A pánik kezelése “Ne ess pánikba, és mindig legyen nálad törülköző!” – mi több TE VAGY A TÖRÜLKÖZŐ:)

pánik3
Bár a pánik mára a laikusok körében is jól de legalábbis széleskörűen ismert, elsőként általában mégsem erre gondol, aki a tüneteket tapasztalja. Annyira “meggyőzőek” ezek a jelek, hogy azt gyanítjuk, valami komoly fizikai betegségünk van. Ekkor elkezdjük végigjárni a kórházi osztályokat, de eredményeink mindenhol negatívak. A tüneteket viszont továbbra is tapasztaljuk, így nem hogy megnyugodnánk, de még inkább aggódunk, ezért a rohamok is gyakoribbá válnak.

Orvoshoz elmenni természetesen hasznos, hiszen bármilyen fizikai problémánk van, mindenképp érdemes kivizsgáltatni magunkat, így kizárhatjuk a testi betegség lehetőségét, vagy kezeltethetjük magunkat, amennyiben szükséges. Ha viszont az orvosok nem találnak fizikai elváltozást, fontos lenne, hogy eszünkbe jusson, lehet, hogy fizikai tüneteink mögött lelki probléma áll, és felkeressünk egy pszichológust.

A pánik kezelésére alapvetően két út kínálkozik:

- az egyik a gyógyszeres kezelés, mely ma már nagyon hatékonyan csökkenti vagy eltünteti a pánikrohamokat,
nem nyújt viszont tökéletes megoldást.
Ennek egyik oka, hogy egy szertől fogunk FÜGGENI, melynek hosszútávon MELLÉKHATÁSAI lehetnek, vagy ahogy hozzászokunk, csökkenhet a hatása.
Másik oka pedig az, hogy ilyen módon NEM A PROBLÉMA GYÖKERÉT kezeljük, csak a tüneteket.
Emiatt előfordulhat, hogy eredeti -lelki- PROBLÉMÁNK MÁS TÜNETBEN MUTATKOZIK MEG, pl. ugyan már nem pánikolunk, de folyamatosan fáj a fejünk. Szervezetünk “jól van kitalálva”, jelezni fog, amíg nem orvosljuk a “lényegi” problémát.

- a másik – véleményünk szerint előremutatóbb- lehetőség, ha pszichológushoz fordulunk. A továbbiakban röviden ismertetjük, hogyan néz ki tipikusan e közös munka. Ennek célja, hogy bemutassuk, mire számíthatunk, ha szakemberhez fordulunk, és nem az, hogy önállóan elkezdjük “kezelni” magunkat vagy szeretteinket, hiszen egy cikk elolvasása nem helyettesítheti a szaktudást.

Először is érdemes átgondolni és átérezni az alábbi összefüggéseket:
Ha megijedünk valamitől ->izmaink összehúzódnak, szívünk szaporábban kezd verni stb. ill. ha épp vasárnap délután sziesztázunk, olvasgatunk ->testünk ellazul, légzésünk, szívverésünk viszonylag lassúvá és egyenletessé válik.
Lelki állapotunk kihat a testünkre, és ez igaz fordítva is.
Ha hirtelen elkezdjük gyors egymásutánban kapkodni a levegőt, bizton számíthatunk rá, hogy pánikhoz hasonlatos érzéseket tudunk kiváltani, különösen azoknál, akiknél ez a probléma fennáll.
Lényegében a érzelmeink és testi érzéseink összhangban “akarnak” lenni egymással.
A pánik kezelésében az alábbi tény lesz a segítségünkre: Ha testünk nyugodt, ellazult, az nincs “összhangban” a riadalom érzésével, “ütni” fogja azt, így szorongásunk csökkenni fog. Ennek megfelelően, ha relaxált állapotban képzeletben vagy a való életben szembesülünk azzal, amint pl. az utcán ránk tör a pánikroham, majd képzeletben eljátszuk vagy a való életben kiváltjuk annak lecsengését és megoldódását, akár képzeletbeli, de mégis szervezetünk számára valamelyest “valóságos” tapasztalatunk elkezdi kissé ellensúlyozni a korábbi pánikot keltő berögződéseket, ennek hála máris nem lesz annyira ijesztő annak valódi bekövetkezte.

Mindehhez meg kell tanulnunk RELAXÁLNI, pl. autogén tréning segítségével.
Ez két okból is hasznos:
az egyik, hogy ezáltal képessé válunk arra, hogy testünk ellazításával lelki NYUGALMUNKAT is előállítsuk,
a másik pedig hogy megtapasztaljuk, NEM VAGYUNK KISZOLGÁLTATVA testünknek, képesek vagyunk kontrollt gyakorolni fizikai állapotunk fölött.

Ezeken felül érdemes átgondolnunk, mely félelmetes GONDOLATAINK táplálják pánikrohamjainkat.
Ha pl. az a rémkép él a fejünkben, hogy elájulunk az utcán, és NEM LESZ, AKI SEGÍTSEN, értékelhetjük, mennyire reális ez a gondolat. Pl.: az előző hónapban 10 pánikrohamom volt, ebből 0 alkalommal ájultam el. Emiatt valószínű, hogy a továbbiakban sem fogok, ennek a betegségnek egyébként sem velejárója az ájulás (pánikosok lényegében sosem ájulnak el rohamjaik során, annak dacára, hogy pont ezt érzik). Ha mégis elájulnék, nem valószínű, hogy a zsúfolt utcán senki nem segítene. Ahogy egy baleset tanúi is kihívják a mentőt, lenne olyan járókelő, aki gondoskodik rólam.
Másik gyakori félelem, hogy attól tartunk, pánikrohamunk nem is pánikroham, hanem valamilyen KOMOLY FIZIKAI BETEGSÉG tünete. Ekkor emlékeztethetjük magunkat, hogy a vizsgálatok során semmit nem találtak, és ha tüneteink tökéletesen megfelelnek a pánik leírásának, talán elhihetjük, hogy ezzel van dolgunk.
Bizonyos esetekben praktikus segítséget kérnünk szeretteinktől is. Ha pl. az aggaszt, hogy rosszul leszünk, és jó ideig senki nem veszi észre, hogy eltűntünk, megteremthetjük biztonságérzetünket azzal, hogy amíg ezzel a betegséggel küzdünk, jelezzük valamelyik hozzátartozóinknak, ha kimegyünk az utcára, és megkérjük, hogy ha x idő múlva nem írunk neki sms-t, hogy megérkeztünk oda, ahova indultunk, nézzen utána, hogy jól vagyunk-e.
Fontos megjegyezni, hogy a segítségkérés ellene is hathat gyógyulásunknak. Ha félelmeinket kivédendő valaki kísér minket, és ennek következtében nyugodtabban tudunk közlekedni pl. ez azt az elképzelést erősíti bennünk akarva-akaratlan, hogy “AZÉRT ill. CSAK AKKOR tudok nyugodtan közlekedni, ha XY velem tart, én egymagam nem tudok megbirkózni a helyzettel.” Ld. alcímünk: vagyis nem cél valamitől- képletesen: “törülköző”- függeni. Magabiztos önálló fellépésünk érdekében érdemes kísérő nélkül szembesülnünk félelmünk tárgyával.

Felállíthatunk egy hierarchiát, egy SORRENDET arról, hogy milyen helyzetben mennyire félünk az esetleg bekövetkező pánikrohamtól. A skála alján helyezkedik el az, amitől bár tartunk, de ettől a legkevésbé, a tetején, amitől a leginkább. Ezek után gyakorolhatunk.
A gyakorlást lehet képzeleti gyakorlatokkal kezdeni, ekkor a félelmetes helyzettel képzeletben szembesülünk és szintén elképzeljük annak megoldódását, pánikunk lecsengését, ezt folytathatjuk azzal, hogy a való életben is kipróbáljuk elsajátított készségeinket.
Ha pl. a skála alján van az, hogy a szomszédos boltba megyünk át a párunkkal, ismételhetjük ezt addig, amíg a szorongásunk csillapszik. Ez a visszajelzés megerősít minket abban, hogy nem kell annyira félnünk, és megpróbálkozhatunk a következő lépcsővel, mígnem a legfelsőben is biztonságosan mozgunk.

Szintén érdemes mihamarabb elkezdeni PÁNIKNAPLÓT vezetni, tehát lejegyezni, hogy a pánikroham előtt mi történt, mire gondoltunk, hogyan éreztünk. Ha rendszeres regisztráljuk ezeket, mankót kaphatunk ahhoz, hogy megtaláljuk, MI VÁLTJA KI nálunk a pánikot. Könnyen rábukkanhatunk pl. olyan gondolatainkra, melyek villámgyorsan átfutnak a fejünkön, nem is tudatosulnak, de ahhoz épp elegek, hogy pánikrohamot váltsanak ki.

Ezzel a kezelés “lényegéhez” jutunk el. Ha rájövünk, mi váltja ki az eddig esetleg ok nélkülinek megélt rohamokat, elkezdhetünk a valódi problémánkkal foglalkozni. A pánik háttérben SZÁMOS OK lehet, ez EGYÉNILEG VÁLTOZÓ. Szakember segítségével megtalálhatjuk azt, mely sérülésünk (legyen az gyermekkori vagy későbbi) van ránk máig hatással, olyan módon, hogy befolyásolja azt, ahogyan a világot leképezzük magunkban, ahogy gondolkozunk és ahogy érzünk (lásd. séma sorozatunk:http://www.pszichorendeles.hu/pszichologus-grafologus/sema-sorozat ).
Például ha szüleink túlzottan is kontrolláltak minket, és ettől tehetetlennek éreztük magunkat, lehet, hogy most ennek az érzésnek az újraéledése (pl. domináns társ) nyomja be a vészgombot, és váltja ki a vészreakciót, esetünkben a pánikot.
Ahogy jeleztük, ez csak egy példa, a végtelen lehetséges magyarázat közül, melyekre jó eséllyel rábukkanunk, ha pszichológushoz fordulunk. És ha rábukkantunk, már tudjuk, mit kell kezelni (ennek módjáról szintén találtok információt a séma- sorozatban http://www.pszichorendeles.hu/pszichologus-grafologus/sema-sorozat )!

folyt. köv.

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, pánik | Szóljon hozzá most!

Ne pánikolj, ha pánikolsz!

bálnaKorunk betegsége a pánik, melynek tüneteit már a laikusok is széles körben ismerik, gyakran hallani ismerőseinkről, hogy ezzel a problémával küzdenek, vagy akár mi magunk is megtapasztaltuk már életünk bizonyos szakasza(i)ban. A PÁNIK bélyeget mára ha kell ha se rásütjük boldog-boldogtalanra;), de mivel a kezelési lehetőségek kevésbé ismertek, mint a tünetek, hajlamosak vagyunk ezt valamilyen megváltoztathatatlan problémaként kezelni, melynek ki vagyunk szolgáltatva. Mai bejegyzésünkben arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ez nincs így, a pánik hatékonyan kezelhető pszichológus segítségével.

Lássuk először, hogy mit is jelent!

Mindannyian megtapasztaltuk már, milyen érzés, amikor ránk tör a félelem: légzésünk szaporább lesz, izmaink megfeszülnek, szívünk kalapál, idegessé válunk, figyelmünk beszűkül. Általában tudjuk, hogy mi ennek az oka, megcsúszunk az autóval az úton, felettesünk elmarasztal, volt szerelmünk mással kezd járni stb.

Előfordul viszont az is, amikor észleljük magunkon a félelem tüneteit, de NEM TUDJUK meghatározni, MITŐL félünk, vagy tudjuk ugyan, de nem tartjuk indokoltnak az attól való félelmet, vagy annak mértékét. Ezt a homályos fenyegetettség érzést nevezzük szorongásnak.

A szorongásnak több típusa van, ide sorolható:
-a pánik (visszatérő rettegéshullámok)
-a kényszer (betolakodó gondolatok miatti szorongás)
-a fóbia (bizonyos tárgytól, tevékenységtől vagy helyzettől való ésszerűtlen félelem)
-a generalizált szorongás (szűnni nem akaró, nem egy konkrét, meghatározható dologgal kapcsolatos szorongás)
-az akut stressz zavar (traumatikus élmény következtében kialakuló szorongás)

Mai bejegyzésünkben a napjainkban meglehetősen elterjedt pánikról lesz szó.

Mit tapasztalhatunk a pánikroham során?

Hirtelen, sokszor váratlanul az alábbi kellemetlen testi érzetek törhetnek ránk:

-szívünk erőteljesen és vagy szaporán verni kezdhet
-megizzadhatunk
-remegni reszketni kezdhetünk
-úgy érezhetjük menten megfulladunk, légszomj törhet ránk
-úgy érezhetjük mintha gombóc lenne a torkunkban
-mellkasunkban fájdalmat érezhetünk
-hányingerünk támadhat, hasunkban kellemetlen érzést tapasztalhatunk
-szédülés törhet ránk, bizonytalanul érezhetjük magunkat vagy azt érezhetjük, mindjárt elájulunk
-úgy érezhetjük mintha nem lenne valós, ami éppen történik velünk, vagy úgy, mintha a testünk nem tartozna hozzánk
-félni kezdhetünk attól, hogy megőrülünk, vagy attól, hogy elveszítjük az uralmat önmagunk felett
-halálfélelem törhet ránk, zsibbadást bizsergést érezhetünk
-rázhat a hideg, kipirulhatunk, vagy hirtelen nagyon melegünk lehet

Ezek a rossz érzések ahogy jöttek úgy vonulnak el, az egész roham jellemzően kb. 10 perc alatt lezajlik.

Mi zajlik testünkben a pánikroham során?

A pánikot külső (pl. csúszós autóút, zsúfolt buszon utazás vagy akár mozi stb stb.)
és belső (pl. a párom nem köszönt el reggel, emiatt hirtelen úgy éreztem, egyáltalán nem vagyok neki fontos) ingerek is kiválthatják.

Emiatt testünk -egyébként valódi vészhelyzetben a túlélést szolgáló de jelen esetben pl. moziban ülve indokolatlan vagy túlzó, ezáltal már nem hasznos- vészreakciót produkál (fenti tünetek),

melyekre úgy reagálunk mintha, valami
JELENTŐS azaz figyelmet érdemlő
“borzasztó” azaz VESZÉLYES,
és KEZELHETETLEN
dolog lenne.

Pl. Mivel úgy érezhetjük, hogy menten megfulladunk, “logikus” lépésnek tűnik, hogy elkezdjük kapkodni a levegőt. Pedig valójában ezzel rontunk a helyzeten. Viselkedésünk következtében a kelleténél több oxigén jut a szervezetünkbe, amely olyan testi változásokat idéz elő, ami fokozza azokat a testi érzéseket, amelyeket le szerettünk volna küzdeni.

Így aztán még idegesebbek leszünk,
és a roham egyre hevesebbé válik.

Pár perc múlva azonban testünk “kifárad”, a vészreakció enyhül, majd megszűnik.

(Ennek hátterében sokrétű biológia folyamatok állnak, pl. a fokozott oxigénfelvétel miatti hiperventilláció, a széndioxid- veszteség, a vázizomzat összehúzódása, a szimpatikus idegrendszer túlműködése.)

A következő bejegyzésükben kifejtjük miként kezelhető a pánik!
folyt. köv.

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, pánik | Szóljon hozzá most!