A Trauma utáni stressz zavar (PTSD) kezelése- “Ami történt, szomorú, de megtörtént. Az életem megy tovább!”

ptsd kezA poszttraumás stressz zavarban szenvedők
SÖTÉTkövetkeztetéseket vonva le
RÉSZinformációkból
… KISZAKADNAK a normál kerékvágásból
így aztán a sokkoló esemény emléke figyelmet követelve magának újra meg újra kísérti őket.

Lehet, hogy most zsigerileg nem esik jól a traumával aktívan foglalkozni, de megéri, mert a pszichológussal folytatott munkával tünetmentessé válhatunk!
Lássuk, mire lehet számítani, ha hozzánk fordultok:)

A tünetmentesség akkor érhető el, ha a traumával az alábbi módon “bánunk el”:
1. a trauma élményével kapcsolatban a TELJES képnek legyünk birtokában, ne rekesszünk ki információkat, emlékrészleteket az agyunkból,
2. a “beeresztett” információkat TÁRGYILAGOSAN, minél inkább torzításoktól mentesen értelmezzük, és fésüljük össze eddigi nézeteinkkel,
3. valamint “begubódzó” viselkedésünkkel ne tegyünk keresztbe magunknak.
Végtére is a nem múló, erős szorongásunk, mivel megkapja a neki járó figyelmet csökken, és a trauma emlékével együtt egy “a múltam” címkével ellátott neki kijáró polcra kerül az emlékezetünkben.

Első teendőnk a bajunk megértése után, hogy a zavarunkat konzerváló viselkedéseinket rendezzük.
3.) Ahogy első PTSD-ről szóló bejegyzésünkben írtuk, trauma után sokan az elkerülő viselkedést választjuk: nem megyünk társaságba, mert nem akarunk a történtekről beszélni, mert arra számítunk, a többiek nem értenének meg vagy nem megfelelően reagálnának, illetve nincs is igényünk a társaságra, szívesebben gubózunk be, és terelejük el a figyelmünket, akár nyugtatókkal, alkohollal. Gyakran elhanyagoljuk családunkat, munkánkat, életünk beszűkül.

A pszichológussal folytatott munkának az is célja, hogy lépésenként visszatérjünk a mindennapokba, és újra teljes életet éljünk.
pl. Apránként felvehetjük a kapcsolatot régi barátainkkal.

Most már elkezdhatünk magával a traumával foglalkozni!
Hogy helyrerakhassuk a trauma emlékét, mindent meg kell tudnunk róla, csak akkor állapíthatjuk meg, hogyan reális róla gondolkodni.

1.) Ha valamilyen megrázó traumát élünk át, legtöbben úgy reagálunk, hogy igyekszünk nem gondolni a velünk történtekre, elhessegetjük az eszünkbe ötlő képeket, gondolatokat. Ez viszont nem segíti, hogy idővel feldolgozzuk, ami velünk történt.
A pszichológussal folytatott munka kiemelten fontos részét képezi, hogy a TRAUMÁT ISMÉTELTEN FELIDÉZZÜK,
egyrészt relaxált állapotban, képzeletünkben,
másrészt akár a való életben, pl. az esemény helyszínén.

->Ez önmagában is hasznos, mert az ismételt felidézés FESZÜLTSÉGOLDÓ hatással bír, pláne, ha relaxált állapotban idézzük fel az eseményeket. Amit már ezerszer átgondoltunk, átbeszéltünk, az kevésbé kelt félelmet, mint amire rágondolni sem merünk.

->Másrészt amiatt fontos, mert így ESZÜNKBE JUTHATNAK AZ ELFELEJTETT RÉSZLETEK, amelyek segíthetnek a helyzet reálisabb értelmezésében. 2.) pontban látni fogjuk, nagyon sok múlik azon, hogy idővel képesek legyünk reálisan, objektíven látni, a történteket helyre tenni, reálisan értelmezni. Ehhez viszont szükséges az, hogy minden fontos részletnek tudatában legyünk, és mérlegeljük azokat, amikor az eseményeket mérlegeljük, magyarázzuk és következtetéseket vonunk le a jövőre nézve.

2.) A következő lépésben arra törekszünk, hogy egy TORZÍTÁSOKTÓL MENTES VÉGKÖVETKEZTETÉSRE jussunk arról, hogy mit jelentenek számunkra a történtek.
Ugyanis a trauma hatása alatt gyakran vonunk le olyan következtetéseket, melyek józan fejjel nem reálisak.
A pszichológus segít rábukkanni a mérlegelésre érdemes gondolatokra, és különböző technikákkal segít ezeket reális mederbe terelni.

Álljon itt néhány példa:

Juthatunk pl. arra a következtetésre, hogy a VILÁG VESZÉLYES, semmi jóra nincs kilátásunk.

PTSD esetén jellemző, hogy nem azt könyveljük el magunkban, hogy “bár történt egy szörnyű esemény, a világ ettől nem lett veszélyesebb, mint ezidáig, ezért ahogy eddig is megvoltak a terveim, hittem abban, hogy boldog leszek, úgy ez a lehetőség továbbra is fennáll, és tehetek érte”. Ehelyett olyanokat gondolunk, hogy “lezárult az az életszakasz, hogy járjanak nekem dolgok”, “nincs jogom örülni”, “veszélyekre és boldogtalanságra számíthatok” stb.

Szintén gyakori, hogy BŰNÖSnek érezzük magunkat, lelkiismeret-furdalásunk van.

Foroghatnak olyan gondolatok a fejünkben, hogy “bűnös vagyok, mert ha ezt és ezt tettem volna, máshogy alakultak volna a dolgok”, “több embert kellett volna megmentenem, ahelyett, hogy pánikolok”, “nálam jobb emberek meghaltak, nem lenne szabad élnem” stb.

Az is előfordulhat, hogy kiragadunk bizonyos emlékképeket, nem vesszük tekintetbe a helyzet további fontos tényezőit, így olyan következtetésekre jutunk, mint “NEM VAGYOK FONTOS”, “NEM SZERETNEK” stb.

Pl. elképzelhető, hogy a kórházban azért nem láttak el azonnal, mert sokan súlyosabban sérültek mint én, de emlékezhetünk úgy, hogy “megsértettek, megaláztak, nem vagyok fontos senkinek, senki nem törődött velem, tőlük meg is halhattam volna”.

Szintén előfordulhat, hogy amikor a velünk történtek OKÁT KUTATJUK, nem veszük figyelembe minden fontos információt.

Pl. nem mindegy, hogy azt gondoljuk, volt férjünk azért vert meg, mert utált és rosszat akart nekünk, vagy azért mert pszichiátriai kezelésre szorult. Szintén nem mindegy, hogy arra gondolunk-e, hogy rossz emberek vagyunk, ezért történt ez velünk, vagy hogy rajtunk kívülálló oka volt az eseményeknek, melyre nem voltunk hatással.

Gyakran a trauma átélése után egyáltalán nem világos számunkra, hogy mik azok az ÉRZÉKENY PONTOK, melyek tisztázása, átgondolása elengedhetetlen a trauma feldolgozásához. Valószínűleg nem is gondolkozunk ezen, hisz épp elég a tudat és az emléképek, hogy mi történt.
A pszichológus képes viszont kívülről, objektíven látni az eseményeket, így a vele folytatott munka nagy segítség lehet abban, hogy megtaláljuk azt, hogy az eseményt milyen módon értelmezzük esetleg félre vagy mely jelentése az, ami leginkább bántó és feldolgozhatatlan számunkra.

Ha a traumatikus események minden lényeges emlékfoszlánya hozzáférhető, és reális következtetéseket vontunk le belőle, az esemény újbóli felidézésével stabilizálhatjuk jelenlegi hozzáállásunkat, és elbúcsúzhatunk a PTSD kínjaitól:)

Következő bejegyzésünkben a generalizált szorongásról, tehát arról a szorongáról lesz szó, melyet átélünk, de nem tudjuk az okát!

folyt. köv.

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, poszttraumás stresszzavar | Címke: , | Szóljon hozzá most!

A trauma utáni stressz- zavar okai: Miért félünk, amikor már nincs mitől?

ptsd happen
A poszttraumás stresszzavarban szenvedők életét megkeseríti, hogy egy korábbi megrázó esemény a jelenben is kísérti őket, míg az egyébként érdekes emberek és tevékenységek elvesztik vonzerejüket, lelkesítő mivoltukat. (Arról, hogy milyen jelek utalnak arra, hogy PTSD-ben szenvedsz, az előző bejegyzésünkben olvashatsz.)

A PTSD meglehetősen “rejtélyes” betegség, hiszen “logikus”, hogy egy megrázó élmény megviselje az embert,
de mi magyarázza, hogy mint említettük a PTSD legtöbbször nem azonnal, hanem viszonylag sok idővel a traumát követően jelentkezik?
Az idők során sokakat ért már valamilyen trauma, de vajon miért alakul ki az eseteknek csak egy részében poszttraumás stressz zavar?

A “kalamajkát” nem egyszerűen egy sokkoló esemény okozza!

Mindenkinek egészséges, túlélést szolgáló igénye, hogy egy egységes kép éljen a fejében a dolgok: önmagunk, más emberek, a világ működéséről. Igyekszünk tehát a velünk történő eseményeket az eddig már kialakult világképünkkel összeegyeztetni.
Hogy ne minden időnket az összeegyeztetés vegye el ,szelektálunk az ingerek között: a “tök mindegy” típusúakra nem pazarlunk időt, de egy élet-halál helyzet figyelemre érdemesnek tűnik, ezért tehát nem tudjuk kikerülni, hogy foglalkozzunk vele.
Ha akarjuk ha se, a trauma sugallta VILÁGKÉPET kénytelenek vagyunk összefésülni az eddigi nézeteinkkel, egészen addig, amíg ez nem sikerül.
A PTSD indítékát illetően teljesen érthető, lényegében egy FOLYAMATOS PRÓBÁLKOZÁS, A TRAUMA FELDOLGOZÁSÁRA.

Azért lehetséges, hogy nem azonnal fejlődnek ki a tüneteink, mert nem a trauma maga a fő gond, hanem a későbbi leképződése a fejünkben, az emléke.

Tehát a traumát mindenki “kénytelen” valahogy feldolgozni, hogy ne legyen egy nagy zavar a fejében:) De miért nem megy ez “flottul” azoknak, akiknél a PTSD kialakul?

A zavar létrejöttében és fennmaradásában alapvetően 2 féle ok játszik szerepet:

1. A trauma alapján egyértelműen és széleskörűen igaznak vélt NEGATÍV KÖVETKEZTETÉSEKET vonunk le a világ, mások és önmagunk működésére nézve.

A trauma utáni stressz- zavarban szenvedők bizonyos szempontokból negatívabban helyezik be világképükbe a történteket mint az azt idővel “kiheverő” társaik.
A traumát követően a következő kép alakul ki a fejükben:

a) A VILÁGBAN ROSSZ DOLGOK TÖRTÉNNEK:
A világ, vagy ők maguk mostantól nem olyan, ahogy a traumát megelőzően gondolták, hanem olyan rosszá vált mint ahogy a trauma alatt tapasztalták.
A történtekből például valami olyan konklúziót vonnak le, hogy a “világ egyre veszélyesebbé válik” vagy “többé nem vagyok elfogadható ember”.
Nehezükre eshet elfogadni azokat az érveket, melyek ellentmondanak hiedelmüknek: pl. “nem a világ lett veszélyesebb, csak én most éltem át valami igazán veszélyeset, emiatt látom úgy látom, hogy rosszabb a helyzet, mint eddig volt, és bármikor bajom eshet” vagy “ nem tehetek a többiek haláláról, nem én okoztam a katasztrófát, az, hogy szerencsésen megmenekültem, nem jelenti, hogy bűnös vagyok”.

b) ÉN OLYASVALAKI VAGYOK, AKIVEL ROSSZ DOLGOK TÖRTÉNNEK:
Előfordulhat, hogy túlzottan ÁLTALÁNOSÍTUNK, pl. “vonzom a bajt”, “a rossz dolgok mindig velem történnek” stb.
Ezek a vélekedések ELKERÜLŐ viselkedéshez vezetnek, pl. egy autóbaleset után nem ülünk többet autóba, így félelmünk nincs esélye csillapodni, hiszen nem tapasztaljuk meg, hogy vezettünk, de semmi bajunk nem lett.

c) ÉN MAGAM MŰKÖDÖM ROSSZUL, ÉN VAGYOK ROSSZ VALAMILYEN SZEMPONTBÓL:
Pl. azt hihetjük, hogy rendszeresen betörő rossz emlékeink azt jelzik, hogy többé nem vagyunk képesek kontrollt gyakorolni gondolataink felett.
Attól való félelmünkben, hogy nem tudjuk “leállítani” a traumával kapcsolatos gondolatainkat, nagy erőkkel igyekszünk inkább elhárítani azokat, de ezzel csak azt érjük el, hogy még gyakrabban eszünkbe jut, hisz ha arra gondolunk, hogy “nem gondolok rá, nem gondolok rá”, akkor máris rágondolunk.

d) MÁSOK ROSSZUL BÁNNAK VELEM:
FÉLREÉRTELMEZHETJÜK KÖRNYEZETÜNK REAKCIÓJÁT. Környezetünk tapintatos hallgatását (főleg autóbaleset vagy szexuális bántalmazás után) nemtörődömségnek, figyelmetlenségnek vehetjük, ami a másoktól való elszigetelődéshez vezethet.
Ez pedig meggátol abban, hogy megbeszéljük a traumát, és visszajelzéseket kapjunk az esetleges túlzottan negatív elképzeléseinkről.

2. A traumával összefüggő emlékeket NEM DOLGOZZUK FEL.

Emlékeinket különböző módon raktározzuk,
állhatnak főleg érzékletekből (látvány, hang, szag, érzés a testünkben stb.)
vagy főleg gondolatokból.
Vannak, akiknek a gondolatai teljesen tiszták a trauma bekövetkezte alatt,
míg mások mindent elárasztó ingerözönről számolnak be, amelyben szinte lehetetlen kiigazodni.
Utóbbi esetben nagyobb eséllyel alakul ki stressz-zavar a trauma után.

A PTSD-ben szenvedők nem helyezik a trauma emlékét egy idő, hely szerint “visszakereshető” “polcra” az agyukban, mint pl. az olyan semlegesebb emlékeket, mint az “amikor iskolás voltam”,
hanem egy “behatáskatyvaszként” egy átláthatatlan zsákba tuszkolják, és igyekeznek a süllyesztőbe dobni.
A rendetlenségből nehéz elővenni bármit, amit akarnánk- az emlékeket nem tudjuk akaratlagosan előhívni,
viszont akaratunk ellenére túl sok minden túl könnyen emlékeztethet a traumára, hisz nem komplex gondolatokat tároltunk el, amire kevés dolog hasonlít, így kevés dolog emlékeztet rá, hanem látványokat, hangokat, szagokat, érzéseket, melyre nagyon sok minden hasonlíthat. És máris úgy érezzük magunkat, mint akkor..

A trauma feldolgozását tovább nehezítik az alábbi tényezők:
-Ha az esemény váratlanul történik, nem tudtunk felkészülni rá,
-ha gyermekkorban történik, és nem tudjuk emiatt “felnőttesen” rendszerezve feldolgozni,
-vagy ha nagyon ellentétes a világképünkkel (bántanak, holott meg voltunk győződve,hogy minket soha senki nem tudna bántani).

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a PTSD-ben szenvedők
megpróbálják ELHESSEGETNI a betörő gondolataikat, amik ettől gyakoribbá válnak,
megpróbálnak későn feküdni és korán kelni a rémálmok ellen, amitől csak nehezebb koncentrálni, egyre ingerültebbek lesznek tőle,
megpróbálják elkerülni a traumára emlékeztető dolgokat,
vagy alkohollal próbálhatják oldani a feszültséget,
tehát különböző módokon elkerülik, hogy a traumára gondolhassanak, így a hozzá fűződő szorongást sem tud idővel oldódni.

Következő bejegyzésünkben a poszttraumás stresszbetegség kezeléséről írunk…

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, poszttraumás stresszzavar | Szóljon hozzá most!

PTSD= Trauma utáni stressz betegség “Mintha csak most történne…Miért éppen velem?

ptsd want youA híradásokból gyakran értesülünk olyan katasztrófákról, balesetekről, mely miatt sokan földönfutóvá válnak, elvesztik szeretteiket stb.
Ezek lehetnek TERMÉSZETI csapások, mint pl. a földrengés vagy az árvíz,
és lehetnek EMBEREK által előidézett megrázkódtatások, mint a háború, tömegszerencsétlenség, baleset.
De nem csak tömegszerencsétlenségek során érhetik az embert traumák, EGYÉNI életünkben is történhetnek hasonló erejű megrázkódtatások.

Akár szereplői, akár tanúi vagyunk egy olyan eseménynek,
melyekben HALÁL vagy súlyos SÉRÜLÉS következ(het)ett (volna) be,
s TEHETETLENNEK éreztük magunkat vagy MEGRÉMÜLTÜNK
POSZTTRAUMÁS STRESSZ- ZAVAR alakulhat ki nálunk (nem feltétlen azonnal, hanem akár 1-2 év elteltével.)

Emiatt egyrészt ÖNKÉNTELENÜL ÚJRA MEG ÚJRA ESZÜNKBE ÖTLIK A FELZAKLATÓ ÉLMÉNY:
ha akarjuk ha se rágondolunk,-nehezünkre eshet koncentrálni, GONDOLATAINK kavaroghatnak, ugrándozhatnak,, elfelejthetjük, mivel akartuk folytatni mondandónkat.
erről (rém)álmodunk- rosszul alhatunk, (nem tudunk elaludni vagy felébredünk éjszaka, túl keveset vagy túl sokat alszunk…)
vagy akár mintha csak most történne, szinte kézzelfoghatóan észleljük a jelen nem lévő eseményeket.
Ennek következtében szenvedünk, kellemetlen testérzéseink támadnak (mintha csak most kéne élet-halál küzdelmet folytatnunk, melyben “logikus”, hogy testünk is felkészül a harcra vagy a menekülésre pl.: szívünk nagyobb fordulatszámra kapcsol, verejtékezhetünk, “melléktermékként” szánk kiszáradhat, megszédülhetük, elpirulhatunk, mellkasunkban nyomást érezhetünk)
de akár fájdalmakat is érezhetünk itt-ott, vagy egyéb “fura” érzéseket a testünkben.
Másrészt KI AKARUNK ZÁRNI AZ ÉLETÜNKBŐL, TUDATUNKBÓL MINDENT, AMI A TRAUMÁRA EMLÉKEZTET:
gondolatokat, érzéseket, nem akarunk a témáról beszélgetni,
kerüljük azokat a helyeket és embereket, amik és akik összefüggésbe hozhatók a traumával.
Lehet, hogy nem is TUDUNK visszaemlékezni a tarumára.

Harmadrészt mindeközben egyre SZŰKÜL ÉLETTERÜNK:
A JÖVŐ elvesztheti vonzó voltát, nem reménykedünk benne, hogy pl. egy hosszú boldog élet vár ránk.
Más fontos TEVÉKENYSÉGEKBEN nem veszünk részt vagy legalábbis nem igen érdekelnek,
az EMBEREK is hidegen hagynak, távol érezzük magunkat mindenkitől,
ÉRZELMEINK eltompulhatnak, van aki úgy érezi szeretni sem képes.
Ingerlékenyek lehetünk, mely akár dühkitörésekben is megnyilvánulhat.De előfordulhat az is, hogy lelkiismeret-furdalást érzünk, azok miatt, akik nem élték túl a tragédiát.
Túlzottan éberek is lehetünk és kiélezve mindenre, ami veszélyt jelezhet.

Ezek miatt MUNKAHELYI TELJESÍTMÉNYÜNK csökkenhet, EMBERI KAPCSOLATAINKRA a korábbinál kevesebb figyelmet fordíthatunk.

Ennek az állapotnak a felismerése és gyógyítása kiemelkedően fontos, megelőzendő hogy állandósuljon, vissza-vissza térjen.

Következő bejegyzéseinkben a zavar okaiba és kezelésébe nyújtunk betekintést!

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, poszttraumás stresszzavar | Szóljon hozzá most!