Rejtélyes testi tünetek 5. “Soha nem gurulok dühbe, helyette tumort növesztek” Woody Allen Inkább gurulj dühbe! – A kezelésről

szom kezHa régóta szenvedünk kellemetlen testi tünetektől általában utolsóként jut eszünkbe az, hogy e mögött lelki ok is állhat. Manapság szerencsére egyre gyakoribb, hogy az orvosok figyelmeztetnek minket, ha úgy látják, minden lehetséges testi okot kizártak, további vizsgálatoknak nincsen értelme, ellenben annál nagyobb annak, hogy pszichológust keressünk fel. De elég csak a saját tapasztalatainkra hagyatkoznunk, és felidéznünk, hogy majd kiugrott a szivünk egy-egy olyan élethelyzetben, amikor izgultunk, pl. egy vizsga miatt. Ráébredhetünk, hogy tulajdonképpen eddig is tapasztaltuk, amit most nehezen hiszünk, hogy a test és a lélek változásai kéz a kézben járnak. Talán ezt átgondolva is kétkedéssel fogadjuk az ötletet, de érdemes lehet a lelki hátteret is megvizsgálni, legrosszabb esetben kiderül, hogy mégsem itt kell keresgélnünk. A másik lehetőség pedig – ami jóval gyakoribb testi ok híján, – hogy a háttérben meghúzódó szorongásaink feltárásával, (melyek kezdetben valószínűleg nem túlzottan tudatosak), illetve a kezelés megkezdésével pár alkalom után már érezzük, hogy valamivel jobbra fordul az állapotunk. Ekkor már könnyebb lesz felelős döntést hozni a folytatásról.
Fontos leszögezni: panaszaink egyrészt valósak, másrészt nem leszünk “bolondok” sem attól, hogy pszichológushoz megyünk, sem attól, ha a testi panaszaink hátterében testi okot találunk.
Ennek fényében:

Mai cikkünkben azt mutatjuk be, hogy mire számíthatunk a pszichológusnál.

1.) Áll-e lelki ok a háttérben?

Az első cél annak kiderítése, hogy állnak-e, és ha igen, milyen lelki okok a betegség mögött? Gyakran már az első beszélgetés során megtaláljuk azokat a lelki tényezőket, melyek a testi tüneteket okozhatják. Ha ilyenre azonnal nem derül fény, vagy szeretnénk még inkább megbizonyosodni arról, hogy jó úton járunk, illetve szeretnénk minél árnyaltabban látni az összefüggéseket, érdemes egy viszonylag egyszerű megfigyeléses módszert alkalmaznunk. A feladat a következő: egy-két héten keresztül fel kell jegyezni az alábbiakat:(zárójelben példákat olvashattok a kitöltésre)

- tünet (közérzetem elromlásnak mikéntje: szédelegtem, hátam fájt, savat köptem stb. stb.)
- tünet megjelenésének időpontja ( szombat délután 4 óra, hétfő reggel 6.30 stb.)
- tünet időtartama (2 óra hosszat)
- tünet erőssége (1-10 ig terjedő skálán pontozva 8)
- mi előzte meg a tünet jelentkezését (mi történt velem, mi foglalkoztatott, milyen gondolatok kavarogtak a fejemben, mit csináltam stb. pl. feleségem más programot akar mint én vagy pl.nyugdíjasként egyedül ücsörögtem tétlenül otthon )
- reakcióm a tünetre (mit próbáltam tenni ellene: pl. kíméltem magam: lefeküdtem aludni, vagy pl. nem mondtam ki amire gondoltam, csak hogy békesség legyen)
- környezetem reakciója a tünetre (pl. megijedtek vagy kiabáltak vagy orvoshoz vittek vagy kiszolgáltak)

Elsőre sokan szkeptikusak ennek a módszernek a kapcsán, biztosak benne, hogy semmi érdemi nem fog kiderülni, nem gondolják, hogy gondolataikkal vagy érzéseikkel összhangban jelennek meg a tüneteik, azt tapasztalják, hogy véletlenszerűen lépnek fel panaszaik.

Ennek ellenére mindenképp érdemes lefolytatni ezt a megfigyelést, ha mást nem, tekintsünk rá kísérletként, vesztenivalónk maximum heti 1-2 órányi idő lehet.

A nyereség viszont annál nagyobb, hisz az esetek döntő többségében kiderül, hogy a testi tünetek nem függetlenek lelkiállapotunktól. Nincs ebben semmi különös, tudományosan bizonyított tény lelkünk és testünk egymásra gyakorolt hatása.

2.) A megtalált probléma kezelése

Ha kiderítettük, milyen lelki ok áll testi tüneteink mögött, részben nyert ügyünk van: megtudtuk, mit kell kezelni.

Nehéz ilyenkor azonnal belenyugodni a magyarázatba, igazán meggyőző bizonyíték az lesz, amikor már nem csak a párhuzamot látjuk a testi és a lelki történések között, hanem tüneteink egyre ritkábban, egyre enyhébben lépnek föl, mígnem végül egyre gyorsabban kapcsolva önállóan kezelni tudjuk őket, vagy megszűnnek.

Sokunknak ez az elvárása, hogy a tüneteink pikk-pakk megszűnnek, a másik pillanatban meg áteshetünk a ló túloldalra, és azt hihetjük, reménytelen a helyzetünk. A valóság az, hogy a kezelés látványos eredményeket hoz, de természetesen nem varázsütésre.

Innentől kezdve ez a pszichológussal folytatott munka fő célja.

Azt, hogy a kezelés pontosan hogyan fog zajlani, az határozza meg, hogy milyen lelki problémával állunk szemben. Arról, hogy milyen nehézségre milyen megoldások kínálkoznak, részletesebben olvashattok itt:http://www.pszichorendeles.hu/pszichologus-grafologus/blog

Bár a kezelést mindig egyénre szabjuk, gyakran találkozhatunk az alábbi beavatkozásokkal:

Ralaxáció

Megfigyelhetjük, hogy a test és a lélek összefügg, ha az ülés alatt mesterségesen a kelleténél több oxigént juttatunk a szervezetünkbe (testi változás), pánikrohamot válthatunk ki, az arra hajlamosaknál különösen. Megtanulhatunk légzést szabályozó, izomfeszülést csökkentő relaxációs technikákat, melyek a fenti folyamatot visszájára tudják fordítani.
Ha kellemetlen testi folyamatokra irányítjuk a figyelmünket kiváltja illetve növeli az ezzel kapcsolatos aggodalmunkat és a testi érzést, ha pedig a figyelmünket képzeleti technikák vagy másra irányuló viselkedés segítségével eltereljük az adott dologról, szenvedésünk enyhülni fog.

Nyílt kommunikáció

Sok testi panasz hátterében az áll, hogy a szervezet valahogy “szeretne” kommunikálni, de nem hagyják neki akárhogyan.

Pl. Egy férfi arra lesz figyelmes hogy gyakorlatilag savlekötőn él, amit ajánlatos 1 hétnél tovább nem szedni folyamatosan. A pszichológussal folytatott munka során feltárható, hogy az illetőt azóta mardossa a gyomorsav, mióta első nézeteltérés felmerült felesége és közte, a “békés”, egyetértéssel jellemezhető időszakokban enyhébb, s erősödik, amint “lenyel” valamit, ami valójában belülről feszíti. Szintén átmenetileg enyhül a mardosás, ha a növekvő feszültség időnként látványos dühöngés, üvöltözés keretében felszínre kerül.
Emberünk azért fúj visszavonulót minden egyes helyzetben, ami vitát is eredményezhet, mert attól tart, hogy ha elmondja őszinte véleményét, akkor felesége “leharapja a fejét”. A patáliát kerülendő annak ellenére igyekszik párja kedvére tenni, hogy a nő valójában erre vágyik-e vagy sem.
Amitől a férfi tart, megsúgja, hogy behódolás sémával állunk szemben, (ld. séma sorozatunkat:https://www.facebook.com/photo.php?fbid=448653831870757&set=pb.147598735309603.-2207520000.1389288737.&type=3&theater), tehát emberünk nem egészen arra válaszol, amivel szemben áll, hanem egy múltbéli élményre, hiszen felesége bár temperamentumos (ezért is vonzza), de voltaképp kíváncsi lenne a véleményére. A feleség viselkedésének felszíni vonásairól a férfinak valóban kínzó gyermekkori élményei jutnak eszébe, mikor is édesapja ellentmondást nem tűrően beszélt vele, nem volt visszabeszélés, különben felképelték, vagy elfordultak tőle.
A párhuzamok felismerése és a különbözőségek felfedezése révén a férfi megtanulja magát emlékeztetni, hogy nem azok a szabályok érvényesek, mint gyermekkorában, és neki sem azok a lehetőségei, mint akkor. Más gyerekkel maga nem bánna így, s nem gondolná, hogy baj, ha elmondja a véleményét. Rájön, hogy joga van, és hasznos is arról beszélni, mi esne jól neki és mi nem, hiszen akkor a másik személy is megismerheti őt a maga valójában. Mérlegeli, hogy felesége még ilyen viselkedéssel nem is találkozott a részéről, így azt sem tudhatjuk, hogyha így viselkedne, felesége hogy fogadná. Ezért aztán próbát tesz, hogy ne magába fojtsa, hanem a miértek megmagyarázásával kiadja magából, ami benne van. Így a dühnek már nem kell őt magát emésztenie, és ketten megoldást találhatnak a nézeteltérésekre. Meglepve tapasztalja, hogy a dolog bár furcsa kezdetben, de fokozatosan egyre inkább belejön, és egyrészt a feleség váratlan megértését vonja maga után, másrészt a gyógyszer fokozatos elhagyásához vezet. A gyermekkori élmények alapján kőbevésett, egyetemesen, (örökké és mindenkire) igaznak tartott világnézetből, “így működtek a szüleim és ehhez alkalmazkodva én gyermekkoromban” címkével ellátott emlék lett, és a férfi saját józan esze szerint felszabadulva reagálhat a valóságra, árnyak helyett, bátran kinyilvánítva jó és rossz érzéseit, nem emésztve többé önmagát.

Persze ahány ember annyi féle eset, ez csak egy példa volt a sok közül.

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, Rejtélyes testi tünetek | Szóljon hozzá most!

Rejtélyes testi tünetek 3.: Miért vagyok rosszul, ha állítólag nincs testi bajom?

hip teve
Az előző részek tartalmából:

Rejtélyes testi tünetekről szóló sorozatunk előző két részében azt mutattuk be, hogy a lelki zavarok milyen “becsapós” és változatos módokon tudnak testi tünetekben megnyilvánulni.
Ahogy írtuk, ezekben a lelki zavarokban az a közös, hogy a valódi lelki ok helyett valamilyen testi betegségtől tartunk/ vélünk szenvedni akkor is, ha ennek az orvosi vizsgálatok ellent mondanak. Veszélyesnek/ a reálisnál veszélyesebbnek észleljük azt, ami nem az, és emiatt szorongunk. Tehát egészségünket féltjük, miközben nincs szervi elváltozásunk: “egészségszorongással” küzdünk.

Most lássuk mi az a 4 tényező, ami közrejátszik, hogy egy-egy ártatlan testi tünetet veszélyesnek értékeljünk.

Az alábbi 4 pontban azt mutatjuk be, hogy mi felel az EGÉSZSÉGSZORONGÁS kialakulásáért!

1.) Ártatlan testi változásokat betegség jeleként értelmezzük

Ha egészségszorongással küzdünk, bizonyos testi változásokat (ilyen például a szájszárazság, kimelegedés, izzadás, izomfeszülés, nehéz légzés, gombócérzés a torokban, fáradtság, és sorolhatnánk szinte a végtelenségig.) nem az élet természetes velejárójaként, esetleg érzelmeink kísérőjelenségeként értelmezünk, hanem valami nem normális, veszélyes dologként, ami betegségre utal, s ez aggodalommal tölt el bennünket.
Nem azért szorongunk, mert erősebben dobog a szívünk, hanem azért, amit erről a szívdobogásról gondolunk. Az említett szívdobogásról ugyanis több félét lehet gondolni.

Lássuk, hogyan értelmezi ugyan azt a testi változást az ember egészségszorongás illetve pánik esetén, valamint ha ezek közül egyikben sem szenved.

Testi érzés: Hevesebben dobog a szívem.

Mit gondol a
Egészségszorongó: ”Te jó ég, hogy dobog a szívem, biztos, hogy nem volt elég alapos az orvos, aki kivizsgált. Legyengült immunrendszerem miatt nem bírom a terhelést, biztos AIDS vagy rák vagy valami olyan miatt, amit még nem is ismer az orvostudomány, fogok lassan leépülni és meghalni.”

Tehát megijedünk, hogy nagy (és általában hosszú lefolyású) baj van.
A helyzetet rontandó eszünkbe ötölhetnek elképzelésünket alátámasztó magyarázatok: “Ilyen nem történhetne, ha egészséges lennék. Ráadásul semmi különös nem történt, ülök a munkahelyemen, szóltak, hogy javítsak ki egy hibát. Ettől eddig nem volt semmi bajom. Ez is azt bizonyítja, hogy súlyos beteg vagyok.”
Ellenben megfeledkezünk arról, hogy megnyugtató magyarázata is lehet a történteknek, ettől pedig csak még hevesebben ver a szívünk.

Pánikzavarban szenvedő: Szívrohamom van! Menten meghalok. (A baj ez esetben azonnali.)

Egészséges: Úgy néz ki, ideges lettem. (pl. mert beszélgetőtársam gyenge pontomra tapintott rá.)

Tehát észleljük, hogy a szokottnál erősebben és gyorsabban ver a szívünk, ez után nem ragadunk le annál, hogy ez egy súlyos betegség tünete, hanem ha fel is merül ez a magyarázat (habár jó esetben ritkábban is merül föl), tovább gondolkodunk, mi lehet még ennek az oka. Arra jutunk, hogy a szívdobogást olyasvalami előzte meg, ami épp idegességre is adhat okot. A fenti példánál maradva: fontos lenne fizetésemelést kérnünk, de egyrészt nehezünkre esik, hogy ilyen témát hozzunk szóba, (hogy pénzről beszéljünk, hogy kérjünk, hogy mi kezdeményezzünk beszélgetést a főnökünkkel), másrészt reggel volt egy elejtett megjegyzése a főnökünknek a cég nehéz anyagi helyzetére vonatkozóan, tehát alapvetően feszültek voltunk egész nap. Amikor ránk szóltak, hogy javítsunk ki egy hibánkat, az az utolsó csepp volt a pohárban. Bár máskor egy ilyen figyelmeztetés “meg sem kottyan”, most megviselt, egyrészt mert eleve feszültek voltunk, másrészt mert rögtön arra gondoltunk, hogy így már végképp biztos, hogy nem kapunk emelést.
Tehát ideális esetben megtaláljuk feszültségünk okát, így testi betegségtől nem kell tartanunk, és a lehetséges megoldásokat, illetve a helyzet reális értelmezését (mindenki hibázik, jó munkatárs vagyok, megérdemlem a nagyobb fizetést, és valószínűleg ezt azért tudja cég finanszírozni) is átgondolhatjuk. Ettől valószínűleg szívdobogásunk is mérséklődni fog.

(Meg kell jegyeznünk, hogy az egészségszorongás gyakran kéz a kézben jár a pánikkal. Miután súlyos betegség jeleként értelmeztük (félre) a testi változásainkat, akár pánikrohamig fokozódóan szoronghatunk ezen. A pánik pedig ördögi körbe sodor, hisz még jobban megijedünk, hogy nagy baj van. Holott “agyban” dőlt el az egész: veszélyesnek bélyegeztünk egy “normális” testi tünetet.)

2.) Rossz/extrém tapasztalataink vannak a betegségekkel kapcsolatban

Ha családunkban szokatlan, vagy súlyos betegség(ek) fordult(ak) elő, az a kép alakulhatott ki bennünk, hogy nagy a valószínűsége, hogy ilyen betegség áldozatául esik az ember. Ezért érthetően nagyobb lesz a félelmünk, jobban megijedünk egy- egy tünettől, mint az ilyen betegségek megtapasztalását szerencsésen elkerült társaink.

3.) Belénknevelték, hogy a betegség “nagy cucc”, és mi esélytelenek vagyunk vele szemben

Nem mindegy, hogy miben növünk fel, vagy akár a későbbiekben milyen betegséghez való hozzáállást tapasztalunk környezetünkben. Kisebb eséllyel rémül meg az, aki nyugodt gondoskodást és “ebcsont beforr” hozzáállást tapasztalt meg gyerekkorában a szüleitől, és esetleg még azt is megtanulta, hogy a lelkiállapota is hatással van testére, mint az, akinek a családjában ilyen jellegű vélekedések uralkodtak: “minden testi tünet betegséget jelent”, “minden testi tünetnek meg kell keresni a pontos magyarázatát”, “ha a tünetek nem múlnak, az azt jelenti, hogy komoly fizikai betegség áll a hátterükben”, “gyenge a szervezetem, kímélnem kell magam”stb.

4.) Mostanában nehéz időszakot élünk meg

Betegség(ek)kel kapcsolatos szorongásaink kialakulásához nagyban hozzájárul az is, hogy mi történik velünk/ körülöttünk és ennek hatására bennünk az adott időszakban: egy ismerős, barát vagy családtag halála, a médiából szerzett információk, a stresszes, nehéz élethelyzet mind fontos szerepet játszanak.

Következő bejegyzésünkben arról lesz szó, hogy miért nehéz az ilyen jellegű betegségektől szabadulni, hogyan tartja fenn saját magát egészséggel kapcsolatos szorongásunk.

Folyt. köv.

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, Rejtélyes testi tünetek | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Rejtélyes testi tünetek 2. Valami bajom van, érzem! Szomatoform zavarok: lelki zavarok, melyeknél a testi tünetek kapnak lényeges szerepet

szom2
Szomatizáció, hipochondria, test-diszmorfiás zavar, konverziós zavar

Ezekben a tünetcsoportokban az a KÖZÖS, hogy különféle testi panaszokat tapasztalunk magunkon, amelyeket aggasztó, testi eltérésnek, vagy betegség jelének tartunk, és amelynek hátterében szervi elváltozás nem tárható fel, vagy legalábbis nem akkora, ami a szenvedésünk mértékét indokolná. Mindezek ellenére nem merül föl bennünk, hogy tüneteinknek lelki oka volna, és ha valaki a környezetünkben ilyet feltételez, azt fenntartásokkal kezeljük.

SZOMATIZÁCIÓ
Ez esetben egyszerűen abban a HITBEN élünk, hogy EGY BIZONYOS szervi bajunk van, holott valójában az ok lelki.
Kellemetlen testi tünetektől (fájdalom, emésztőszervi-, szexuális- neurológiai) szenvedünk.

HIPOCHONDRIA
Szinte leállíthatatlanul AGGÓDUNK, hogy VALAMILYEN betegség bujkál bennünk, amit nem fedeztek föl, de ott kell lennie, ha nem ennek, akkor egy másiknak.

Egyik és másik estben is testi betegségre következtetünk, de míg a szomatizációnál “tudjuk”, tudni véljük, hogy betegek vagyunk, és úgy viselkedünk, mint egy szokványos testi betegségnél, addig a hipochondriánál a viselkedésünk láthatólag csillapíthatatlanul aggódó, és valamilyen testi betegség az, ami a félelmünk tárgyát képezi.

Röviden: A szomatizáció úgy fogalmazható át “magyarra”, mint “betegségmeggyőződés”,vagyis hit abban, hogy betegek vagyunk, a hipochondria pedig mint “betegségfóbia”, azaz mint rettegés a betegségtől.

Az un. TEST-DISZMORFIÁS ZAVARBAN (tükörfordításban: “testnemjóalakúság”  szenvedők érdeklődésének középpontjában a test külső jegyei állnak.
Vagy meg vannak győződve, hogy valami a testükön nagyon NEM STIMMEL annak ellenére, hogy a külső szemlélők SEMMI ilyet nem látnak,
vagy valóban van VALAMILYEN apróbb testi eltérés, ám az ezen való AGGODALMASKODÁS ARÁNYTALANUL NAGY.
Nem összekeverendő a pl anorexiásokra jellenző elégedetlenkedéssel, miszerint nem elég karcsúak vagy pillekönnyűek! Inkább a plasztikai sebészetek rendszeres látogatói a tipikus példák erre a betegségre.

Szintén a testi tünetek szúrnak leginkább szemet az un. KONVERZIÓS ZAVARNÁL.
Míg a szomatizáló tüneteit az akaratlagosan nem szabályozható belső szerveink produkálják, addig a konverziós zavarban szenvedők tünetei az akaratlagosan szabályozható MOZGÁSSAL és/vagy az ÉSZLELÉSÜNKKEL függenek össze. Példának okáért szélsőséges esetben lebénulhatunk vagy megvakulhatunk, ami a tüneteket illeti, anélkül, hogy ezt bármiféle testi ok indokolná.
Woody Allen egyik filmjében, a HollyWoody történetben egy olyan filmrendezőt alakít, aki egyik pillanatról a másikra elkezd nem látni, olyannyira, hogy az egyik jelenetben lebucskázik egy állványról, teszi ezt annak dacára, hogy az orvosok semmiféle testi bajt nem tárnak fel a háttérben. Hiszen nincs is. Ahogy a filmben nevezik, ez: “pszichoszomatikus vakság”. A mű annyiban valósághű, hogy a jelenség nyitja egy lelki probléma megoldódása, melynek hála a főhős visszanyeri a látását.

A felsorolt zavarok egyikét sem szándékosan állítjuk elő, ahogy az az esetleges “vád” sem igaz, hogy tettetnénk, hogy bajunk van. Létező zavar viszont az utóbbi is: SZÍNLELT ZAVAR hívjuk. Ekkor a tünetek előállítására az késztet, hogy részesüljünk mindabban, amit akkor szoktunk kapni, amikor betegek vagyunk. Nem az hajt, hogy pénzt kapjunk, vagy hogy mentesüljünk törvényi kötelezettségeink alól. Színlelt zavarnál inkább olyan jellegű előnyök vonzanak, hogy pl. a KÖRNYEZETÜNK JOBBAN TÖRŐDIK VELÜNK ha betegek vagyunk.

Miért izgatnak ennyire a testi tüneteink?

Minden élőlénynek, az embernek is legalapvetőbb igénye, mi több létszükséglete, hogy testi épségét megőrizze. Életünk múlik rajta, hogy megfelelően reagálunk-e a betegségekre, észrevesszük-e, illetve kezeltetjük-e őket.
Az tehát, hogy törődünk az egészségünkkel, aggódunk érte, önmagában az egyik legtermészetesebb és leghasznosabb érzés, ennek megfelelően élete során mindenki megtapasztalja időről időre.
Tehát nem az a baj önmagában, ha időnként indokoltan szorongunk, hanem az, ha túlzottan vagy célt tévesztve aggodalmaskodunk. Túlzottnak akkor tekinthető a szorongás, ha már befolyásolja az életünket, gátol minket – ilyenkor érdemes szakemberhez fordulnunk.

Következő bejegyzésünkben ezeknek a betegségeknek a kialakulásáról és fennmaradásáról olvashattok!

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, Rejtélyes testi tünetek | 1 hozzászólás

Rejtélyes testi tünetek 1.: Hallgass a testedre!

szomatiz 1
Felmérések szerint MINDEN MÁSODIK ember keresi fel háziorvosát élete során olyan fizikai tünettel, melynek hátterében hosszas orvosi kivizsgálások ellenére sem találnak szervi elváltozást, vagy legalábbis nem akkorát, amely indokolná a tünetek intenzitását.

Az esetek többségében SOK IDŐ telik el addig, amíg akár mi, akár az orvos lelki okra kezdünk gyanakodni. Mire ez előáll, rengeteg vizsgálaton vagyunk túl, számos betegségnek néztünk utána a neten, aggódunk, hogy milyen súlyos kór támadhatott meg, ez az aggodalom pedig csak tovább rontja a tüneteket, kialakul az a biztos tudat, hogy betegek vagyunk, viszont nincs erre egy kézzel fogható magyarázatunk.

Fizikai panaszaink szembetűnőek, és komoly SZENVEDÉST okoznak, emiatt legtöbben kétkedéssel fogadjuk, amikor valaki azt gondolja, hogy ilyen súlyos (fájdalmas, kellemetlen, életünk sok területét megkeserítő) testi tüneteknek olyan “piszlicsárénak” tűnő oka lehet, mint egy lelki probléma.

Bár kívülről könnyű észrevenni, hogy a szomszédasszonynak vélhetőleg azért fáj olyan gyakran a feje, mert rossz a kapcsolata a férjével, ha mi “belülről” tapasztalunk valamilyen fizikai tünetet, első gondolatunk általában nem az, hogy valamilyen lelki problémánk okozza, hanem fizikai betegségre gyanakszunk. Ez teljesen természetes is! És emellett nem is haszontalan, hiszen ha lelki okra derül is fény végül, abban csak akkor lehetünk biztosak, ha a jelenség lehetséges testi okait megfelelő orvosi vizsgálatok során kizártuk.

Ha viszont az orvosok nem találnak semmilyen betegséget a háttérben, szintén fontos, hogy eszünkbe jusson, hogy nem csak testünk, de ugyanúgy lelkünk is okozhat testi tüneteket.

Ez nem JELENTI, hogy hazudtunk vagy csak “eljátszottuk”, hogy betegek vagyunk, “hisztiztünk”, esetleg hülyék voltunk, hogy nem jöttünk rá erre előbb.
Csak annyit jelent, hogy szervezetünk testi tüneteken keresztül igyekszik FELHÍVNI A FIGYELMET arra, hogy VALAMI NEM STIMMEL.
Tüneteink valósak, csak elképzelhető, hogy mást jelentenek, mint amit akár mi, akár az orvos elsőre gondolnánk.
A lelki betegségek sem nagyobb “hülyeségek” mint a testiek.  (Arról nem beszélve, hogy gyakorlatilag egyazon jelenség 2 oldaláról van szó: a lelki jelenségek testi változások formájában is tetten érhetők.) Voltaképp az ember túlélési ösztöne tükröződik bennük: egyik is, másik is arra mozgósít, hogy az ember valamin változtasson annak érdekében, hogy jól működhessen a továbbiakban. Épp ezért:

FIGYELJ, HOGY A TESTED MIT ÜZEN!
Minél erősebb, fájdalmasabb, zavaróbb a testi tünetünk, minél inkább féltjük egészségünket, annál nehezebben “nyugszunk bele” abba a magyarázatba, hogy a háttérben lelki okok állnak.
Ha ebben a cipőben is járunk, adjunk legalább egy esélyt a pszichológusi segítségnek.
Ha már pénzt, időt, energiát nem kímélve átestünk számtalan orvosi vizsgálaton, épp erre is szánhatunk valamennyit, hátha az derül ki, hogy tüneteink csökkennek, majd eltűnnek a kezelés hatására.
Felfoghatjuk ezt egy kísérletként, és gondolkodhatunk így: “Tartok attól, hogy komoly fizikai betegségem van, és mindent meg akarok tenni a gyógyulásomért. Bár nem hiszem, hogy rám ez igaz, de tudvalevő, hogy léteznek olyan lelki problémák, melyek testi tünetekben mutatkoznak meg. Épp ezért a “mindent megtevésnek” az is része, hogy ellenőrzöm, az én esetemben is erről van-e szó.”

Következő bejegyzéseinkben két tipikusan testi tünetekkel kapcsolatos betegségről, a szomatizációs zavarokról és a hipochondriázisról lesz szó!

Kategória: Blog, Mit jelez a testi/ viselkedéses tünet?, Rejtélyes testi tünetek | 1 hozzászólás