsajátított módszerekkel egyedül indulunk útnak.

Létezik azonban olyan probléma amely ALAPVETŐEN A VISELKEDÉSÜNKET érinti.
Ilyen pl. a kényszer. Ki ne hallott volna már pl. a kényszeres kézmosókról, vagy “kilincsrázogatókról”? Mi több, kisebb nagyobb mértékben sokunkra jellemzők ilyen jellegű megnyilvánulások.

-Mai bejegyzésünkben a KÉNYSZERES ZAVAROKRÓL lesz szó.

Elsőként a kényszer szóról legtöbbünkben a KÉNYSZERCSELEKVÉSEK jutnak az eszébe. Olyan cselekvések ezek, amelyeket nem teljesen akaratlagosan, meggyőződéssel vagy “jókedvünkben” hajtunk végre, hanem valamiféle belső kényszernek engedelmeskedve. A cselekvés “irányít” minket és nem fordítva. Kényszercselekvések megnyilvánulhatnak látható tettekben, mint a fent említett kézmosás,ellenőrzés vagy a rendezgetés, de talán meglepő módon “fejben” is lezajolhatnak pl. ilyen lehet a számolás, vagy szavak néma ismételgetése.
Ezek a cselekvések MEREVEK, úgy érezzük meghatározott módon és számban “kell” őket végrehajtanunk.
Ha jobban megvizsgáljuk ezeket a cselekvéseket a hátterükben az a szándék áll, hogy CSÖKKENJEN valamiféle SZORONGÁSUNK.

Tehát szorongásainkat csökkentendő gondolatban végrehajthatunk bizonyos műveleteket, mint kényszercselekvés,
de léteznek KÉNYSZERGONDOLATOK is, amikor a gondolat nem “megoldás” egy bizonyos problémára, ld. szorongás, hanem maga a gondolat a “probléma”.
Ilyenkor gondolatok, képzetek, késztetések tolakodnak be tudatunkba, pl. hiába ellenőriztük, nem tudunk másra gondolni, mint hogy mégsem zártuk el jól a gázt

Felmerülhet a kérdés: “Ha ellenőrzöm, hogy bezártam-e az ajtót, vagy ha sokat takarítok “kényszeres” vagyok?”- A válasz: attól függ:

Apróbb kényszerekkel mindannyian találkoztunk már életünkben. Előfordul, hogy nem tudunk szabadulni egy eljövendő randevú, vakáció stb. gondolatától, vagy újra meg újra eszünkbe jut egy kínos esemény a közelmúltból, idegeskedhetünk, hogy elfelejtettük elzárni a csapot, kísérthet egy dallam a fülünkben. Lehet, hogy szeretünk elfordulni a fekete macskától, vagy reggel ugyanazon rutin szerint készülődni.

Az enyhe kényszerek hasznosak is lehetnek a mindennapi életében, sokunkra megnyugtatóan hatnak a vallási vagy kulturális rituálék, egy amulett, vagy hatékonyan vezethetjük le a feszültséget azzal, hogy dobolunk az ujjunkkal.

Ha viszont gondolataink vagy cselekedeteink nem a helyzethez illő, túlzott aggodalmak megnyilvánulásai, kontrollálhatatlanok, betolakodóak, akadályozzák mindennapi tevékenységeinket, komoly stresszt okoznak, akkor már kényszeres zavarról beszélünk. Ilyenkor bár felismerjük, hogy kényszereink saját pszichénk termékei, de mégsem sikerül huzamosan szabadulni tőlük, hiába igyekszünk elnyomni, figyelmen kívül hagyni, egy másik gondolattal/ cselekvéssel semlegesíteni.

A következő bejegyzéseinkben a kényszer okairól és kezeléséről lesz szó.
folyt. köv.

Kategória: Blog, kényszer, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet? | Szóljon hozzá most!